Deja Vu

Legutóbbi, őszi horgászatom helyszínére már 2016-ban terveztünk egy 3 napos vízismerkedő túrát, de az akkor nem jött össze. Tavaly nyáron viszont rászántam magam és kitűztem október utolsó hetét horgászatom időpontjának. Ez a tó is sok embernek okozott már sikertelen napokat, eredmény nélküli hetet.

A vízről csupán annyi információm volt, hogy nem könnyű terep, sok embernek már beletört a bicskája. Tele van természetes táplálékkal, az átlagsúly 14-17 kg között mozog, a legjobb helyek a tó mélyebb részén találhatóak, illetve egész évben hatalmas nyomás van a vízen. Nem különösebben aggódtam emiatt, hiszen október elején is pont egy ilyen tavon voltunk csapattársammal, Michaellel.

Egy héttel az indulás előtt azt mondta az „informátorom”, hogy az általam foglalt helyen nem fognak semmit, még mindig csak a tó mélyebb része adja a halakat. Kicsit furán hangzik, de ennek a hírnek kimondottan örültem.

Érkezésemkor üres volt a tó, így volt időm jól szemügyre venni a vízterületet és a hajnali ködben forduló, ugráló halakat. Mozgásokat csak a tó két végében tapasztaltam, de nem voltam elkeseredve.

Foglalásom a tó közepére szólt. Kivettem a csónakomat a kocsiból és nem sokkal később már a vízen is voltam. A taktikámat a Workshopon tanultak alapján építettem fel. Tervem az volt, hogy hat helyet jelölök ki, amiből hármat három napig kevés csalival fogok előetetni a másikakat pedig addig horgászom.

Ennek megfelelően a Keen Carp Bait Service-ből három fajta bojlit rendeltem. Az előetetést a Hemp Mixből készült, Black Pepper aromával ízesített, 24 mm-es bojlival, illetve Mega Spice & Seed Mixből, Spice Oriental aromával ízesített, 24 mm-es bojlival végeztem el, az első napokban a horgászatot pedig másik három helyen 20 mm-es White Fish Mixből készült, Fish Witch aromával ízesített 20 mm-es bojlival kezdtem el.

Az előetetés elvégzése és a szerelékek elhelyezése után nekiláttam a táborépítésnek. Vacsora után korán nyugovóra tértem, ugyanis már kora hajnalban fel szerettem volna kelni, hogy újfent meg tudjam figyelni a halak tartózkodási helyeit.

Másnap korán keltem és még a pirkadat előtt, már a sötétben a stégen ülve figyeltem a vizet. Egy ígéretesnek tűnő helyen kétszer is láttam halfordulást, így kora délelőtt, miután abbamaradt a halak aktivitása vízre szálltam és leellenőriztem a halak előfordulási helyét.

Elégedett voltam azzal, amit találtam így úgy döntöttem, hogy az egyik botomat átteszem erre a helyre. A csali egy szem White Fish Mixből készült vojli volt, amit egy 10 mm-es zöld színű Keen Carp Pup Up-pal könnyítettem ki.

Illetve, ha már vízen voltam, úgy döntöttem egyúttal megetetem az előetetett helyeket is.

A nap további részében nem történt semmi, a halak megint csak naplemente után lettek aktívabbak, de még mindig csak a tó két végében.

Az éjszaka csendesen telt, majd mély álmomból a kapásjelzőm hangja ébresztett. A napközben áthelyezett végszerelékemre volt jelentkező. Viszonylag rövid fárasztást követően már a merítőben pihent ellenfelem. Rövid, pocakos, nagyfejű pikkelyes ponty. Sejtettem, hogy jó hal lesz, és a sejtésem be is igazolódott.

21,80 kg-mal mérlegeltem.

A fotózás után visszavittem a szerelékemet, de a nap további része csendesen telt. Sötétedés előtt frissítettem a csalikat és megetettem a helyeket.

A reggeli órákban kapásra ébredtem, ismét a jobbos botom. Gyorsan csónakba szálltam és elindultam a hal után. Izgalmas küzdelmes fárasztás után sikerült merítőbe terelni a következő pikkelyes pontyomat. Digitális mérlegem 19,80 kg mutatott.

Úgy éreztem, ha így haladok tovább, akkor ez életem horgászata lesz. És még az etetett helyeket nem is horgásztam.

A fényképezést a folytonos eső nehezítette, pedig egy nagyon különleges helyet választottam ennek a sötét pontynak.

A szerelék visszavitele után nem sokkal újra kapásom volt. Egy 17 kg körüli ponty volt az érdeklődő, akit a mérlegelés után rögtön vissza is engedtem.

Mivel érezhetően itt voltak előttem a halak, így úgy döntöttem, hogy egy nappal korábban kezdem el meghorgászni a kondicionált helyeket. Nem siettem el a csalik frissítését, késő délután kerültek az új helyekre a szerelékek. Csalinak kivétel nélkül egy szem süllyedő bojlit használtam. És mivel a halak súlyának csökkenését tapasztaltam, így a White Fish bojlit teljesen elhagytam.

A balos botomra egy szem 24 mm-es Hemp bojlit fűztem, a középső és jobbos botomra pedig egy-egy szem 24 mm-es Mega Spice & Seed Mixből készült bojlit. Ami ezután történt azt még mindig nem hiszem el!!!

Reggel 6 órakor kezdődött el a „fesztivál”. A középső botomon az első hal egy 22, 10 kg-os töves volt.

Pár órával később jobbos bottal egy 19,15 kg-os, majd a balos bottal egy 18 kg-os pontyot fogtam.

Miután mindennel végeztem és minden a helyén volt és próbáltam volna pihenni, de nem hagytak a halak. Ismét egymás után jöttek a kapások, három halat fogtam 17 és 18 kg között.

Ezután azonban már nem vittem vissza a szerelékeket, kicsit pihentettem a helyeket.

Úgy gondoltam, ennél durvább már nem lehet.

Pár órás pihentetés és pihenés után elhelyeztem a szerelékeimet és kíváncsian vártam a folytatást. Nem kellett sokat várnom az első kapásra. Felvettem a botot, s míg fölé értem titkon reménykedtem a következő jó halban. Eddigi legkönnyebb fárasztásom volt, viszont első pillantásra a legnagyobb halamnak saccoltam.

Így is lett, 22 kg-mal mérlegeltem.

Gyors fényképezés után vittem vissza a szereléket egy kevés Mega Spice & Seed Mixből készült bojli kíséretében.

Pár órával később ismét kapásom volt. Lassan, komótosan húzta a zsinórt az orsómról a hal, úgy gondoltam, ő lesz az. Legalább fél órán keresztül küzdöttem óriási pikkelyes ellenfelemmel, eközben reszkettem, mint a kocsonya. Mikor a vízből a matracra emeltem már akkor biztos voltam benne, hogy ő lesz a túra eddigi legnagyobb hala.

Pontosan 24,20 kg volt. Hihetetlenül boldog voltam, hogy ilyen rövid időn belül fogtam két 20 kg feletti halat.

Még alig eszméltem fel az örömmámorból, már jött is a következő kapás.

Nem tudtam csónakkal a hal után menni, mert a merítőm darabokban volt és nem akartam anélkül elindulni. Nem horgásztam messzire és akadó sem volt a közelemben, így sikeresen partról fárasztottam ki egy 19 kg körüli tükröst.

A merítést követően megszabadítottam a horogtól és már a merítő szétszedéséhez készültem, amikor az utolsó bent lévő botom is elsült. Ekkor voltam nagy bajban, ugyanis hal volt a merítőmben és már úton volt a következő. Jó hal volt ismét a szerelékem végén, de sajnos őt is a partról kellett kifárasztanom. A következő problémám az volt, hogy mit csináljak a hallal a merítőmben? Arra jutottam, hogy nincs mit tenni, két hal számára nincs hely egy merítőben, el kell, engedjek egy 19 kg körüli tükröst fényképezés nélkül.

Így is tettem, majd a fárasztás végén sikeresen szákoltam meg egy 21,30 kg-os két tónusú tükörpontyot.

Egy pillanatra leültem a stégre és próbáltam magamba feldolgozni a történteket. A fotózás után napközben csak pihentem és töltődtem.

Délután négy órára végeztem a szerelékek vízbe juttatásával. Éppen az elmaradt reggelimet készítettem, mikor megcsippent a középső jelzőm. A bot mögé álltam és fókuszáltam a spiccre, hogy mi történik, de a bot csak hajlott tovább és nagyon lassan megindult a zsinór az orsómról. A gázt elzártam, botot a kezembe vettem és indultam is a hal után. Körülbelül fél óra csónakforgatás után tudtam annyira felhúzni a vízfelszín közelébe a halat, hogy megbizonyosodjak róla mekkora „szörny” van a horgomon. A víz alatt megláttam egy nagy hatalmas tükröst, majd ismét a mélybe vette az irányt. Ismételt negyedórás csónakforgatás után végre sikerült megszákolnom.

Belenéztem a merítőbe és akkor tudatosult bennem csak igazán, hogy mekkora halat is fogtam. Visszaértem a partra, előkészítettem mindent a mérlegeléshez, mérlegelőmet 5 percre beáztattam és letáráztam a mérleget. A halat megszabadítottam a horogtól, amin egy szem 24 mm-es Mega Spice volt, szétszedtem a merítőt és a hallal együtt belevezettem a mérlegelőbe. Erőt gyűjtöttem és beemeltem a felfújható matracomba.

Kis pihenő után felakasztottam a zsákot a mérleg kampójára, felnéztem és a kijelző 27,05 kg mutatott.

Fantasztikus egy hónapon belül másodjára tudtam rekordot dönteni. A halat lekezeltem és megcsináltam a képeket, majd megettem a jól megérdemelt reggelimet. Nem sokkal ezután egy folyamatos húzós kapásra lettem figyelmes. Pillanatok alatt már a hal nyomában voltam. Az erőm már nagyon fogyóban volt, nem úgy, mint ellenfelemnek. Rövid, de hosszúnak tűnő fárasztásom eredménye egy hosszú 20,10 kg tükörponty volt.

Ő volt túrám hetedik 20 kg feletti pontya. Ez már nem „normális” és még volt hátra egy éjszakám. Ezek után már bármi megtörténhet.

Széles mosollyal az arcomon ébredtem déli sziesztámból. Nagyon boldog voltam! Elérkezett az utolsó éjszaka, titkon még reménykedtem egy további 20 kg fölötti pontyban. Szerencsére korán el tudtam aludni, szükségem is volt rá. Reggel aztán a balos botomon egy érdeklődő jelentkezett. Sietnem kellet, ugyanis a hal megállíthatatlanul vitte a zsinórt az orsómról. Az etetésemtől 30 méterrel arrébb értem utol és elkezdődött egy hosszas huzavona. Valami óriási erővel rendelkezett ellenfelem. Az eddigi fárasztásaim közül ez volt a legkeményebb.

Egyszer jött fel a felszínre és akkor meg is szákoltam, közelebb húztam és megpillantottam következő 20 fölötti halamat, pontosan 22,60 kg.

Erre már nem tudtam mit mondani… Még visszafeküdtem egy pár órára, de nehezen jött álom a szememre. Délután összepakoltam és nem sokkal később elindultam haza.

Amiről külön szeretnék szót ejteni azok a szomszédok. A túrám alatt velem együtt 3 csapat volt a tavon. A közvetlen szomszédjaim 3 napra voltak ott, ők naponta kétszer helyezték át a bójáikat és minden egyes helyre legalább 1 kg magot, pelletet és bojlit szórtak vegyesen. Nem sokkal a hazaindulásuk előtt beszórták a stég elé a megmaradt magokat es a bekevert Groundmixet.

A szélén horgászó csapat annyival volt „ügyesebb”, hogy „csak” naponta egyszer váltottak helyet, de ők is legalább 1 kg-ot etettek bójánként. Mind a két helyen 6 bottal horgásztak, ugye nem kell leírnom, hogy mennyi csalit szórtak fölöslegesen a vízbe.

A túrám vége felé meglátogatott a halőr és mesélte, hogy panaszkodnak a társak, mert nem fognak semmit, vagy csak a kisebbek jönnek. Megosztottam vele mit csináltak a többiek és ő maga is elképedt ezen az ész nélküli etetésen, egyben megértette sikertelenségük okát.

Összesen 8 db 20 kg feletti és 7 db 17 és 19,8 kg közötti pontyot fogtam az egy hét alatt. Ahogy telt az idő úgy nőtt a halak egyedsúlya. Ezúttal a legnagyobb és legtöbb halat a Mega Spice & Seed Mix adta.

Köszönöm a fantasztikus csalit a Keen Carp Bait Servicenek és köszönöm Orbán Istvánnak, hogy hozzá segített ehhez a HIHETETLEN túrához!

 

Rontó Csaba