« vissza a blogokhoz

Nyári őrületek háza Pölöskén

írta: Terbe István

Sokat gondolkodtam, hogy ez a cikk megszülessen-e vagy sem, de úgy gondolom, tanulságos eset révén mindenképpen megér pár sort. Van úgy, hogy a körülmények igen extrém formát öltenek és elég nehezen lehet alkalmazkodni hozzájuk.

Az idei nyáron egy teljes hetet tölthettem Csapó Norbi barátommal Pölöskén a 4-es faházban. Jártam már párszor az elmúlt években Pölöskén, így pontosan tudtam, mire számíthatok a pálya tekintetében. Sokan preferálják a szigetes helyeket, amik valóban csodálatosak és elképesztő nyugalomban lehet élvezni a pecákat, viszont „nagypontyozás” szempontjából tapasztalatim szerint nem igazán jó pályák.

A 4-es pálya rendszeresnek mondhatóan adogat jobb halakat, de valójában Pölöskén szerintem nem sok igazán jó hal van már és azok is az eldugott részeken bujkálnak, ahová igen nehéz bejutni, viszont ezen a pályán előfordulnak és egy sima internetes foglalással bárki számára elérhető.

Értesültünk róla, hogy 30 mázsa 3 nyaras ponty került telepítésre tavasszal és igen nagy kavarodást és kellemetlenséget okoztak a nagyhalas pecásoknak. Azt is jelezték, hogy képtelenség szelektálni őket, mert mindent megesznek, ami az útjukba kerül. Arra is fény derült, hogy a telepítés a helyi horgászok igényeinek kielégítésére történt, mondván „nem tudnak halat fogni”. Ezen információk tudatában álltunk neki ennek a pecának és úgy gondoltuk, ezt a problémát meg tudjuk oldani, a Workshopokon szerzett tudás segít majd rajtunk.

Vasárnap érkeztünk. Ez a nap a helyek keresésével és etetésével telt és csak másnap álltunk neki közelebbi helyek horgászatának, a távoli jobbnak ítélt helyeket három napos pihenésre tettük, folyamatos, kis mennyiségű etetés mellett. Szinte csak a 3,5-4 méteres vizekre horgásztunk. Hétfőn a behúzások után egy órával már volt is egy 15 kg feletti csodás tőpontyunk, ő volt az első jelentkezőnk.

Ezt követően nem várt dolgok történtek és a következő egy órán belül már minden boton volt kapás… Elképesztő darálás indult el… Folyamatosan zuhantak be a 12-15 között nyurga pontyok. Nem győztük a szerelékeket hordani, fizikálisan is borzasztó megterhelő lett a peca, így sokszor hosszabb időre az alvás érdekében a botok a parton pihentek. Megegyeztünk, hogy csütörtök estig várunk a hátsó, jobbnak ítélt spotok horgászatával. Tehát voltak olyan helyek, amik vasárnaptól csütörtökig pihentek. Üdítőnek számított ez a tükrös a sok nyurga között, szintén 12-15-ös kategóriába tartozott.

Közben a tógazdánál „panaszkodtuk”, hogy nem bírunk ezekkel a nyurgákkal és nem tudunk rendesen szelektálni. Azonban ő nyitotta fel a szemünket, hogy rosszul látjuk a dolgot, mert itt mostanában ilyen nem történik… Mindenki a három nyaras pontyokkal háborúzik és egyáltalán nem jellemző, hogy a 12-15 kg közötti pontyok jelen vannak. Ekkor kezdett lassan összeállni a kép és a Workshopon tanultak is eszembe jutottok… Úgy gondolom, a kisebb pontyok miatt jelentős táplálékhiány lépett fel és ennek következtében indult a meg a 12-15 kg közötti pontyok „zabálása”.

Az elméletemet a tavak eltartóképességéről tanultakra építettem. Azzal is tisztában voltam, hogy a nagyobb túlélőösztönnel rendelkező halak ilyenkor visszahúzódnak és akár fogyásnak is indulhatnak, annak érdekében, hogy biztonságban érezzék magukat. Ekkor már éreztem, hogy nem sokat fogunk tudni tenni, váltogatnunk kell a helyeket és bíznunk abban, hogy a pihentetések következtében talán egy darabosabb is beáll valahova. Norbinak is sikerült végül sok munka árán egy 15 kg feletti pontyot a fényképező elé rakni.

Csütörtökön a pihentetett spotokról is ömlöttek a halak és vasárnapig !50-60! darab nyurgát szákoltunk a fentebb említett súlyban, három halvesztés mellett. Fel kellett ismerni, hogy ebben a helyzetben képtelenség rendesen szelektálni. Nem maradt más, mint az etetett helyek váltogatása, így mindig volt amelyik pihent, de minimális 2-3 szemes etetést kaptak. Végül szombaton a váltogatásoknak köszönhetően egy pihentetett helyről egy szép 18 kg-os tőponty érkezett, amint nagyra tudtam értékelni ebben a helyzetben és mosolyt tudott csalni az arcomra.

A túrára Big Water Mixből készült Spanish Red/Fekete Bors aromákkal készült 24-es golyókat, tovább egy korábbi, 2015-ös túráról megmaradt Mega Spice and Seed Mixből készült Spice Oriental aromával készült 24-es golyókat vittünk. A második mixből készült bojlik koruk ellenére túl jól működtek, így elég hamar a Big Water-re álltunk át. A peca során mindössze körülbelül 4 kg bojlit használtunk el a nagy mennyiségű kapásszám ellenére.

Úgy gondolom, ezek a túrák pontosan azt segítik elő, hogy az emberből igazi nagyhalas horgász váljon. Mindig azt szokta Orbán Pisti mondani, hogy alapfeltétel, hogy eltelítődjön az ember a tízes forma pontyokkal, persze ez nem jelenti azt, hogy nem kellő alázatossággal és tisztességgel kelljen velük bánni. Eddig úgy gondoltam ezen túl vagyok, de most értettem meg igazán, hogy ez mit jelent. Elképesztően tanulságos túra volt és igazán kapitális pontyot ugyan nem fogtunk, de a helyzethez mérten sikerként könyvelhetjük el ezt a hetet is.

Terbe István

Fotók: Csapó Norbert, Terbe István



Ha tetszett, kövesd Facebook oldalunkat!