« vissza a blogokhoz

Felderítő körúton

írta: Orbán József

Minden évben szánok néhány napot arra, hogy új, ismeretlen vizekre látogassak el. Fontosnak tartom, hogy az ember ne ragadjon le egy bizonyos víztípusnál. Tudást és tapasztalatot úgy szerezhetünk, ha új feladat elé állítjuk magunkat és csalinkat. (Nem szabad félni a kudarctól.) Na meg az új víz varázsa, az sem elhanyagolandó érzés.

Zsolti barátommal közösen találtuk ezt a vizet, így természetes volt, hogy a főpróbára vele mentem. Többször volt már velem felderítő hadjáratban, de legtöbbször nem úgy alakult a horgászat, ahogy elképzeltük. Azonban most ismét mindketten nagyon bizakodóak voltunk.

Zsolt előbb tudott indulni mint én, így volt ideje szemrevételezni, megradarozni a tó több részét is. A horgászhely megválasztása viszont közös döntés volt.

Azonos csalival vágtunk neki a hat napos horgászatnak, ami nem is lehetett más, mint Big Water mixből, 24 mm-es méretben készült bojli Spanish Robin Reddel ízesítve. Fontosnak tartottam, hogy egyforma csalival támadjunk, de társamnak ez nem okozott gondot, régóta Keen Carp fan.

Biztos sokan unják már a Big Wateres sztorikat, de ahol hemzseg a keszeg, és évente 80- 100 mázsa pontyot telepítenek, oda ez KELL. Persze csak akkor, ha darabosabb pontyokat akarunk fogni. És mi azt szeretnénk. :-)

Miután a helyválasztás megtörtént, mindketten nekiláttunk a szokásos ceremóniának. A botok behúzkodása után nem sokkal besötétedett és egy jó nyirkos, sötét, párás éjszaka telepedett ránk. Bizony ez már az ősz előszele, persze mi horgászok ezt annyira nem bánjuk, hiszen ez az igazi nagyhalas időszak. Ugráltak is szebbnél szebb pontyok mindenfele, de kapás nélkül maradtunk.

Napközben aztán csodálatos strandidő volt, ami épp halfogásra alkalmatlan volt. A botokhoz egész nap nem nyúltunk. Estére is maradt minden változatlanul. Büszke voltam Zsoltira, hogy nem izgágáskodott. Minden a megbeszéltek szerint haladt, vagyis hogy 48 óra elteltével nyúlunk leghamarabb a botokhoz, persze kivéve, ha kapás van. Ez aztán meg is történt nálam, éjjel egykor egy hosszú nyurgával fényképezkedhettem.

A továbbiakban csendesen telt az éjszaka, majd váratlanul már a délelőtti órákban, Zsoltnak kapása volt. Sikeres szákolást követően egy 17,55 kg-os tövest mérlegeltük, verőfényes napsütésben.

A nappali órák beszélgetéssel, kávézgatással, némi sziesztával teltek. Az éjszakára koncentráltunk inkább. Zsoltnak viszonylag hamar, már este 9 órakor meg is érkezett az első hala egy 15,9 kg-os tőponty személyében. Én ezen az éjszakán kapás nélkül maradtam és társamnak se jutott több.

Nappal ismét a nyáré volt a főszerep, mi meg csak pilledtünk a tikkasztó hőségben. Alig vártuk, hogy ismét este legyen. Az éj beálltával beélesített aggyal vártuk az eseményeket. Éjfél körül aztán nekem jött 18,70 kg-os tükrös. Több kapásunk azonban most sem volt, pedig „élt” a víz.

Világosodás után, néhány balinrabláson kívül nem sok minden történt estig. Az ötödik éjszaka előtt álltunk. Idáig kevés kapásunk volt, de azok darabos példányok voltak. Úgy véltem, hogy most bármi megtörténhet, azonban halat ismét csak én fogtam, egy 17 kg-os tövest.

Az utolsó 24 óra előtt álltunk, aminek töretlen bizalommal és elszántsággal vágtunk neki. Alig vártuk, hogy beesteledjen, de valami történt. A halmozgások megszűntek, elcsendesült a víz. Ennek ellenére két kapást könyvelhettem el, egy 17 és egy 11,3 kg-os pontyot fektettem matracra. Zsoltnál csend volt.

Délelőtt pakolás közben Zsoltinak beesett egy 8 kilós „pakolós ponty”.

Összességében a hat nap alatt 9 kapásunk volt, ez a fogott halak átlagsúlyát tekintve, 14,95 kg-t jelentett. Bár nem fogtunk sok halat, de úgy gondolom a szelektálás elég sikeresen megvalósult.

Csak csendben említeném meg, hogy a közelünkben horgászók kukoricával, tigrissel, oldódó bojlival nem tudtak eredményt felmutatni. Ez azért elgondolkodtató. Szerintem.

Orbán József



Ha tetszett, kövesd Facebook oldalunkat!