« vissza a blogokhoz

Hosszú utat tettünk meg, de még messze a vége

írta: Tolnai Gábor

Az utóbbi 10 évben hatalmas változásokon ment át Magyarországon a horgászat és azon belül, szívem csücske, a pontyhorgászat is. Szinte forradalmi újításokkal találkozhatunk a horgászeszközökben és kimeríthetetlenné vált a csalik és csalizási technikák tárháza. A jó öreg „Magyar Horgász” mellé számtalan más szakirodalmat szolgáltató média is csatlakozott, és persze korunk nagy vívmánya az internet is ontja ránk a sokszor tudományos alátámasztás nélküli tuti tippeket. Horgász legyen a talpán, aki a sok információból le tudja szűrni az igazán jót és értékeset.

Vajon tényleg szükség van ennyi információra és eszközre a mai pontyhorgászatban? Teszem fel a kérdést magamnak, de ti is elgondolkodhattok rajta. Részemről a válasz: Igen. Információra szükség van, de milyenre? Olyanra, ami tényleg a siker felé vezet, vagy olyanra, ami csak egy garázsnyi hasztalan termék megvételére ösztönöz, melyek jó esetben, a kukában, vagy rosszabb változatban és végső elkeseredésünkben, egy adott tó partján, a vízbe öntve végzik, tovább szennyezve az amúgy is túlterhelt ökológiát? 
Az eszközökről már ne is beszéljünk. Van, aki méregdrága fegyverzettel ül le a partra. Ezzel nincs is baj, ha megteheti, de amikor előkerül a csomagtartóból a televízió és más hasonló horgászatra alkalmatlan eszköz, mindig elszomorodom. Rendszerint ezeknél a sporiknál az etetésre és horogra szánt csalik értéke fordítottan arányos a parton lévő eszközök értékével. Pedig ha tudnák, hogy sokszor egy marék jó minőségű bojli csodákra képes…

Ennyi az egész? Bedobjuk, vagy behúzzuk a szereléket, élesítjük a hangrendszert, aztán bevonulunk a luxus menedékhelyünkre és a Barátok közt szünetében megmikrózzuk, majd pedig szépen elfogyasztjuk a vacsoránkat egy jó hazai szilvapálinka kíséretében. Végül mikor a hangulat eléri a csúcspontját, egyre hangosabban tudatjuk a parton amúgy horgászni szerető sporttársakkal, hogy mennyire jól érezzük magunkat. Tudom ezek szélsőséges esetek, akinek nem inge, ne vegye magára, de sajnos még mindig sokan vannak azok, akik rossz úton járnak. Persze azért van már pozitívum is, az utóbbi időben sok horgásztavon megfordultam és láttam ezt is, azt is.

A kicsi fiú tekintetéből látszik, hogy később mikor már közelebb jár a felnőttkorhoz nem biztos, hogy kiskorából sok mindenre emlékszik majd, de valahol mélyen ez a pillanat beíródik az emlékeibe. Ezek a pillanatok azok, amik fontosak lesznek a jövőnket illetően. Azt hiszem napjaink horgászainak ez a fő feladatuk. Az új generációnak megmutatni a természet és a horgászat szépségét, mindenféle sallangtól és modern abszurditástól mentesen.

A halakkal való kíméletes bánásmód egyre több horgásznak válik természetessé, az egyesületek részéről talán itt érződik a legnagyobb nyomás. Sajnos azonban a pontymatrac minősége még mindig hagy kivetnivalót maga után. Láttam én már kerek hasú 20+-ost „zsebkendőre” tenni. Jó lenne, ha ezek a horgászok is megértenék, hogy nem a halőr kedvéért kell a matrac, hanem pontosan annak az élőlénynek a védelmét szolgálja, amely az előző pillanatban még erőteljesen küzdött a horgon, ezzel felejthetetlen élményt nyújtva számukra.

És miről kéne, hogy szóljon ez az egész? Emberekről, akik egy rövid időre kiszakadnak korunk esztelen és néha már-már fölöslegeges rohanásából, és beolvadnak észrevétlenül a természet csodálatos világába. Emberekről és emberi kapcsolatokról, akik mindegy milyen nyelven beszélnek, de a parton tökéletes összhangban megértik egymást.

 

Tolnai Gábor



Ha tetszett, kövesd Facebook oldalunkat!