Workshop után Gyékényesen

Nagy Dávid | november 16.| 4 perc olvasási idő

Nem is tudom, hogy hol kezdjem pontosan, még mindig teli vagyok élménnyel, de azért megpróbálkozom. :)

Legelső találkozásom a Keen Carp bojlikkal nem a legfényesebb volt. Hallottam meg olvastam sokat előtte, hogy „ez a bojli a legjobb”, stb. Rendeltem is és mikor megjött, megdöbbenve néztem, hogy ez meg mi?! Ez most vicc? Jót rendeltem én? Nagyon sok kérdés meg fordult bennem. Használtam tudatlanul maggal. Ennyit etettem, annyit etettem.

December végén elvittem magammal a Gyékényesi Kavicsbányába a Big Water-t és úgy voltam vele, hogy ez rossz, ez is csak egy mézes madzag lehet. 

Telt az idő. Láttam a fogásokat, írásokat az oldalon. Úgy döntöttem, adok még egy esélyt a Keen Carp-nak. Ez az esély olyan jól sikerült, hogy meglett az első 20 feletti pontyom, és az egyedek száma növekedni kezdett. Akkor biztos voltam benne, hogy ez kell nekem, ezt fogom használni.

Elmentem az első Workshopom-ra, amit Bajánsenyén az idei V.I.P. horgászat közben tartottak. Ámultam, hallgattam. Felborultak az eddigi, horgászatról alkotott gondolataim. Amikor a workshopnak vége lett, körbementünk a tavon és a csapattagokkal beszélgettünk, hogy ki, mit, hogyan.

Pár nap elteltével kérdeztem meg Orbán Istvánt, hogy ez normális? Nem tudok aludni, forgolódok. Azt felelte, hogy ez a normális. Ezt követően le is foglaltam egy horgásztúrát Gyékényesen. Izgatottan vártam.

A túra tervezésében nagyon sokat segített Okolenszki László.

Eljött az október utolsó hete és indult a peca. A célom annyi volt, hogy próbáljam meg alkalmazni azt, amit a Workshop-on tanultam.

Elkezdtem az előetetést, egy hely 50/50, egy hely Big Water. 

Két helyet pedig pecáztam az előetetés ideje alatt, sajnos eredménytelenül. Izgága voltam, a légnyomás az egekben volt, és a környékünkön horgászók sem fogtak semmit. Ezen kívül, még a 12 méteres vízben is nagyon aktív volt a törpeharcsa, így 24 óránként fel kellett nézni a csalikat.  

A 72 óra elteltével horgásztam rá az előetetett helyekre. Másnap délelőtt egy szép kapásra lettünk figyelmesek. Siettem és láttam, hogy az 50/50-ről érkezett a kapás. Egyből ráemeltem a botra. Éreztem, hogy megvan. Ahogy megláttam a halat, remegni kezdett a lábam. Nem volt nagy, de életem első koi pontyát tarthattam a kezemben. 10 kg feletti példány volt.

A következő nap reggelén érkezett az 50/50-ről egy 8 kg körüli. Amint visszaengedtem, a másik jelzőm is megszólalt és kezemben tarthattam egy kerek 15,00 kg-os tükröst.

Mindkettő helyre kis mennyiségű, előáztatott bojlit etettem. Ezt követően, 24 órával, egy szép, komótos kapás jelentkezett. Egyből csónakba pattantunk.

A hal még kb. 50 méterre volt tőlünk, amikor sikerült felszednünk kb. 200 méter beszakadt zsinórt, szerelékkel együtt. Miután összeszedtük, folytatódott a fárasztás. Mikor megmerítettem a halat, láttam, hogy végre megvan, amiért jöttünk. A mérleg 23,50 kg-nál állt meg.

Gyors fotózás után ment vissza a saját világába.

Sikeresen zártuk a pecát. Úgy gondolom, hogy amit tanultam, az nem hiába volt, hiszen sikerült őket a gyakorlatban is alkalmazni.

Várom a következő Workshop-ot és a következő túrát, illetve hogy minél többet tanuljak a tudatos nagyponty-horgászattal kapcsolatban.

Köszönök mindent a Keen Carp csapatának, Okolenszki Lászlónak és Orbán Pistinek. A jó fotókat pedig köszönöm Bocskai Marcellnek és Ernszt Attilának!

 

Üdvözlettel,
Nagy Dávid