Vakrandi a töklevelek között

Vólent Balázs | szeptember 17.| 6 perc olvasási idő

Mindenek előtt elnézést szeretnék kérni, amiért nem a vízpartra érkezéssel kezdem a beszámolót, viszont az előzményeknek kulcsfontosságú szerep jut majd, a címben említett történet végkifejlete kapcsán.

Ugorjunk vissza a 2021-es naptári év legelejére!

Egy nyugis, vasárnap délelőtt történéseit szeretném felidézni! Csorgó nyállal, a kedvenc időtöltésemen ábrándozva, a világhálót böngésztem. Egyszer csak megpillantottam valakit, aki első ránézésre kilógott a sorból. Magam sem tudtam, hogy pontosan miért, de kitűnt a többiek közül. Kellő határozottság hiányában nem tettem lépéseket, de a nevét azért megjegyeztem.

Teltek-múltak a hetek, és talán már feledésbe is merült ez a valaki. Azonban egy baráti vacsora kellős közepén elhangzott a neve. Emlékszem, egy pillanatra fel is kaptam a fejem, de nem tulajdonítottam Neki túl nagy jelentőséget.

Ahogyan tovább haladtunk az időben, egyre több barátomról derült ki, hogy ismeri ezt a valakit.

Eszemben sem volt lépéseket tenni irányába, viszont természetesen éltem a lehetőséggel, hogy talán többet megtudhatok a kiszemeltemről, így aztán elkezdtem Róla kérdezősködni. Mindenki mesélt, és Mindenki pontosan ugyanazt.

Egyre érdekesebbé vált számomra a történetünk főszereplője, ugyanakkor bennem volt az is, hogy vajon kell-e az Nekem, akit már minden haverom kívülről-belülről ismer?

Ezen gondolatmenet miatt sokáig úgy is voltam vele, hogy keresek én mást, ez a valaki meg majd jó lesz a haveroknak.

Nem hagyott azonban nyugodni a tény, hogy nem adom meg a lehetőséget valakinek, aki a valódi arcát még meg sem mutathatta.

Egyik reggel aztán arra a gondolatra ébredtem, hogy felteszek mindent egy lapra, és végül adok Neki egy esélyt.

Úgy döntöttem, hogy megteszem az első lépést valaki felé, és elhívom egy vakrandira. Bizony, vakrandira készültem, hiszen akkor valójában szinte semmit nem láttunk még egymásból.

Ennek a találkozásnak a rövid beszámolóját szeretném veletek megosztani.

A vakrandi pontos dátuma 2021.08.29.-re esett, helyszínéül pedig a festői környezetben elterülő, Háromfai Horgásztavat választottam. A VIP álláson találkoztunk, pontban reggel 7 órakor. Abban bízva, hogy jól fogjuk magunkat érezni, a randit egészen péntek reggelig szerettem volna elnyújtani.

A randi helyszíne

Részletesen beszámolok a közösen töltött napok eseményeiről, de kénytelen vagyok előre lelőni a poént! Ez a valaki minden várakozásomat felülmúlta. Pontosan olyannak ismerhettem meg, amilyennek azelőtt elképzeltem. Kísértetiesen hasonlítanak az elveink, ráadásul még a természet iránt érzett végtelen szeretete is egyezik az enyémmel.

Ez a valaki, a Keen Carp volt, a maga sajátos szemléletével!

Na, de fordítsuk komolyra a szót!

A közösségi médiában már több ízben találkoztam a Keen Carp névvel, de mint fentebb is említettem, az azonnali szimpatizálás ellenére nem éreztem komolyabb késztetést a megismeréséhez.

Horgásztársam, és jóbarátom, Horváth László már évek óta a „tudatos pontyhorgászok” táborát erősíti. Több ízben is beszámolt már, a lépésről-lépésre felépített taktika, illetve az általuk alkalmazott, szelektív peca eredményeiről.

Ahogyan azt a bevezetőben is leírtam, nem voltam benne biztos, hogy be szeretnék állni a sorba. Mindig próbáltam valami újat mutatni, és egyéb módszerekkel bebizonyítani, hogy van más út is a kapitális halak eléréséhez.

Ez igaz is, de nem mindegy, hogy melyik úton, mennyi akadállyal találja magát szembe az ember.

Amikor az ember dönt valaki, vagy valami mellett, azt 100 %-ban érzelmi elvek alapján teszi. Ebben az esetben az emocionális elvek azok voltak, hogy a baráti társaság győzködött, ráadásul túráról túrára szembesítettek az elért eredményeikkel.

Az már csak hab volt a tortán, hogy az említett tényezők ki lettek egészítve tudatosan felépített, racionális elvekkel és érvekkel is.

Alapvetően 2 féle horgász létezik. A „bárcsak” és a „hogyan” típusú.

Őket bizonyára ismerjük. „Bárcsak nagy halat foghatnék!” Én viszont elgondolkodtam. „Hogyan foghatnék nagy halat?” Erre a kérdésemre látszólag kielégítő választ kaptam a Keen Carp-tól.

Ezen alkotóelemek figyelembevételének köszönhetően beadtam a derekam. Rendeltem, felkészültem, kipróbáltam, beleszerettem.

Nézzük, hogyan zajlódott le az első találkozásom a csalival, a szemlélettel, és a taktikával!

A VIP placc lefoglalásával egyik fő célom volt, hogy a tó legháborítatlanabb részén tudjuk eltölteni a néhány napos túrát.

Ahogy közeledett az indulás napja, a meteorológusok állandó hobbijává vált, hogy ijesztőbbnél ijesztőbb előrejelzésekkel riogassanak.

A horgászat teljes időtartamára esőt jósoltak. A célhalaink eszével gondolkodva, ez tulajdonképpen nem is hangzott annyira rosszul.

A túra eseményeit már szűkszavúbban szeretném felidézni, hiszen a már sokak által ismert szemléletet, és elsajátított taktikát követtük Mi is.

Ennek köszönhetően mindössze egy dolgunk volt. Pontról pontra betartani a felépített taktikánk fázisait.

Érkezésünket követően az esőfelhőket figyelve úgy döntöttünk, hogy a tábor felépítése lesz az első program, hiszen a sátorállítás azon kevés tevékenységek közé tartozik, amit élvezetesebb szárazon végrehajtani.

Amint elkészült a bázis, egy forró kávéval a kezünkben percekig csöndben pásztáztuk a vizet, felkészültünk fejben a türelmes helykeresésre.

A Mindenki által jól ismert, előetetési taktikán volt a fókusz Mindkettőnk részéről, így aztán elő is készítettünk fejenként két, jónak vélt foltot a tökrengetegben. A bójákat igyekeztünk úgy elhelyezni, hogy egészen a 4. etetésig teljesen háborítatlanok tudjanak maradni. Ebben nagy segítségünkre volt, hogy a környékünkön az összes állás szabad volt, így egy óriási vízterületet tudhattunk a Magunkénak.

Amíg az előetetett bóják pihentek, kereső horgászatot hajtottunk végre, és a hozzánk közelebb eső területet igyekeztünk feltérképezni. Természetesen volt néhány olyan szempont az ideális placcok kiválasztásánál, amelyeket Háromfán kifejezetten ajánlott figyelembe venni, hiszen a dzsungelt nem csak a sűrű növényzet teszi embert próbáló feladattá, hanem a nem kívánatos lakói is.

Minden horgász ellenségére, a törpeharcsára gondolok. Nekem személy szerint nem kifejezetten gyűlt meg velük a bajom a túra napjai alatt, viszont Lackó barátomat volt, hogy improvizálásra és változtatásra késztették a kis ördögök.

Mindketten konkrét céllal érkeztünk. Horgásztársam minden áron át akarta lépni a 20 kg-os álomhatárt, én pedig egyéni rekordomat szerettem volna túlszárnyalni.

Bíztam benne, hogy a precizitás, illetve a tudatosan felépített taktika segítségével működni fog a szelektálás.

A stratégia egyik fő alkotóeleme természetesen a megfelelő csali kiválasztása.

Én a Big Water Mix-ből készült, 2-es keménységű Spanish Red/Black Pepper 24 mm-es változata mellett tettem le a voksom. Mindenképpen egy golyóra szerettem volna bízni mindent, így hát az előetetést és a kereső pecát is ezzel oldottam meg.

A bóják kihelyezését követően úgy döntöttünk, hogy az első etetést a késő délutáni órákban fogjuk csak elvégezni.

Következett a szokásos procedúra. Előkék gyártása, segédeszközök előkészítése.

A déli harangszó után nem sokkal, eljött az idő, hogy behúzzuk az első szerelékeket. A tapogatórúd segítségével feltérképezett foltokban, 6-8 szem golyó kíséretében helyeztük el a csalijainkat.

Ezen sorokat olvasva bizonyára felmerült már Benned a gondolat, hogy „halakról itt nem is lesz szó”?

Szeretnélek megnyugtatni, most következik az a rész, aminek okán megnyitottad a cikket!

Hozzávetőlegesen 40 perce pihentek a szerelékek, amikor az egyik jelzőm hangosan felsírt.

Talán kissé meglepetten ugrottam csónakba, hiszen nem számítottam ennyire korai akcióra. Úton a hal felé nem volt bennem a szokásos adrenalin, hiszen az előetetett bójákra összpontosítottam, és a kereső szerelékeken nem vártam kapitális méretű halakat, a szénhidrátos, kevésbé attraktív csali ellenére sem.

Azonban az ellenfél fölé érve kellemes meglepetés fogadott. Egy gyönyörű töves pikkelyein csillant meg a kora délutáni napfény.

Rövid küzdelem után a szákba tereltem, és következhetett a mérlegelés. A szokásos tippelgetés előzte meg a konkrét eredményt.

A mérleg nyelve meghaladta a „16-os bekezdés”-t. Halam pontos, nettó súlya 16,40 kg volt.

Az első jelentkező

Természetesen a hirtelen érkezett kapás a szerencsének tudható be.

Ugyanakkor a szerencse két alkotóelemből áll. A lehetőség találkozása a felkészültséggel. A lehetőség adott volt, mert éppen akkor ott porszívózott ez a ponty. A felkészültség pedig kimerült a hely, a végszerelék, és a csali megválasztásában.

A pihentetett helyek vallatásáig eltelt, bő 3 nap lefolyása alatt a  véletlenszerűen elhelyezett szerelékek egymást felváltva találtak gazdára.

A lemenő nap fénye csodás árnyalatokat eredményez

Szebbnél szebb példányok tették Nálam tiszteletüket egy közös fénykép erejéig.

Nettó súlyuk 10,30 és 17,75 kg között mozgott, kizárólag egy 7,60 kg-os, ifjonc nyurga lógott ki a sorból.

17,75 kg-os „cserkelt” szépség

Szerda délután, ragyogó napsütés. Eljött az ideje, hogy bizalmat szavazzunk a pihentetett helyeknek.

Barátommal mindketten elhelyeztük a végszerelékeinket a negyedik etetés alkalmával.

Rendkívül izgatott voltam, hiszen tudtam, hogy most kiderül minden! Választ kapok arra, hogy vajon tényleg működik-e, amiről már oly sokat meséltek Nekem.

Amennyiben azt mondom, hogy tökéletesen működött, akkor nem fejeztem ki magamat igazán.

A bójára húzástól számított 1 órán belül mindkét szerelékem gazdára talált.

Elsőként nem a túra matuzsálemei jelentkeztek, de sikerült a taktikának köszönhetően rendkívül gyorsan kapást elérnem. Azt már láttam, hogy a stratégia részben működik, hiszen hamar adott halat. Azonban visszautalnék korábbi soraimra, miszerint egyértelmű célom volt az egyéni rekordomat túlszárnyalni.

A pihentetett etetésem első érdeklődője

A karórám dátum kijelzője átfordult, jelezve ezzel túránk utolsó napját.

Csütörtökre megritkultak a kapások, és ezt a szelektív stratégiánk szempontjából mindenképpen pozitívumként könyveltük el. Benne volt a levegőben, hogy bármelyik pillanatban jelentkezhet a túra hala. Izgatottan kémleltük a vizet, amikor egyszer csak Lackó barátom felszólalt: „nem igaz, hogy nem tudok soha nappal halat fotózni!” Amint ez a mondat elhagyta a száját, csippant egyet a jelzője. Egy komótos, húzós kapásra kellett elinduljon. A 25 perces, kihívásokkal tűzdelt fárasztást követően, ellenfelét a bölcsőbe fektette, és széles vigyorral a száján realizálta, hogy bizony ennek a halnak súlya meghaladja a bűvös 20 kg-ot! Öröme leírhatatlan volt, hiszen Ő már hátradőlhetett, elérte a kitűzött célját. Azonban ekkor még nem sejtettük, hogy néhány órán belül Én is hasonló örömtáncot járhatok majd.

Barátom rekord halának köszönhetően Mindketten adrenalintól remegve vártuk a nap további eseményeit.

Lackó kezében egy igazi matuzsálem, a maga 20,10 kg-os nettó súlyával

Később a délutáni csendet egy lassú, húzós kapás törte meg. Feleszmélve láttam, hogy a legtávolabb eső, előetetett bójám szereléke talált gazdára.

Csónakba pattanva elindultam a hal felé. Hozzá közelebb érve kezdtem érezni, hogy bizony Én erre a pontyra vártam a héten. Nem küzdött nagyot, nem rohant ki, csak amolyan öregesen, bölcsen kerülgette a tökszárakat.

Rövid fárasztást követően egy csókkal köszönthettem.

A partra érkezve következett a mérlegelés. Még meg sem állt a mutató, de már tudtam, hogy én is hátradőlhetek! 

A gyönyörű töves súlya pontosan 18,50 kg-ot nyomott.

Egy igazán nemes ellenfél, a maga 18,50 kg-os nettó súlyával

Az ember olykor szerez életre szóló élményeket, amelyeket bizonyára még utolsó napjaiban is mesél majd a barátoknak. Ez számomra pontosan egy ilyen volt!

Összegzem az eredményeimet néhány pontban:

  • 18 db partra segített hal
  • legnagyobb hal: 18,50 kg
  • 5 db halnak a súlya haladta meg a nettó 15 kg-ot
  • 5 legnagyobb hal nettó átlagsúlya: 16,17 kg

Ahogyan korábban már említettem, a világhálón arcunkba csapódó rengeteg marketing anyagnak, és a számtalan „tuti tipp”-nek köszönhetően szkeptikusan álltam a tényhez, hogy érdemes volna fejlődnöm, változtatnom.

Bizonyos szempontból vakon érkeztem a túrára, de talán nincs szükség rá, hogy hangoztassam! Megérkeztem! A „bárcsak nagy halat fognék!” helyett választ kaptam a „hogyan foghatnék nagy halat?” kérdésre.

Ezért a bizonyos válaszért pedig köszönettel tartozom.

Köszönöm, Keen Carp!

Baráti üdvözlettel:
Vólent Balázs