20 plusszos a Zöld Pokolból

Horváth László Ádám | szeptember 13.| 5 perc olvasási idő

Minden év elején összerakom fejben, hogy abban az évben mely tavakat látogassam meg, hol töltsem el a várva várt pecatúráimat. Ebben az évben sem hagyhattam ki Háromfát. Csodálatos környezet, nehéz, "melós" víz, ami valamilyen formában mindig megajándékoz a kitartásomért. Hol egy ritkaságnak számító spanyol pikkelyes koi, hol egy igazi, erős nyurgaponty.

Viszont hiányérzetem volt... Mégpedig azért, mert nem sikerült még 20 kg feletti halat megszákolnom. Így nyáron elhatároztuk egy barátommal Vólent Balázzsal, hogy augusztus végére foglalunk 5 napra egy horgászhelyet Háromfán. Egyetlenegy célom volt: ha csak egy halat is fogok, az 20 plusszos legyen.

Megérkezésünk után a szokásos procedúra, kipakolás, táborállítás és közben már szellemültünk át a nomád életre, magunk mögött hagyva a hétköznapokat. Most csak az számított, hogy ott vagyunk és szerettük volna kiélvezni minden pillanatát a horgászatnak.

A tábor állítása után nekiálltunk helyeket keresni, amiket 3 napig előetettünk, 24 óránként egyszer.

Szerencsénkre szinte üres volt a tó, rajtunk kívül talán 2 álláson foglaltak helyet, ők is tőlünk elég messze, így jó nagy meghorgászható terület jutott nekünk. Csalinak a Big Water - Spanish Red/Apricot Dream bojlit válaszottam 2-es keménységben. Nem szeretek több fajta csalit használni, így mindent feltettem erre a bojlira.

 Az első 3 napban is horgásztunk, az előetetett helyektől távol és sikerült is pár szebb halat megakasztanunk, de ezeknek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, inkább a szerencsének tudtam be. Igazából vártam a 72. órát. Teljes mértékben az előetetett bójákban bíztam és reméltem, hogy a kapásszám csökkenni fog, mert az jót jelenthet.

Elérkezett a negyedik etetés, amikor a bójákra is ráhúztunk. Délután 16 óra magasságában kerültek be a szerelékek és a kapásszám csökkent, ahogy vártam.

Másnap reggel muszáj volt csinálnom egy ellenőrzést, mert sajnos a törpeharcsák rendkívül aktívak voltak és szénhidrátos kemény bojli ide vagy oda, néha megfaragták a csalikat. A bojli sértetlen volt, így az ellenőrzés után egyből vissza is raktam a szereléket.

Délelőtt 11 óra körül egyet-egyet csippant a kapásjelző, majd a bot mellé állva a bottspiccre fókuszáltam és láttam, hogy rajta van a hal.

Botot a kézbe, a csónakkal az etetés környékére érve éreztem, hogy egyre nagyobb az ellenállás. Nem egy helyen fűzte le magát, sokszor kézzel kellett a tökszárról leszedni a zsinórt, és amikor feljött a felszínre a hal, egyből arra gondoltam, hogy ez 20 plusszos.

Körülbelül 20-25 perces fárasztás után megszákoltuk, kivittük a partra és a mérlegelő kitárázva 20,10 kg-ot mutatott.

Kétszer is megmértük, biztos szerettem volna lenni a hal súlyában, hiszen ez volt az eddigi legnagyobb halam. Külön öröm volt számomra, hogy egy ilyen nehéz vízen sikerült megfognom.

Horgásztársam, Balázs is nagyon szépen teljesített, a túra alatt 18 db pontyot tudott szákba terelni és neki is sikerült megdöntenie egyéni rekordját egy 18,50 kg-os gyönyörű szép tőponttyal.

Beszámolóját hamarosan olvashatjátok majd.

Összességében a túrát sikeresnek értékelem, a bojliban nem csalódtam, az előetetés tökéletesen működött, hiszen sikerült elérnem azt a célt, amit kitűztem magam elé.
 

Üdvözlettel,
Horváth László