CSAK REÁLISAN!

Nyerges Balázs | február 15.| 7 perc olvasási idő

A 2020-as év utolsó horgászatát egy számomra addig ismeretlen, nagy kiterjedésű vadvízre, a csodás Desedára terveztem, miután egy barátom felvetette az ötletet, hogy pecázzunk egyet ott, hisz sem az ő lakhelyétől, sem az enyémtől nincs messze. Mivel tőlem kevesebb, mint 100 kilométerre található a tározó, meg is beszéltük, hogy még a helyfoglalás előtt lemegyünk és megnézzük élőben a választható nagyhalas állásokat. Nem titok, hogy ekkor már gőzerővel egyeztettem Török Gáborral, aki szintén a Keen Carp-os horgászok táborát erősíti, s van már tapasztalata ezen a vízen. Ezúton is köszönöm neki a rengeteg tanácsot és információt, melyekkel ellátott engem/minket, s újból hangsúlyoznám a kétkedőknek, hogy most már sokadjára tapasztalhattam, hogy a „mi berkeinken belül” bizony páratlan az összetartás. Ezen felül mindenkit buzdítok arra, hogy merjetek kérdezni, persze ne blődségeket, mint például, hogy „hány méterre horgásszak?” és társaik. Veszteni való nincs, csak nyerhettek vele, s akár egy túra sikerességét is jelentheti egy-két információmorzsa.

Gábor infóit, a workshopokon tanultakat, valamint a személyes terepszemle eredményeit mérlegelve foglaltuk le végül a gáthoz legközelebb eső bojlis helyet október 17-25-ig. A parti rész teljesen erdős, autóval nem lehet közvetlen leparkolni, legközelebb csak 205 méterre, így ide csónakkal és talicskával volt szükséges beköltöznünk. Aki hozzánk hasonlóan irtózik a klímás, műholdvevős, térkövezett táborhelyektől, s helyettük az égbetörő fák rengetege és a sűrű aljnövényzet dobogtatja meg a szívét, az itt biztos nem fog depresszióba esni.

No, de mégis milyen tudatos pontyhorgászok volnánk, ha csak a parton található környezet miatt foglaltunk volna ide?! Választásunk szempontjából jóval lényegesebb volt az évszak, s az adott álláshoz tartozó, amúgy igencsak terjedelmes vízterület paramétereinek a kombinációja. Késő őszi időpont révén kimondottan a mély részt kerestük, bár a mostanában már sajnos általánosnak mondható évszakeltolódás miatt szerintem fentebb, az 1-2 méterrel sekélyebb területeken is sikeresek, ha nem sikeresebbek lehettünk volna. A kiszemelt állásnál hirtelen tört le ~1.6 méterről a meder egészen 4 méterig, a parttól úgy 20-25 méterre, s innentől már csak a patakmedernél lehetett magasabb vízoszlopot találni, ahol 4,8-5 métert mértünk; végül horgásztuk ezt is-azt is.

Pár dolgot mindenképp szeretnék tisztázni. Kritikus eleme egy túrának, hogy a horgász minden esetben előzetesen mérlegeljen, tudja, hogy mit akar és legfőképp, hogy mi az a reális, elérhető eredmény, amire adott víz meghorgászása esetén számítani lehet. Ha ezekkel nincsen tisztában, akkor nagy eséllyel jön az elégedetlenség, sikertelenség. Esetünkben tudtam, hogy a víztározó 245 hektáros méretéhez képest a nagyponty állomány roppant csekély, mondhatni gyér. Ennek több oka is lehet, melyeket nem szeretnék kivesézni. Itt első alkalommal, helyismeret és tapasztalat hiányában 20 kilogramm feletti pontyot fogni kimondottan nehéz, számomra nem reális. Százalékosítva, kizárólag saját véleményem alapján, kb. 5% esély van rá, míg egy nagypontyokban gazdagabb, kisebb tavon ez klasszisokkal magasabb érték lenne; nyomatékosítom: szerintem. És, bár a nagypontyhorgászat velejárója, hogy ne fogjunk kispontyokat, minden víz esetén fel kell mérni a lehetőségeket, adottságokat, és az alapján meghatározni, mi az a tömeg, ami már nagynak számít a szóban forgó vízen. Esetünkben én úgy gondoltam, hogy az elvárható és, ami fontosabb, sikeresnek titulálható eredmény elsősorban az volna, ha nem fognék 10 kilogramm alatti pontyot és mindemellett sikerülne egy 15 kilogramm körüli bajszost szákba terelnem. Ha pl. Merenyére készültem volna, oda ez az elképzelés kissé nevetséges lett volna. De, akkor miért akartam én egyáltalán ide jönni, ha nincs megfelelő mennyiségű és méretű célhal a tározóban? A válasz részemről egyszerű: imádom a nyurgapontyokat és ebben a vízben csodás állomány található belőlük, bár ezek közül is kevés a 15 kg feletti, de úgy voltam vele, hogy próbára kell itt tennem magam. Ezen felül nagyon tetszik a tó és a környezet vadsága, a tározó mérete és a fent írtak miatti nehézsége, ám az biztos, hogy nyurgák hiányában nem jöttem volna.

A reális céllal a fejemben kezdtem meg a horgászatot ezen a pazar vízen. Bojlik tekintetében kivételesen nem 1 vagy 2 típussal érkeztem, hanem hárommal. Történt ugyanis, hogy egy workshop pótlás alkalmával István azt tanácsolta, vigyek Hot Fish & Gammarus bojlit is. Én ugyan kételkedtem a dologban, de bízva István és kapcsolatai ismereteiben úgy döntöttem, hogy egy bójánál megpróbálom ezzel a golyóval megfogni a nagyobbakat. A 24 mm és 20 mm méretű, 3-as keménységű, Concentrated Garlic aromával készült, Hot Fish & Gammarus Mixből készült golyókon kívül, a 2-es keménységű 50/50 és Háromfáról maradt, és a 3-as keménységű Nutty voltak hű társaim; ezek mindegyike 24 mm átmérőben csücsült a vödrökben. Szerencsémre itt is négy területet tudtam 72 órán keresztül a pozitív kondicionálásnak szentelni, s eközben a parthoz közeli, már említett törést-iszapváltást horgásztam, amolyan kereső módszerrel a 20-as Hot Fish-sel, ám társammal ellentétben, aki két kisebb, 6-7 kilós pontyot is fogott, én nem jutottam el a kapásig.

A három nap elteltével viszont már kellő izgatottsággal húztam be 1-1 bójámra, melyek közül az egyik 50/50-es, a másik a Hot Fish-es volt. Ahogy az meg vagyon írva, nagyjából 3 óra elteltével pontyot meríthettem a Hot Fish-sel etetett szpotomról; egy nettó 11.8 kilogrammos szépséget tarthattam az objektív elé.

Eztán ezt a szerelékemet a Nutty-s bójámnál helyeztem el, s öt-hat óra elteltével, a késő hajnali órákban már ébresztett is a sátorzsebben megbúvó vevőegység tompa hangja. Erre a pontyra nem tudtam azért haragudni, mert felriasztott az álmomból, hiszen egy bámulatos nyurgaponty landolt a bölcsőben a maga 14 kilogrammos tömegével, melyet olyan szinten keveselltem a hosszához képest, hogy végül három különböző mérleggel, köztük a kiérkező halőrével is mértük, de csoda most sem történt, az uszonyos maradt 14 kg.

Ez a fogás után szembesültem azzal, hogy milyen hibát követtem el az egyik bójámnál. Történt ugyanis, hogy fél nap elteltével újra csipogott a jelzőm, ám, mivel a végszereléket a bójához nagyon közel helyeztem el, uszonyos pajtásom kb. hatszor körbeúszta a rudat, s míg én percekig a zsinórt szabadítottam, ő elégedetten távozott a horgomról. Persze nem örültem, de az ilyen és ehhez hasonló esetekből sokat tanul az ember. Ezt követően nálam is egy kis csend következett, ugyanis kb. egy nap eltelte után fáraszthattam újra. Először egy 11 kilogrammos esti, majd egy 12 kilós éjjeli, nyurgatestű bajszos landolt a merítőben.

Időközben társamnak még mindig nem volt egy kapása sem, emiatt igencsak vakartuk a kobakjainkat, hiszen az ő bójáinak is együtt kerestünk helyet, jóformán ugyanolyan részeken-sávokban, ráadásul a halak még hergeltek is minket, mivel jól megfigyelhető volt, hogy bizonyos időszakokban igencsak lendületesen környékezték meg a bójákat. A végszerelék is teljes mértékben egyezett a sajátommal, így nem igen találtunk jó magyarázatot a dologra. Sajnos a nagy tanakodás közepette nekem beugrott egy újabb halvesztés, amit iszonyatosan bánok, mivel pont a Hot Fish-es etetésről érkezett a kapás. Ebben a bojliban, pontosabban a szelektáló hatásában eleinte ugyebár nem igen bíztam, ráadásul a kapást előidéző hal az előzőekhez képest sokkal nagyobb vehemenciával küzdő, ám lassabban mozgó példány volt, érezni lehetett a tömeget a zsinór végén, de sajnos 10 percnyi élménydús fárasztás után csak az előkét emeltem ki a vízből. 

Ilyen az élet, nagy ritkán benne van ez is. Innentől már csak 2 éjszakánk volt hátra, a szél és időjárás teljesen megváltozott, sem én, sem barátom nem fogtunk már halat, ám, mivel roppantul zavart már az, hogy neki egy csippanása sem voltm egy kisebb telefonos konzultációt kezdeményeztem egy tapasztaltabb sporttársnál. :) 

A beszélgetés nagyon építő jellegű volt és több kérdéses dologra is rávilágított, ezúton is köszönöm!

Összességében, részemről egy sikeres horgásztúrát tudhattam magam mögött, hiszen minden előzetes célom teljesült: nem fogtam 10 kg alatti pontyot és sikerült bölcsőbe fektetnem egy majd’ 15 kilós példányt is. A bosszankodás viszont a két halvesztés miatt nem maradt el, de ahogy már említettem is, ezen hibákat elemezve, később javítva tudunk fejlődni és jobbá válni. Személy szerint én mindenkit arra bíztatok, hogy próbálkozzon hasonló vizeken, szakadjon ki néha a megszokott közegből. Köszönöm szépen a figyelmeteket, sikeres horgászatokat mindenkinek!

Nyerges Balázs