​​​​​​​Üres fotóalbum

Melkuhn Bendegúz | január 13.| 5 perc olvasási idő

Minden nagyponty horgász hallott már a nagy múlttal rendelkező Palotási-víztározóról, és biztosan látott már egyet nagy halaiból fényképen, vagy saját bölcsőjében. Én is szerettem volna merítőmben látni egy igazán öreg palotási halat, ezért úgy döntöttem a 2020-as évemet ennek a víztározónak a kiismerésére szánom.

Amikor új vízterületre látogatok, különösen izgatott vagyok a horgászat kimenetelével kapcsolatban. Előzetes információkat próbálok gyűjteni a vízről, hogy kialakítsam a kezdeti taktikát. Az interneten olvasott beszámolók, a csapattársaim kiemelkedő fogásai alapján kialakul bennem egy kép, hogy milyen eredményre lehet számítani, ha jól pecázok. Az én esetemben ez végzetes hiba volt.

Két éve már jártam ezen a vízen, azonban egy három napos horgászat után is bátran merem használni az új víz fogalmát. Ráadásul a tó rengeteget változott ez idő alatt. 

Ekkor még nem gondoltam, hogy valamibe belenyúltam annak a horgászatnak az utolsó éjszakáján és rossz következtetéseket vontam le. Hogy mi az eredménye, ha rosszul határozzuk meg sikerünk okát, és magas elvárásokat állítunk fel horgászat előtt? A következő sorokból kiderül.

Az első horgászatomra márciusban került sor. Egyik barátommal Réczi Gergővel vágtunk neki a négy napos túrának. Az idő még rendkívül hűvös volt. Ekkor még nem voltak nagy céljaink, egy-egy szezonkezdő halat szerettünk volna szákba terelni. A kapás azonban elmaradt. Rendkívül rossz érzés volt hal nélkül elhagyni a tavat. Rég nem éltem már át ilyet. Az eredménytelenséget betudtuk annak, hogy a víz még hideg volt, és rossz helyen ültünk.

Egy hónappal később, április végén tértem vissza a vízre, ezúttal Horváth Bence, és testvérem Brúnó kísért a vízpartra. Ezúttal öt napot töltöttünk a vízparton. Az öt nap alatt három kapásunk volt, viszont mindhárom halat fárasztás közben elvesztettük. Egyértelműen mi hibáztunk, azonban, hogy mi okozta a halvesztéseket nem tudtuk meg. A használt botjaink lágyak voltak, a horgot, mint minden esetben, ezúttal is próbáltuk tűhegyesre fenni. A csali és horogméret egy érdekes részlet lehet. Talán ezzel lehetett volna játszani. Izgatottak voltunk a következő túrával kapcsolatban.

Harmadik pecára nyár közepén került sor. Ezúttal nem szerettünk volna halat veszteni, úgyhogy változtattunk az előkén. Kisebb horog került az előkezsinórra. Szintén barátommal, Bencével vágtam neki az öt napos horgászatnak. Ezúttal másképp indultak a dolgok. Bencének az első éjszaka rögtön két 14 kg-os pontyot sikerült fognia. Nagyon jó kezdésnek gondoltuk, azonban a folytatás elmaradt. A hátralévő időben nem tudtunk kapást elérni. Ezúttal még előetetett helyeink is voltak, azonban a botok azokról a helyekről sem mutattak aktivitást.

Ekkor már mélyen elgondolkoztunk, hogy nem csak a taktikát, hanem a gondolkodást is meg kell változtatnunk. Amire eddig nem fektettünk hangsúlyt, sokkal inkább teret kell neki adni, és amit túlgondoltunk le kell egyszerűsíteni. Beszéltem csapattársaimmal is, akik rengeteg jótanáccsal láttak el.

Szerettünk volna még ősszel két alkalommal visszatérni hosszabb időre a tópartra, azonban sajnos a vírushelyzet nem tette lehetővé számunkra.

Szeretném megjegyezni, hogy minél inkább nem fogtunk halat, annál inkább motiváltak voltunk. A fényképek jöttek és jöttek a szemünk előtt a fogásokról.

2021-ben ismét célkeresztben marad a Palotási-víztározó és amint lehetőségem lesz rá, a tóparton leszek.

Sporttársi üdvözlettel,
Melkuhn Bendegúz