Folytatás Fehérvárcsurgón

Vas Márk | január 04.| 5 perc olvasási idő

Tavaly június 28-án érkeztünk meg Fehérvárcsurgóra Levelekről, ahol az azt megelőző héten egy nehéz pecánk volt, testvéremmel, Milánnal, de sikeresen vettük az akadályt. Az arról a túráról készült beszámolót itt tudjátok elolvasni: https://keencarp.hu/blogok/1719-levelek-mint-kihivas

Mostani csurgói foglalásunk a  12-es helyre szólt. Több okot is fel tudnék sorolni, hogy miért pont ezt a helyet választottuk, de a legfőbb ok az volt, hogy a tározó ezen részén tudomásom szerint legalább 1 évig munkálatok folytak és senki nem horgászhatott ezen a részen.

Első nap délután 5 körül érkeztünk a tározóra, majd a csónakot gyorsan a vízre dobtuk és nagyon hosszasan több mint 4 órát voltunk vízen. Hét helyet etettünk elő és a taktikánk az volt, hogy a 3 napos előetetés után minden kapás után másik helyre rakjuk a szerelékeket.

A kinti három bója közül kettő a bokorsorhoz, a harmadik egy platóra került. A másik négy bója pedig beljebb mély iszapra.

Az első 3 napban székesfehérvári létemre minden nap kijártunk megetetni a bójákat és így ki is tudtuk pihenni az előző heti peca fáradalmait.

 A 3 napos etetés után húztuk be szerelékeinket és az első kapásra nem is kellett sokat várni, hisz’ a közeli bójáról megérkezett az „éjféli kapás”, ami Csurgón egész évben megfigyelhető volt, akkor is, ha dobós pecán voltunk. Az eredmény ezúttal egy nagyon hosszú nyurga volt.

Ezt követően a bot visszakerült, de egy másik bójára. Az éjszaka további része csendesen telt, majd reggel testvéremnek jött egy 15 kg feletti töves, szintén az egyik közeli bójáról.

Az első napi eredmények bizakodásra adtak okot, hisz’ bár kevés kapásunk volt, de a halak darabosabbak voltak.

Következő éjszakán a bent lévő 4 botból kettő a közeli helyekre került. Az első hal megint nekem érkezett a közeli bójáról egy 16 kg feletti duci töves.

Nem sokkal később testvéremnél jelentkezett kapás, szintén a közeli bójáról, de a halat nem értük utol és egy kagyló elvágta az előtétet.

A botokat nem húztuk újra, mert éreztük, hogy valamiért a közeli bóják működnek és fölöslegesen nem akartunk hajókázni az etetéseken. 

Reggelre viharos szél érkezett, ami egészen estig kitartott. A bent maradt benti botok közül az egyik elsült, az eredmény pedig egy 17,20 kg-os tükrös lett.

Éjszaka folyamán 3-3 arányban húztunk be kintre és bentre a botokat. Reggelig 3 kapásunk érkezett a közeli helyekre én egy darab 15 kg feletti, testvérem pedig két darab 15 kg körüli ponttyal fényképezkedhetett.

Sajnos az egyikről a kép elfelejtődött a fáradtság miatt. Ezután még tesóm fogott pár darab 10-15 kg közötti halat, de azokat nem dokumentáltuk.

Reggel minden botot kitekertünk, hogy napközben tudjanak pihenni a helyek és titokban még mindig reménykedtünk egy 20 kg feletti pontyban.

Eljött az utolsó éjszaka. Négy bot a közeli helyekre került, két bottal pedig továbbra is kitartottunk a benti helyek mellett. Az éjszaka folyamán „csak” egy kapásunk volt, de nem szomorkodhattam emiatt, hisz’ egy 21,10 kg-os pontyot sikerült a fényképező elé tartanom.

Milánnak hajnalban volt még két kapása, majd ezek után elkezdtünk összepakolni, mert napközben, a tűző napon nem a legjobb érzés csomagolni.

Összegzésül: 

4-5 db 10+os
6 db 15+os
1 db 20 +os hallal zártuk a túrát.

Csaliból Big Water-t használtunk, abból is a balanszírozott horogcsalival tudtunk jobb példányokat szákolni, hisz’ eléggé „finnyásan” ettek a halak. Ezt az is igazolja, hogy ismerőseink, két másik csapat is horgászott a tavon, akik nem használtak balanszírozott csalit és nem sikerült nagyobb halakat fogniuk.

U.i.: Köszönöm a kiváló csalikat a Keen Carp-nak!

 

Üdvözlettel,
Vas Márk