Hidegvizi bányatavi pontyozás

Bréda Denis | január 11.| 6 perc olvasási idő

A húsvéti időszak már sokunk számára nem a locsolkodásról és a hagyományok aktív őrzéséről szól. Még az egyetemi éveim alatt rendszeresen jártunk a bácsikámmal több napos pecatúrákra ebben az időszakban, ami egyfajta hagyománnyá nőtte ki magát a köreinkben. Sajnos azóta már sok idő eltelt és ez a húsvéti rituálénk is teljesen eltűnt. A tavalyi évben először éreztem a szükségességét ezen szokás felelevenítésére, de most társnak a menyasszonyomat választottam. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért sikerült meggyőznöm őt arról, hogy elkísérjen egy 3 napos horgászatra a hejőkeresztúi Carp & Carp tóra a húsvéti időszakban. A tervezett faház a 4-es volt, ahová délután egy óra környékén érkeztünk meg. Szeles, de ennek ellenére kellemes tavaszi idő fogadott bennünket, amelyet az éledező természet hangjai tettek még különlegesebbé.

A játék menete a szokásos volt, becuccolás, egyből elő a rodpoddal és a botokkal, majd irány a víz és jöhet a helykeresés. Igen ám, de kettő kölcsönkért aksit vittem magammal, amelyből az egyik csontig lemerült állapotban volt, másik pedig félig volt feltöltve. Ezekre az apróságokra helykeresés alatt derült fény, így evezők és töltő nélkül nem vihettem túlzásba a helykeresést. A kipakolásnál is volt egy apró malőr, ami gyökeresen megváltoztatta a terveimet és taktikámat. Ez volt az a rész, amikor  tudatosult bennem a tény, hogy a télen lecserélt orsómra még nem csévéltem föl a főzsinóromat és mivel nem is volt nálam a táskámban még egy méter sem, így maradt a kétbotos pecázás.

Nagyjából már volt elképzelésem az előttem elterülő vízterületről, így a korábbi túránk tapasztalatai alapján a jól működő töréseket és platókat kerestem meg elsőként. Hat darab ‘H‘ bóját helyeztem el 4 m-től 11 m-ig. Három csali volt nálam: 24 mm-es Nutty - Bors/Szilva, 24 mm-es 50/50 és a White Fish is helyet kapott a táskámban, 20 mm-es méretben. Szerettem volna halat fogni, így erre a túrára bevállaltam az apróbb halak érdekében, ezt a halas bojlit is.

Ahogy az tőlem már megszokott, 4 előetetett helyem volt, 2 bóját pedig a túra  elejétől  meghorgásztam.

A szerelékek bevetése után aprólékosan elpakoltam a terasz alatti résznél és a házikóban is. Közben a tógazda, Ernő meg is érkezett a segítséggel: csere aksi és aksi töltő volt a segélycsomagban.  Menyasszonyom első pecatúrája volt ez a mostani és szerettem volna kedveskedni neki egy bomba vacsorával, így  annak az elkészítése volt a nap hátralévő részében a prioritás. A botok már délután négy környékén be voltak vetve, de még várni kellett az első jelentkezőre.

A White Fish tette a dolgát és az éjjeli órákban eldurrant a balos botom jelzője. Drága párom élete első kapását élte meg és még nagyobb lendülettel ugrott ki az ágyból, mint én. Tudta mit kell csinálni, segített a csónak elkötésében, amíg én a botot levettem az állványról. A hal fölé érve éreztem, hogy ez nem életem lagnagyobb hala lesz, de ennek ellenére az örömöm nagyon nagy volt. A szákolás után kiérve a partra a párom nagyon megcsodálta azt a kifogott csodálatos pikkelyest, amiből ekkora (kb. 8 kg) példány még sosem látott testközelből. Lefotóztuk közösen és megköszönve az élményt, vissza is engedtük az éltető helyére.

Az első éjszaka további akciót nem tartogatott számunkra.

Az etetési mennyiség az adott vízhőmérsékletet figyelembe véve egy maroknyi bojli volt napi egyszeres frekvencitással. Ennek eredménye volt a túra második hala is, amely az előzőhöz hasonlóan az éjjeli órákban érkezett. Méretben sem maradt alul az első potykához képest és legalább annyira örültem neki, mint az elődjének.

Ezeknek a halaknak köszönhetően ténylegesen megkezdtem a szezont, de még nem voltam elégedett. Az igazi kihívást az adott körülmények között egy 15 kg feletti ponty kifogása jelentette.

Az első 50 óra elteltével végre ráhúztam a kettő korábban már negatívan kondicionált etetésemre és türelmesen vártam. Tudtam, hogy az egyik etetés az darabosabb halat fog adni és hagytam, hogy a csali kibontakozzon és megmutassa igazi erejét. Az éjszaka csöndjét harmadszorra is megzavarta a kapásjelzőm sípolása. Ez a sípolás azonban már nagyobb halra utalt. Csónakba szállás után egyből a bójám felé vettem az irányt, de mire fölé értem, a halam már további 60-70 méterrel távolabb járt és a hajsza folytatódott. A következő 10 percben még csak a felszín közelébe se tudtam húzni a halat, amely minden erejével a túlélésért küzdött, de pár perc elteltével megadta magát és a felszínhez közeledve sikerült megpillantanom a túra legnagyobb halát, amit egy szem 24 mm-es 50/50 golyóval fogtam meg. A mérleg 16 kg fölötti értéket mutatott.

Nagy volt az öröm, egyrészt mert az év első 15 kg feletti potykája is megvolt, másrészt sikerült megmutatnom a páromnak is egy igazi bányatavi erőgép szépségét.

A túrából hátralevő egy napot a délutáni időjárás előrejelzés miatt lerővidítettük és elkezdtünk összepakolni. Miután a vízre mentünk a ‘H’ bójákat összegyűjteni, a semmiből orkán erejű szél csapott le a tó felszínére, hatalmas hullámokat keltve és a több méteres csónakot mint egy papírhajót vitte oda, ahová épp kedve tartotta. Őszintén szólva kevésszer féltem jobban a vízen mint akkor, a párom arcán pedig a saját félmem többszörösét láttam. Szerencsére a kb. 2 órás viharos szél és később eső alatt nem történt személyi sérülés, de egy hajszálon múlott, hogy a mentőmellény tegye a dolgát. Később a hajnali órákra is hasonló időt jósoltak, így éjszaka a természet megnyugvása után sikeresen összepakoltunk és útnak indultunk.

Túránkról egy rövid összefoglaló videót is készítettünk, melyet az alábbi linken tudtok megtekinteni: https://www.youtube.com/watch?v=lIaCNS_f23U

Üdvözlettel,
Bréda Denis