Napi egy húszfeletti

Varga András | november 20.| 7 perc olvasási idő

Régóta terveztem már a novemberi horgászatot, amit természetesen az idei év ismét megviccelt. Ezért hirtelen felindulásból Bajánsenye felé vettem az irányt. Reggeli egyeztetés és jó hírek. Van hely.

Hétfő késő délután érkeztem meg a rövid gátra. Hárman voltunk az egész tavon, ami másnapra kettőre redukálódott. Gyors táborépítés után csak egy kört mentem a vízen radarral, hogy mégis tudjam, mivel állok majd szemben. A vízhőfok 12 fok alatt volt.

Sötétben már nem akartam tapogatózni, ezért az első éjszakát alvással töltöttem. A nappali hőmérséklet sem volt túl magas, de az éjszaka már mínuszok váltották plusszokat.

Másnap korán keltem és egy jó másfél óra keresgélés, tapogatás után helyeztem el 4 bóját, melyek közül kettőt meg is horgásztam, kettőt pedig előetettem. A két közelebbi bóját, amiket nem messze a parttól helyeztem el, 20 mm-es 50/50 Mixből készült, Spanish Red/Mulberry aromákkal ízesített 2-es keménységű bojlival etettem és horgásztam már az elejétől kezdve.

Szerdára hidegfrontot jósolt a meteorológia, ami elindította a "lavinát". A jobb oldali bóján a reggeli behúzást követően másnap délelőttig kellet várnom az első kapásra és elkezdődött életem eddigi legkeményebb és legszebb hete. A tó halállományáról már sokat hallottam és most erről első kézből szereztem tapasztalatot.

Dél körül lassú kapással jelentkezett az első hal, melyet jó 30 perces fárasztás végén sikerült megmerítenem. Ő volt túrám első hala, mellyel egyből sikerült megdöntenem személyes rekordomat. (nem az utolsó rekorddöntés volt a héten) A mutatós nyurgát 25,40 kg-mal mérlegeltem.

A csali egy szem 20 mm-es balanszírozott 50/50 Mixből készült bojli volt. Gyors fotózás és ment is vissza.

A következő kapásra estig kellet várni. Szintén a bal első bójáról. A vastag tőponyt súlya 20 kg volt kereken.

Mérlegelés, fotózás, újrahúzás.

Az éjszaka folyamán volt egy halvesztésem, amit a tompa horognak tudtam be. Pech és itt fizettem meg az árát, hogy nem szántam rá még 2 percet.

Másnap délelőtt fél 12 körül jelentkezett az első hal szintén a balos bójáról. Kereken 16 kilogrammal mérlegeltem a pocakos tövest.

Újrahúzást követően hamar jelentkezett a következő hal, egy 14 kilós nyurga.

Ekkor jegyeztem meg, hogy hol vannak a tükrösök. Az újrahúzás után azonban hamar jött is az első "kis" tükrös, mely a hét legkisebb hala lett a maga 12 kilójával.

A szokásos protokoll után az egyedsúly csökkenését látva, gondolkodtam, hogy pihentessem-e a bóját, vagy sem, mert a másik közeli bóján nem történt esemény. Mivel másnap reggel járt le a 72 óra az előetetett bójákon, ezért még az újrahúzás mellett döntöttem.

Rövid várakozás után lassú, de erőteljes kapással jelentkezett egy elsőre "kis", szürke halnak tűnő jelentkező. A felszín közelébe húzva a halat tudatosult csak bennem, hogy ez bizony nem kicsi, benne pedig az, hogy ez nem vicc. Így egy jó 20 perces harc árán tudtam csak megszákolni az új egyéni rekordomat és a túra legnagyobb halát jelentő 29,20 kilós tövest.

A boldogság leírhatatlan volt. A visszaengedés után telefonálás és gyors sztorizás.

Közben készültem már a másnapra, így megkötöttem az új előkéket, megfentem a horgokat, a csalikat, az etetni kívánt bojlival együtt előáztattam.

A bal első bójára még egyszer visszakerült a 20-as 50/50, amely az este folyamán gazdára talált egy 19,20-es tükrös személyében.

Fotózás és ment is vissza a hal, viszont a bot már nem került többet vissza a bójára. Az este így nyugodtan telt, rápihenve a várva várt napra.

Eljött a péntek reggel. Korán keltem és összekészítettem a botokat. A jobb hátsó bóját 200 méterre helyeztem el és etettem 3 napig 24 mm-es fahéjas Nutty-val. A bal hátsót valamivel visszább helyeztem el, olyan 170 m környékén, az erdőtől jó 70 - 80 méterre és 24 mm-es, Spanish Red/Condensed Milk/Strawberry Star ízesítésű 50/50-nel ettem. Mindkét szerelékre 24 mm-es balanszírozott csalit fűztem a hajszálra.

A reggeli behúzás után a jobb első bóját már nem, viszont az eddig parádésan működő bal elsőt 300 grammal továbbra is etettem és pihentettem.

A reggeli behúzást követően, 11 óra után a balos 50/50-es bójáról egy nagyon agresszív kapásra emeltem rá és indultam utána. A hal viszont, mire utolértem, már a 80 métert rég ledolgozta az erdőig, ahol lefűzte magát és sajnos nem lett meg.

A legutóbbi filmből okulva én sem hagytam bent az elakadt zsinórt és igaz időbe telt, de a horogelőke kivételével mindent összeszedtem. Bosszús voltam, mert nagyon jó hallal volt dolgom.

Az újraszerelés után már vittem is vissza a cuccot, mely után nem sokkal szintén erről a botról érkezett a következő kapás. Sajnos ismét halvesztés lett a vége, de most a végszerelékben nem stimmelt valami, mert mire beértem már üres volt a horgom. Horogfenés következett, de a csalit nem cseréltem le. Miután meggyőződtem róla, hogy megfelelő a horgom, ment újra be a szerelék.

A következő kapás szintén erről a bójáról jött, viszont végre megmeríthettem a halat, egy 16 kilós nyurgát, egy jó 10 perces fárasztás után.

Ezután kicsit tanácstalanul álltam, mivel ismerve a tó halállományát, kettő halvesztés után egy 16 kg-sal nem voltam igazán elégedett.

Ennek ellenére persze visszavittem a szereléket éjszakára, ami azonban nekem eseménytelenül telt.

A másik, Nutty-s bójám ekkor még mindig hallgatott, amit nagyon jó jelnek vettem. Szombat reggel aztán 9 óra magasságában az 50/50-es boton ismét kapás jelentkezett. Gyorsan csónakba pattantam és a szikrázó napsütésben merítettem meg egy nagyon vastag 21 kg-os tükröst.  

Ő volt a 4. húsz feletti a héten már. Eszméletlen.

Ezt a bóját estig már nem húztam újra, így a szerelék újra a parádézó 20 mm-es balanszírozottal az egy napot pihenő bal első bójámra került vissza. Majd dél körül megszólalt a Nutty. Gyorsan utána eredtem, mert ez a hal is az erdő alá igyekezett. Mire utolértem, vagy jó 60 métert vándorolt a bójától és még 40-et körülbelül fárasztás közben. 15 perc után merítettem meg ezt a 23 kg-os nyurgát.

Ő volt a második 20+ a nap folyamán és már az 5. a héten.

A csalit nem frissítettem, úgy ahogy volt a horog ellenőrzése után vittem vissza. Minden újrahúzásnál egy marék bojlit szórtam a csali köré.

A délután folyamán ismét kapás jelentkezett, viszont ezúttal megint a bal első bójámról. Az agresszíven védekező nyurgát 19,80 kg-mal mérlegeltem.

A csali ismét a 20 mm-es 50/50 volt, melyet már nem húztam vissza, hanem a szereléket az utolsó éjszakára ismét a hátsó bójámra helyeztem el.

Estére a botok élesítve. A hét történéseiből végzett gyors számvetésem eredménye az lett, hogy még egy húsz feletti hiányzott a napi egyhez.

Ez nem maradt sokáig így, ugyanis az az egy is megérkezett, ismét a Nutty-ról. A hal maradt a bója körül, de egy erős fárasztás után tudtam csak szákba terelni, majd mérlegelni a vastag tükröst.

A súlya 25,20 kiló volt és ő volt a 3. húszfeletti ezen a napon.

Ezzel megvolt a hatodik.

A Nutty-t még egyszer visszahúztam, de már erősen szállt le a köd.

Az éjszaka ismét kapásom volt, majd az átláthatatlan ködben, jó 200-on egy 13,80-as tükröst meríthettem meg. Kifele már a radar GPS-ét használtam, mert egy métert nem láttam. A bójára már nem húztam vissza, az éjjel már nem történt semmi. A "kis" tükrös volt a túra utolsó hala.

A héten hat darab 20 kiló feletti ponttyal, négy 15 kg felettivel, illetve három 10 kg felettivel fényképezkedhettem. Három halvesztésem volt, tíz kiló alatt nem fogtam egy halat sem.

Az átlagom 13 darab mérlegelt hallal egy parádés 19,50 kg lett. Sokan nem voltak a tavon, de a héten kimagaslóan teljesítettem, amit azt hiszem, nagyban a bojlinak és a taktikának köszönhetek.

Ezúton is köszönöm Rontó Csabának és Istvánnak a tanácsokat, amikkel segítettek és a kiváló bojlit. 

 

Üdvözlettel,
Varga András