Lépésről-lépesre

Donkó Róbert | október 21.| 6 perc olvasási idő

Leírni egy horgásztúra élményét nem bonyolult, de a tartalmát igazán megérteni és felfogni utólag lehet csak. Elgondolkodunk azon, hogy mit is vittünk véghez a tervezett túra alatt; mikor hibáztunk és mit lehetett volna másképpen kivitelezni.

Az elmúlt években Keen Carp csalikkal, gondolkodással horgásztam. Az irány jó volt, de hiányzott valami, többre vágytam. Meg akartam érteni, hogy a régi Keen Carp cikkek, videók és a rengeteg tanács, hogyan formálja át az embert. A Workshop-on elhangzottak mellett, a telefonbeszélgetések Istvánnal, vagy éppen egy kiállításon való találkozás Murár Gáborral, aki tanácsokkal látott el.

Ritkán jutok el a vízpartra, de az ott töltött időt próbálom teljes mértékben kihasználni. Kozma Tamás egyik videójában elhangzott egy mondat, ami azóta is időnként jellemző rám: "Nagy káosz a fejben". Rengeteget kell még tanulnom, de semmi sem lehetetlen.

Emlékszem, az első szezonban a magok és pelletek elhagyása mellett próbáltam követni a cikkekben olvasott tanácsokat és praktikákat. Kértem telefonos segítséget, hogy mivel is kezdjem a tavaszi szezont egy ismeretlen vízen. A Hot Fish & Gammarus zacskós bojlik mellé, rendeltem Mega Spice sózott csalikat. Egy-két kisebb példányt leszámítva, folyamatos nullázások következtek.

Nem tagadom, volt rá példa, hogy belenyúltam a táskába és egy másik csaligyártó cég termékét tettem fel elkeseredésemben. Igaz, azzal sem fogtam semmit, viszont a régi berögződéseket nem volt egyszerű elfeledni.

Megfogadtam év elején, hogy kitartok a Keen Carp mellett, így minden más csalit kivettem a táskából, elajándékoztam és tovább folytattam a megkezdett munkát. Újra a webshop-ban találtam magam, leadtam a következő rendelést.

Az év utolsó túrája viszont megtanított „bízni”. Az első három nap eseménytelenül telt, de az utolsó estén, másfél óra leforgása alatt sikerült kétszer is megdöntenem az addigi rekordomat, egy 17,90 kg-os és 18 kg-os ponttyal.

Éveken keresztül sikertelenül próbáltam igazán nagytestű pontyokat fogni, de egy jó csalinak köszönhetően végre megtört a jég.  

A következő szezont nagyobb lelkesedéssel és odaadással kezdtem. Ebben az évben sikerült eljutnom Workshopra, egy Barátomnak köszönhetően.

Másik „világban” éreztem magam, ahol annyi információval gazdagodtam, hogy sokadik visszaolvasásra tudtam csak értelmezni a jegyzeteimet. Tavalyhoz hasonlóan, idén is redukáltam a vízpartra cipelt horgászcuccaimat, de most a horgászláda és a kellékek következtek.

Számtalan felesleges terméket vásároltam az évek alatt, aminek semmi hasznát nem vettem, mert a sok belém beszélt marhaságot elhittem. A megmaradt csalikon felül, elkezdtem komolyabban ismerkedni a szénhidrátos golyókkal. A szelektív horgászat volt a következő, amit szerettem volna alaposan kiismerni és beépíteni a horgászataimba.

Az első zacskós Big Water megrendelése mellett, István javaslatának köszönhetően, ebben az évben lecseréltem a 3 lb-s botjaimat Daiwa pergető botokra. Az év első túráján a kitartásnak és a jó csaliknak köszönhetően több 15 feletti ponty mellett, sikerült egy 19,94-es koi pontyot elcsípni.

Ezekkel a pálcákkal hatalmas élmény volt a halak kifárasztása, minden elképzelésemet felülmúlták.

Viszont az igazi áttörést az egyedül töltött 5 napos túrán elért 20 pluszos pikkelyes megfogása jelentette. Sikerült belépnem egy olyan táborba, ami a megfelelő alázatnak volt köszönhető.

Több 10-12 körüli ponty mellett, sikerült 3 db 15 feletti bajszost a merítőbe terelni. Ha tiszta fejjel érkezem a vízpartra, akkor sikeresen tudok nagyobb célokat elérni.  

Annak ellenére, hogy teljesült a rég óta áhított álmom, sorra követtem el a banális hibákat. A szelektálást nem sikerült teljes mértékben jól alkalmazni, mert az impozáns pontyok mellett több kisebb testű bajszos is horogra akadt. Át kellett volna helyeznem a szereléket egy másik helyre, mert túl nagy lett nyüzsgés. Viszont olyan helyet pedig elhagytam, ahol 1-2 napig nem volt kapásom.  Az első előetetett helyekről sem érkezett a várva-várt siker, mert türelmetlen voltam kivárni a megfelelő időt.

A horgászattal töltött idő alatt, mindig tanulnom és okulnom kell a hibáimból vagy éppen a sikereimből.

Tavalyi évem gyengére sikerült, ráadásul elhittem, hogy tudom ott folytatni, ahol abbahagytam.

Próbáltam tudatosabbá tenni a horgászatot, több energiát fektetni a helykeresésbe,  vizet és halmozgásokat figyelni és az elmúlt évek hibáit kiküszöbölni, viszont nem voltam ott fejben, nem tettem meg mindent. Nem használtam ki a lehetőségeket, pedig ott voltak előttem a jelek, amikre reagálnom kellett volna. Visszatértem a kezdetekhez, újra elővettem a régi tananyagot és próbáltam rájönni, hogy miként lehetnék sikeresebb, hiszen minden fejben dől el.

Idén először július közepén sikerült eljutnom a vírusnak és munkának köszönhetően egy 48 órás horgászatra a Háziréti víztározóra.

Nem volt ismeretlen számomra ez a víz, mert gyerekkorom óta horgászom itt, de az utóbbi években nem látogattam. Majd 1 év telt el az utolsó túra óta, így már nagyon ki voltam „éhezve”, hogy végre vízparton legyek.

Botok a helyükre kerültek, de nem kellett sokat várnom, mert egy lassú, komótos húzásra lettem figyelmes az egy szem Big Water balanszírozott golyóra.

Itt is meg szeretném köszönni Testvéremnek a segítséget, aki egy nappal korábban érkezve, a kinézett helyeket letapogatta és előetette és a kapásra egyből reagálva, ugrott a csónakba, hogy a nyíltabb vízen sikerüljön megmeríteni a halat. Első peca, első kapás egy 21 kg-s pikkelyes, ami egyben új egyéni rekordom.

Mámorban úsztam!

Egy napi hallgatás után vettem észre a távolabbi, csendesebb részen a halak mozgását és „szerencsére” odahúztam a másik végszereléket. A jól kiszárított áfonyás Big Water és a lágy pergető bot remekül működött.

Négy pontyot sikerült még a hátra lévő időben a hálóba terelni az új helyről (2 db 10 kg körülit, egy 14,30 és egy 16,40 kg-ost).

Kaptam azóta mázlista/szerencsés jelzőket. De mi is volt a szerencse? A tervezett túra időpontja, az általam összeállított szerelék, a keresett és etetett hely, a kiválasztott minőségi csali, az éppen arra járó pikkelyes, aki táplálékot keresett, vagy inkább „bizalom és tudatosság”?

Azonban a hibákat csak azután vettem észre miután hazaértem. Az új rekordom megfogás után kellett volna egy „pofon”, hogy ne legyek hanyag, elégedett és kényelmes.

Például, a szerelék áthelyezése jó döntésnek bizonyult, de az első hibát ott követtem el, hogy 24 órán keresztül egy olyan helyen áztattam a csalit, amit mások is rendszeresen horgásznak.

„Légy más, mint a többi”

A két hal vesztésem annak köszönhető, hogy nem mentem rá csónakkal, vagy éppen nem vettem figyelembe a nagyobb távolság miatt az ólom súlyának növelését. 

„Hanyagság”

Volt egy-két csippanásom, így a horogfenés sem volt elég alapos, de ha nem a sátor kényelmét élveztem volna tovább, hanem tettem volna a dolgom, akkor lehet, hogy ez a hiba nem került volna a listámra.

„Lustaság”

Mert persze ott van az a bizonyos "Tükör", amibe érdemes időnként belenéznem, és nem csak akkor, amikor padlón vagyok, hanem egy jónak vélt túra alatt/után is.

Ha beismerem és elfogadom a hibáimat, akkor sikerülhet a következő lépcsőfokra fellépni.

Idén még szeretnék visszatérni erre a csodálatos vízre és becserkészni a tó legnagyobb bajszosát.

Köszönöm Keen Carp!

Üdvözlettel,
Donkó Róbert