Mostani beszámolóm 2019 május végére nyúlik vissza. Első éves tag voltam a Hatvani Kavicsbánya Tavon. Az előző évek napijegyes horgászataihoz képest, ebben az évben már fix helyen hódolhattam szenvedélyemnek. Bizakodva vártam az április elejét, hogy végre a parton lehessek.
Akkori munkám miatt csak a hétvégi horgászatok jöhettek szóba, így a legközelebbi péntek kora este már a parton voltam. Nem csak én döntöttem így, tömve volt a part horgászokkal. Első horgászat eredménye zéró kapás és ez egészen május közepéig így ment.
Majd megelégelve a nem túl fényes tendenciát, át kellett értékelnem a tapasztalatokat.
Mivel rendszeres hétvégi teltház volt a környéken így arra jutottam, hogy legközelebb hétköznap ülök le horgászni. Így is történt.
Nem változtattam, sem a horgászott helyen, sem a csalin. Minden a megszokott „csendben” zajlott, majd hajnali 4-kor ébresztett a jelző. Kb. teleportáltam a sátorból és izgalommal emeltem meg a botot. Éreztem, nem életem hala van a horgomon, ami be is bizonyosodott a maga 4 kg-jával. Nem nagy, de hal és jöhet még innen más is - gondoltam.
Következő kora este újból parton voltam, már csökkentett etetési mennyiséggel, de még mindig ugyan oda, ugyan azzal horgásztam.
A korábbi mennyiséghez képest kevesebb bojli került a hajóba. 2 óra várakozás után egy 7 kg-os tükörponty látogatott meg.
Semmi baj gondoltam, próbáljuk újra!
Visszahúztam a szereléket a helyére, még tovább csökkentve az etetési mennyiséget. 1,5 óra után az eredmény egy 11,5 kg-os töves lett.
Fotó és mérlegelés után visszanyerte szabadságát.
Rövid szünet után, már a vízen is volt a hajóm, kis mennyiségű etetéssel.
Az újabb 2 óra csendet, a távjelzőm hangja törte meg. A jelentkező majdnem hogy jobb erőben volt, mint én. Jó nagyot birkóztunk, mire szákba sikerült terelni. Látványa letaglózott, mivel eddig még nem láttam ekkora halat élőben.
Mérlegeléskor 21,50 kg-nál állt meg a mutató, az örömöm leírhatatlan volt!
Fotó után útjára engedtem pikkelyes barátom és percekig bámultam utána. Próbáltam feldolgozni a történteket, de akkor hirtelen megszólalni sem bírtam.
Vigyorogva vonultam vissza a sátorba, hiszen az év elején kitűzött célomat sikerült elérnem, ráadásul mindezt kis mennyiségű 50/50 Mixből készült Spanish Red/Black Pepper aromákkal ízesített, 24 mm-es bojlival.
Az “i”-re a pont pedig, hogy kamatoztattam a Workshop-okon tanultakat, és ez számomra mindennél többet jelent!
Köszönöm Orbán István, és köszönöm Keen Carp!
Üdvözlettel,
Nagy Gábor