Ezt a csalit kerestem?

Tira Róbert | augusztus 11.| 6 perc olvasási idő

Nagyjából 25 éve, 5 éves koromban ismerkedtem meg a horgászat világával. Eleinte fenekező módszerrel, etetőanyaggal, két horoggal kergettem a halakat, tipikus mindegy mi az, csak hal legyen elmélet.

10 éve kezdett el foglalkoztatni a bojlis módszer, majd rövidesen meg is vettem az első bojlis arzenálomat. Az elv még mindig az volt, hogy mindent fogjunk ki, amit lehet.

Az utóbbi három évben körvonalazódott bennem, hogy amit igazán szeretnék fogni az a nagy ponty. Ennek érdekében kipróbáltam a világ összes bojliját legalább kétszer. Mindig ott lapult a favorit golyó, amitől vártam a csodát, de az igazat megvallva mindig voltak kételyeim. Nem bíztam a csaliban. Több 10-15+ os halat sikerült szákba terelnem az elmúlt években, egészen 19,80 kg-ig, viszont a bűvös 20-ast nem sikerült még átlépnem. Ezen szeretnék változtatni.

Természetesen a magos etetés minden létező formáját kipróbáltam már, olyan aprómag kívánságokkal mentem be a helyi takarmányboltba, hogy az eladó csak pislogott, mint hal a szatyorban.

A tavon, ahol horgászom bevett szokás 10-20 spomb bedobása, majd ennek sűrű ismétlése. Itt e nélkül nincs hal. Én is ezt az elvet követtem. 115 m kimérve, oda etetve és oda horgászva. Majd egy szerencsés véletlen folytán úgy sikerült a pva hálóval bedobnom, hogy lepottyant elém 70 m-re. Na, mondom én innen ki nem veszem, majd erről a helyről fogtam egy 12-es pontyot, úgy hogy az etetésről semmi nem jött. Úgy érzem, ekkor egy lépéssel közelebb kerültem a „Keen Carp elmélethez”.

A fellelhető összes bejegyzést, cikket elolvastam a Keen Carp-pal kapcsolatban, elég meggyőző volt… Hozzátenném, hogy nagyon szkeptikus vagyok mindennel. Hiszem, ha látom.

A Keen Carp oldalán olyan sokszor dobta fel a böngésző Orbán Istvánt, hogy muszáj volt felhívnom és kikérnem a véleményét csaliválasztással kapcsolatban. Így is történt, István számára nem volt ismeretlen az egyesületi víz, ahol horgászok. Kérdezett a fogásaimról, hogy milyen jellegű csalikkal horgászok, milyen sűrűn fogok halat, mennyi időt töltök a vízparton és ez alapján lőtte be, hogy mire van szükségem. Nekem volt egy elképzelésem az egyik csalit illetően, ami a Nutty - Spanish Red/Pistachio volt 24 mm-es méretben (később leírom miért). Az István által ajánlott csali pedig az 50/50 - Spanish Red/Mulberry volt, 20 mm-es méretben. Biztonsági tartaléknak István ajánlására rendeltem egy attraktívabb csalit a Hot Fish & Gammarus - Monster Crab bojlit 20 mm-es méretben.

A Nutty: igazából azért szerettem volna a Nutty-t, mert egy hónapja fogtam ugyanezen a tavon egy majdnem 18 kg-os pontyot, ami meglepetésemre kihozott magával egy szereléket. Csali a szájában, na mondom nézzük mi is ez. Széttörtem szagolgattam, kellemes pisztácia illata volt. Próbáltam kideríteni, hogy kié lehet és ki a gyártó, de hatalmas titok övezte kilétét. Rá egy hétre volt egyesületi versenyünk, ahol elmeséltem egyik ismerősömnek a sztorit, aki egyből rávágta, hogy ez a Keen Carp Nutty-ja. Ez volt az i-re a pont, akkor döntöttem el, hogy nekem ez a bojli kell.

Végre megjött a csomag, már alig vártam, hogy kipróbálhassam. István tanácsára elkezdtem előetetni a helyet. Hogy is mondta? "2 marék bojlit, de nem az aljáról beletúrva, hanem a tetejéről 2 marékkal" :D Jól van, legyen így.

Ez a két marék nálam 15 szem volt a 24-es Nutty-ból és 25 szem a 20-as 50/50-ből.  Kedd este volt az első etetés, majd pénteken délután ráültem. A cikkek olvasása közben feltűnt, hogy sokszor említik a horog fenését. Ezen felbuzdulva bementem a horgászboltba, hogy beruházzak egy horogélezőre, majd sikeresen lebeszéltek róla, mi szerint a horgot nem kell fenni, csak berozsdásodik, az úgy jó, ahogy van. Két féle horgot használok, , ami alapvetően tűhegyesek, úgyhogy meggyőztek, hogy nem kell az nekem (erre még visszatérek).

Irány a tópart! Életemben először mentem ki úgy horgászni, hogy nem vittem magammal 25 féle csalit, millió cuccot. Nem akartam 5 perc alatt megváltani a világot, nem kapkodtam. Szépen leültem, elkezdtem szerelgetni a vízparton, és ami még furcsább, hogy ez a nyugodtság a horgászat végéig, vasárnap délig kitartott. Nem akartam átdobálni, csalit cserélgetni. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy bízni a csaliban. Kíváncsian vártam, mit fog adni a hétvége.  Mindkét botomra raktam egy 3-4 szem bojliból álló PVA csomagot, majd bedobtam az etetett helyre. Mindkét boton 1 szem az említett csalikból. Nagyjából délután 5-re minden a helyén volt, nekiálltam fürkészni a vizet.

Fülledt meleg és szélcsend mindenhol, halak se nagyon mozgolódtak. Elvétve lehetett látni párat az etetés környékén 80 m-en, de inkább 60 és olyan 110m-re a parttól. Már fejben meg is volt a következő bevetés taktikája. Lassan besötétedett, majd csippant egyet a Nutty-s botom. Ez az éjszaka folyamán megismétlődött nagyjából 5x, majd a következő nap is párszor. Eszembe jutott már az első csippanásnál egy blog bejegyzés, ahol szó esett ezekről a „kóbor kapásokról”. Sosem értettem, hogy tudja megmozdítani a hal a szerelésemet, ami fixen van elkészítve, úgy hogy közben nem akad meg. Csak meg kellett volna vennem azt a horogélezőt?

Hajnal 2-kor irgalmatlan csipogásra keltem. Elfüstölt az 50/50-es botom. Egy 4,5 kg-os tükröst szákoltam meg. Igazából nem érte jöttem, gondoltam magamban, de rengeteg idő volt még. Csalizás és visszadobás.

A következő nap eseménytelenül telt, leszámítva a „kóbor kapásaimat”. Éjszaka megjött a beígért vihar, erős széllel, esővel villámlással. Hajnal 5-kor megint megszólalt a jelzőm, ismét az 50/50. Megemeltem a botot, sokkal szimpatikusabbnak tűnt, mint az előző páciens. Az eredmény egy 15,10 kg-os ponty volt.

Ő már elégedettségre adott okot.

Délben összepakoltam, kitekertem a Nutty-val csalizott botomat, ami péntek délután óta bent pihent. Megszagoltam a golyót és büdös iszap szaga volt. Kicsit furcsállottam, mert ezen a tavon ilyet még nem tapasztaltam, viszont ez megerősített abban az elképzelésemben, hogy legközelebb ne ezt a távolságot horgásszam.

Összességében maximálisan meg vagyok elégedve a csalival. Nem vártam 50 kapást tekintettel arra, hogy az eddigi horgászataim során átlagban egy-két éjszaka maximum egy darabosabb halat adott.

Végezetül, pedig mindenképp szeretnék ellátogatni egy Workshop-ra, mert túl sok kérdés merül fel bennem, amire nem tudom a választ.

Köszönöm a kiváló csalikat és az ügyfélbarát hozzáállást a Keen Carp csapatának!
 

Üdvözlettel,
Tira Róbert