Palotási hullámvasút

Borics Péter | július 08.

Június végén egyhetes horgászatra érkeztem a Palotási víztározóra. Az itt eltöltött elmúlt két hét tapasztalatai alapján, be kellett látnom, hogy a felmelegedett víz ellenére is csökkentenem kell a csali méretét, ezért a nálam már jól megszokott kőkemény 24 mm-es Big Water helyett 20 mm-es Nutty-val készültem, amit nem szárítottam ki teljesen.

A horgászat jól indult, behúzás után pár órával megfogtam az első pontyomat, ráadásul egyből egy 20 kg feletti tövest, kereken 21 kg súllyal.

A jó kezdést követő két nap csapások sorozata volt. Nem sokkal később vesztettem egy szintén 20 kg feletti példányt, ami két alkalommal is felfeküdt a csónakom mellett, de a nagy szél miatt nem sikerült megmerítenem, és végül a horog kipattant a szájából. Ezután ismét egy halvesztés következett, ezért végeztem némi korrekciót az előkémen.

A negatív sorozat azzal folytatódott, hogy valamelyik oldalról folyamatosan összeszedték a zsinórjaimat. Bogoztam, szereltem, újrahúztam és ez ismétlődött több alkalommal, egy egész éjszakán keresztül. Reggel fáradtan, rossz hangulatban ébredtem és elgondolkodtam rajta, hogy összepakolok és hazamegyek, de szerencsére kezdett kicsit kiürülni a part. Végre a pár órája egyhuzamban vízben lévő botomon húzós kapás jelentkezett. Kellemes fárasztás után egy 18,40-est tükröst sikerült szákolnom és a horog akadása is megfelelő volt.

Ez kicsit helyrebillentette a lelki egyensúlyomat és az agyam újra horgász üzemmódba kapcsolt. Egyből visszahúztam a szerelékemet és a helyet megetettem bő fél kiló Nutty-val.

Nagyjából 2 órával később folyamatosan gyorsuló kapás jelentkezett ugyanazon a botomon. A hal fölé érve nem éreztem különösebb ellenállást, csak annyit hogy valami nehéz van a horog végén, ami köröz közvetlenül a csónak alatt. Ez így folytatódott pár percig, de sikerült körről-körre kicsit feljebb emelnem, közben ökölnyi méretű buborékok jelentek meg a felszínen. Szákolás után láttam, hogy nagy hallal van dolgom, de ekkor még csak 25-26 kg körülire tippeltem a súlyát. A partra érve, a nagy méretű felfújható bölcsőben látva kezdtem bizakodni, hogy a titkon áhított nagy tövessel van dolgom. Mérlegelés és a hal tüzetesebb megvizsgálása után bizonyosságot nyert, hogy valóban arról a halról van szó. 30,5 kg súllyal sikerült megfogom és ezzel átlépnem a 30 kg-os álomhatárt.

Egy pillanat alatt elfelejtődött az elmúlt napok pokla és elfogott az a nagyhalas mámor, amiért folyamatosan visszajárok a vízpartra.

Ezután igazi örömpeca következett, napi szinten 2-3 kapásom volt. Aki ismeri Palotást azt tudja, hogy sokszor annak is örülhet az ember, ha egy hét alatt van ennyi. A hihetetlenül jó erőben lévő halak közül több is meghaladta a 15 kg-os súlyt.

Szombat reggel húzós kapásra ébredtem és esőben-villámlásban indultam a hal után. A bója közelébe érve éreztem, hogy el van akadva az előtét zsinórom. Néhány próbálkozás után sikerült kiszabadítanom és egy 19,40 kg súlyú, lógó hasú tövest szákoltam.

Érdekesség, hogy a halak egytől-egyig mind nappal érkeztek, az egy hét alatt egyetlen kapásom sem volt éjszaka. A megszokottól kisebb és puhább csali ellenére a szelektálás jól működött, a hét folyamán nem fogtam 10 kg alatti pontyot.

A Palotáson töltött elmúlt másfél évem olyan érzés volt, mintha egy hullámvasúton ülnék. A kezdeti sikeres hetek után két hét teljes kudarc következett, gyakorlatilag nem tudtam értékelhető halat fogni. A mostani horgászatommal azonban sikerült újra a magasba lendülni és még többet is kaptam annál, mint amire megérkezésemkor számítottam.

Üdvözlettel,
Borics Péter