« vissza a blogokhoz

S2-tavak, Várpalota – Pontyok ívás alatt

írta: Bréda Denis

Május végén a második Workshop-on szerzett információk és egyéb kérdések megválaszolása után látogattunk el a várpalotai S2-tavakra. Számunkra teljesen ismeretlen volt ez a víz és tudtuk, hogy nehézsége miatt egy igazi kihívással állunk szemben. A tó bal szélén levő 1-es faházba érkeztünk, ami előtt a vízterületet nádas és bedőlt fák tarkították. Ez a horgásztó a rengeteg víz alatti akadó miatt nehéz víznek számít, így fel volt adva a lecke, hogy itt is sikerül-e majd tudatosan és eredményesen horgásznunk.

Peti horgászta meg a bal oldali nádfalat, nekem pedig a jobb oldali nyílt víz jutott. Négy etetést alakítottam ki, amiből kettőt a túlparti nádas közelében kb. 300 – 320 m távolságban helyzetem el és előetetéssel pihentettem két napig. További két bójából egyet közelebb, kb. 160 méternél helyeztem el a szabad szomszédos sátras horgászhely előtt egy 2 m-nél mélyebb kemény, kicsit kavicsosabb mederterületre, majd a másikat tőzeges, de viszonylag keményebb talajra tettem ugyanilyen vízmélységbe. Mindegyik bója elhelyezésénél alaposan kitapogattuk a mederaljzatot. A közelebbi bójákat a túra kezdetétől horgásztam meg.

A röpke három napos horgászat alatt sikerült Petinek szákolnia egy 15+kg és több 10+kg pontyot, melyekből több a nádfalban bedőlt fa alól, illetve a túlparti nádasból jött. Mivel ittlétünk alatt épp ívtak a halak, így kétféle, Nutty Mixből készült és Big Water Mixből készült bojlival készültünk. A Nutty Mix főként kisebb halakat adott, amelyek csillapították a halfogási vágyunkat, de a nagyobbak most a Big Water Mix-ből készült, Peach Passion aromával ízesített bojlira éheztek meg.

Az első napokban sajnos csak egy kapást sikerült elérnem és azt a halat megakasztása után nem sokkal el is vesztettem. Ez a tendencia később folytatódott és több halamat elvesztettem, így a további három kapásomból sem sikerült halat fognom. A harmadik halvesztés után jutottam el arra a pontra, hogy megváltoztattam a végszerelékemet. In-line ólmokat kezdtem használni, bevonatos merev előkével, 4-es horoggal és horogbefordítóval. Leegyszerűsített végszerelékkel vágtam neki a túra utolsó napjának. Az idő rövidsége miatt csak két napos negatív kondicionálást végeztem és szombat délután kezdtem meghorgászni a 300 m távolságra levő etetéseket.

Egy nyugodt éjszaka után hajnali 4 óra magasságában, napkeltekor elsült a balos botom, lassú komótos kapást hozva. Mire a faházból kiértem a bothoz, elsült a jobbos botom is. Egy időben két kapás két előetetett helyről… tudtam, hogy csak egy halat tudok megszákolni, mivel egy csónak állt a rendelkezésünkre. Csónakba száltam és elindultam a túlpart felé az első kapást adó hal után. A második botomat Peti vette kezébe és próbálta a parthoz közelebb húzni és fárasztani, miközben a saját botján lett egy erőteljes kapása. Ez volt az a helyzet, amire totál nem számítottunk és egyben minden horgász álma is. „Szerencsére” nem sokkal Peti kapása után a második botomon levő hal lemaradt, így volt lehetősége a saját halát fárasztani, ami szerencsére a közelebbi, kb. 160 méterre található etetéséről jött. Amíg Peti a parton küzdött a halakkal, addig én megérkeztem a sajátom fölé csónakkal és a fárasztás végén sikeresen szákoltam meg. Ezalatt Petinek sikerült megszákolnia egy 12+kg pontyot, így három kapásból kettőt sikerült halra váltanunk.

Gyors mérlegelés után tudatosult bennem, hogy újabb egyéni rekordot döntöttem ennek az egészséges tükrösnek köszönhetően, igaz csak 20 dkg-mal, de így is, az új rekordom 17,20 kg lett. A halakat a fotózás és fertőtlenítés után visszaengedtük a vízbe.          

Az igazi meglepetés csak ez után következett. Peti reggel 8 óra körül szákolt a távolabbi előetett helyéről egy gyönyörű egészséges és hibátlan 16 kg feletti tőpontyot.

Már a pakoláshoz készültünk vasárnap délelőtt 10 óra környékén, amikor is egy szintén komótos, lassú, de határozott húzással kapásom lett a jobb oldali botomon. A forgatókönyv ugyanaz volt, mint a fentiekben említett esetnél.

Csónak és irány a túlpart a hal után. A hal fölé érve már láttam, hogy egy újabb tükörponttyal van dolgom. Elnavigáltam a csónakomat az akadó környékéről és sikeresen megszákoltam. Jó halnak becsültem, de magam sem gondoltam, hogy egy újabb egyéni rekordot sikerült döntenem, immár másodszor ugyanazon túra alatt. A kifogott hal egy már többek által megfogott ‘öreg’ tólakó volt, amely súlya 18+kg fölött volt. Leírhatatlan volt ezt az öreg hölgyet a kezeimben tartani.

A taktika újból megmutatta létjogosultságát és a csalik másodszor is 100%-osan működtek.

Köszönjük Keen Carp!

Bréda Denis



Ha tetszett, kövesd Facebook oldalunkat!