« vissza a blogokhoz

Amikor a csali menti meg a túrát, nem is akárhogy

írta: Gyulay Péter

Már akkor is izgatta a fantáziámat a Merenyei Víztározó, amikor elkezdett foglalkoztatni az a gondolat, hogy egészen mást szeretnék csinálni, mint amit addig horgászat címszó alatt csináltam.

Nagyok sok beszámolót elolvastam és nézegettem az ott fogott hatalmas pontyokról készült képeket.

Tavaly ősszel megszületett bennem az elhatározás, hogy nekem ott legalább egyszer az életben fognom kell egy nagy pontyot. Neki is láttam a túra megtervezésének.

Elolvastam az oldalukon minden lényeges információt. Böngésztem a vélemények és javaslatok, tanácsok között. Mikor úgy éreztem, hogy itt az idő a foglalásra, akkor szembesültem vele, hogy már december elején a következő év áprilisától novemberéig szinte minden időpont és hely foglalt volt. Nem adtam fel és addig kutattam, míg találtam egy állást, amely szeptember 29-től október 3-ig szabad volt, és azonnal le is csaptam rá.

Ezt követte az első Workshop-on való részvétel, majd mindjárt az első túrán a 20+-os határ átlépése, illetve a következő túrák tervezése, azonban ezek közben mindig járt az agyam azon, hogy vajon mi lesz majd ősszel Merenyén.

Hosszú hónapok után végre elérkezett a várva várt nap. Nem foglalkoztatott a hosszú út, a nomád körülmények, csak az járt a fejemben, hogy hogyan fogom tudni alkalmazni a Workshop-on tanultakat, működni fog-e a kigondolt taktikám. Néha az élet írja a forgatókönyvet és nem mi, ami azért végződhet jól is, mint az én esetemben.

A megérkezésemkor, az általam foglalt helyen még ott volt az előttem lévő csapat, éppen pakoltak össze. Beszéltem velük pár szót, örömmel hallottam, hogy Keen Carp csalival horgásztak, sőt 2 db 20+-os halat is sikerült fogniuk. Ezeken felül megosztották velem a túrájuk tapasztalatait.

A saját elgondolásom és az általuk elmondottak alapján módosítottam a korábban kigondolt taktikámat. Az egyik bójámat a már általuk jól bejáratot helyre helyeztem el, a másikat egy olyan helyre raktam direkt, amire ők azt mondták, hogy ott nincs halmozgás, onnan nem jön semmi. Én erre egészen másképp gondoltam, a workshopon tanultaknak megfelelőem szerettem volna előnyömre fordítani az ilyen nyugodt helyben rejlő lehetőségeket. Ez volt az elgondolásom erre a négy napra. Aztán a csali döntött.

Az első éjszaka pihenéssel telt, a már végrehajtott pár szemes etetés után. Másnap, csak kíváncsiságból behúztam etetőhajóval pár szem bojli kíséretében a csalimat, nagyjából a tó közepére és vártam, hogy mi fog történni. Nagyjából dél magasságában arra eszméltem, hogy jelez a jelzőm egyet, aztán kisvártatva még egyet, hosszabb szünet után még egyet, majd még egyet, ekkor ráemeltem, éreztem, hogy jó hal lesz, gyorsan csónakba pattantam és rámentem a halra. A napsütéses idő ellenére nagyon erős szél fújt viszonylag nagy hullámok kíséretében. Ezen körülmények nem könnyítették meg a dolgom. A hal fölé érve már éreztem a súlyát is, reménykedtem benne, hogy a 20+-os határt eléri. Megkezdődött a fárasztás, pörgetett, mint a ringlispíl.

Nem is nagyon akart a felszínre jönni, folyamatosan húzott, s közben arra is figyelnem kellett, hogy a szemközti parton lévő horgászokat ne zavarjam, ne szedjem össze a szerelékeiket.

Kb. fél óra elteltével mutatta meg magát, ekkor már sejtettem, hogy azon halak egyike lehet, amiért jöttem. Folytatódott a játék kettőnk között, aminek a vége az lett, hogy nagy nehezen a merítőbe került. Még ekkor sem látszott, hogy mekkora, az csak akkor látszott igazán, amikor a csónakból próbáltam a partra vinni, teljes valójában pedig a pontybölcsőben mutatta magát. A mérleg 24,21 kg-ot mutatott.

Elmondhatatlan az, amit ekkor éreztem. Tulajdonképpen akár haza is mehettem volna, mert amiért mentem, az teljesült.

Ha még hozzáteszem azt, hogy idén kezdtem el azzal a szemlélettel horgászni, amit Keen Carp képvisel, illetve az általuk készített csalikat használni, akkor úgy gondolom, hogy a 4 túra alatt fogott 2 db 20+-os hal nem is olyan rossz eredmény. :)

A következő hal éjszaka jelentkezett. Hihetetlenül jó erőben volt, szépen megcsónakáztatott, de a végül ő is a mérlegelőmben kötött ki. Egy szép 17,70 kg-os tőponty vendégeskedett nálam.

Másnap délben vált igazán hihetetlenné a túrám. Ismét lassú, húzós kapással jelentkezett egy hal. Ismét csónakba szálltam és üldözőbe vettem. A kontakt felvétele után elég sokáig csónakáztatott a tó közepén, mire sikerült a merítőbe terelnem. A partra kiemelve láttam meg, hogy igazán mekkora hallal van dolgom. A mérleg 20,90 kg-ot mutatott.

A túrám minden korábbi várakozásomat felül múlta, különösen úgy, hogy a tavat jól ismerő és meghorgászó személy szerint az állásom nem tartozik a favoritok közé. A kálváriám itt kezdődött, a harmadik éjszaka a tó közepén lévő bójám eltűnt, valahogyan letekeredhetett a talpról, így annak pontos meghorgászása már nem volt lehetséges. Illetve az utolsó napra hatalmas szélvihar és eső érkezett, nem lehetett vízre szállni a hatalmas hullámok miatt.

Annyi vigasztalásom volt, hogy a korábban nem működő partközeli helyről sikerült egy 12,5 kg-os tőpontyot fognom.

A csali minden esetben a Big Water - Spanish red/Barack volt, 24 mm-es méretben.

És még egy kis adalék, hogy milyen nyomás alatt volt a víz, az egyik éjszaka megszámoltam, hány darab bója van a horgászállásom látóterében, 32 db volt. Ilyen körülmények között sikerült elérnem ezt a remek eredményt.

Összegzésül annyit, hogy a kitalált taktikát a körülmények miatt nem tudtam teljes mértékig alkalmazni és kiaknázni, de a használt csali ismét megmutatta fogósságát és szelektáló képességét.

Legvégül köszönetet szeretnék mondani Orbán Pistinek és csapatának a remek csalikért, illetve az ismeretekért, amit terjesztenek. Ennek köszönhetően sikerült 4 túra alatt 3 db 20+-os pontyot fognom. Jövőre remélem ez a szám emelkedni fog.

Még egyszer köszönöm!

 

Gyulay Péter

 



Ha tetszett, kövesd Facebook oldalunkat!