« vissza a blogokhoz

Vadászaton! - Csónakos horgászat a Lot folyón

írta: Tim De Bie

Mindig is nagy álmom volt, hogy egyszer a franciaországi Lot folyón horgásszak. Így ezt a vizet választottam következő túrám célpontjának. Imádom az ősi, vad folyókat és a lenyűgöző tájakat, melyeket átszelnek.

Az interneten való keresgélés közben bukkantam rá Wouter és Kiek  „Lot Expirience“ nevű oldalára. A fiatal holland pár körülbelül 1 éve költözött a hírhedt folyó partjára és olyan csónakokat kölcsönöznek ki, amelyek speciálisan erre a fajta horgászatra vannak felszerelve.

Társamat, Jürgent sem kellett sokat győzködnöm. Rögtön lefoglaltunk egy csónakot Wouternél május utolsó hetére.

Ezt követően egyeztettünk a csalikról Orbán Istvánnal. Vad vízről révén szó, a Keen Carp Bait Service-ből Big Water Mixből készült, dupla Spanish Red aromával ízesített, legkeményebbre készíttettet bojlira esett a választásunk. 

Érkezésünkkor Wouter és Kiek fogadtak minket és másnap reggel már csónakba is szálltunk. Ami, mint kiderült, nem is volt olyan könnyű az összes felszereléssel, élelemmel és a csalikkal.

Végül sikerült útnak indulnunk. A következő órákat helykereséssel töltöttük. A jónak vélt helyeket rögtön meg is etettük. A tervünk az volt, hogy ezeket az ígéretes helyeket egyelőre csak etetjük és majd csak később fogjuk meghorgászni.

Az első napot a gátnál töltöttük. Mire a csónakot kikötöttük a sodrásban és a botok a helyükre kerültek, már majdnem besötétedett.

Egy jó vacsora után átbeszéltük a nap eseményeit.

Az első éjszaka már aktívan mutatták magukat a folyó lakói. Lélegzetelállító látvány volt a harcsák felszíni rablása a holdfényben.

Reggel aztán elsült az első bot és sikerült szép és bivalyerős Lot-pontyot fognom.

Fantasztikus milyen erővel küzdenek ezek a folyami pontyok. A Lot-torpedók nagy része vad állományból származik.

Ezt követően volt még pár akciónk és úgy tűnt, hogy megtaláltuk a halakat. Ennek ellenére a költözés mellett döntöttünk és a következő két éjszaka két új helyet horgásztunk meg. A két helyből egyet már három napja etettünk. Kapás nélkül sikerült megúszni ezt a két napot.

Nem tudtuk mire vélni a dolgot és arra a következtetésre jutottunk, hogy a halak egyszerűen nem voltak a közelben. Ahelyett hogy feladtuk volna, most még jobban fellángolt bennünk a vadászösztön és mindenáron meg akartuk találni őket.

Ez sikerült is. Egy hatalmas hínármező előtt kötöttük ki a csónakot.

Jürgennel rögtön egyre gondoltunk “hazai pálya”. A hinaras vizeken való horgászatot mindketten nagyon szeretjük. Miután a botok a helyükre kerültek, nem kellett sokat várni az első kapásra.

Az álmatlan éjszaka során több halat is sikerült szákba terelnünk.

Reggel aztán ismét tovább álltunk, hogy további helyeket keressünk.

Sikerült találnunk néhány ígéretes öblöt és befolyót, melyeket megjegyeztünk magunknak, ám úgy döntöttünk, hogy visszatérünk a hínármezőhöz.

A következő éjszaka azonban akció nélkül telt! A halak megint eltűntek!

A következő éjszakát egy befolyónál töltöttük. A csónak kikötését követően már láttuk, hogy mi folyik itt. 

A mellékfolyóban már fröcsögött a víz a tavi rózsák és bedőlt fák között.

Ez volt a magyarázat arra, hogy miért vándoroltak csoportosan a halak és nem maradtak sokáig egy helyen. A mellékfolyókba tartottak és ívni készültek. A tervünk az volt, hogy a szerelékeinket a befolyó előtti homokpadon fogjuk elhelyezni, és a be- és kijövő halak közül elcsípjünk néhányat.

Éjszaka aztán beindultak a halak. Az eredmény: megállíthatatlan halak és kihajlott horgok.

Azt gondolom, a nagy harcsáknak ugyanaz volt az ötletük, mint nekünk.

Ez nem szegte kedvünket és visszahelyeztük a szerelékeinket.

Másnap reggel megjárt érte a jutalom!

A túra utolsó reggelén már a felszerelés nagy részét összepakoltuk. Úgy döntöttem, hogy kutyámmal Spider-rel teszek egy sétát.

Miközben úton voltunk megtörtént az, amire senki nem számított már. A távolból hallottam egy kapásjelző hangját és Jürgen kiabálását.

Nem vettem igazán komolyan a helyzetet és csak lassan fordultam vissza a csónak felé. Aztán megszólalt a következő kapásjelző.

A lassú visszafordulásom átment egy gyors sprintbe. A csónakhoz érve feledhetetlen kép tárult elém.

Jürgen állt ott a lába között a merítővel és egy-egy bottal a kezében, melyek nyélig voltak hajolva.

Gyorsan odaeveztem és megszákoltam az első halat, majd átvettem a másik botot.

Kemény küzdelem után őt is sikerült megszákolnunk. Egy impozáns hosszú pikkelyes pihent a szákban.

A két hal fényképezését és visszaengedését követően nekiálltunk összepakolni a felszerelést és visszamentünk Wouter-hez.

Egy feledhetetlen túrán voltunk túl, ami nem volt egyszerű, hiszen nagyon sok munkával és energiával járt. Jutalmul viszont bivalyerős pontyokat foghattunk és nem mindennapi szabadságérzetet kaptunk cserébe a folyótól.

Biztosan visszatérünk még erre a csodás vízre, hogy feltárjuk a kincseit. Addig is mindenkinek eredményes horgászatot.

Üdv,

Tim



Ha tetszett, kövesd Facebook oldalunkat!