« vissza a blogokhoz

Sorsdöntő évkezdés Látóképen

írta: Kormos Dániel

Huh, nem is tudom, hol kezdjem. Ez volt életem első olyan horgászata, ahol azt éreztem, hogy „igen, ez az az út, amit végig kell járjak”

15-16 éves koromban tört be az életembe a horgászat. Jóformán abban az időben, amikor a velem egykorúak elkezdtek bulizni járni. Amikor csak tudtam, hétvégéimet a tóparton töltöttem. Barátaim csodálkozva néztek rám, hogy én sosem járok velük bulizni. Én csak annyit mondtam magamban: Nem tudják, hogy mi is valójában az igazi buli. Egyszer-egyszer kipróbáltam én is, hogy milyen velük elmenni szórakozni, viszont abból a szórakozásból elég csekély emlék maradt meg. Egyre jobban bebizonyosodott bennem, hogy számomra a buli az a horgászat. Szerencsére a szüleim szponzorálták és nagyon örültek, hogy nem alkoholra és cigarettára költöm a pénzt, hanem értelmes dologra.

A horgászataim során jó pár nagyobb testű halat sikerült kifognom, viszont mindig is tudtam, hogy az csupán a véletlen műve volt, semmi tudatosság nem volt benne. Követtem a youtube-on látottakat, a tóparton hallott dolgokat. Amikor láttam, hogy valaki sokat etetett, akkor én is sokat etettem, mindig majmoltam a többieket. Nem nagyon mertem a saját elképzeléseim után menni. Láttam, hogy a többiek fognak halat, akkor én miért is csinálnék mást.

Viszont tudtam, hogy számomra valami mást jelent a horgászat. Először is elkezdtem teljesen más jellegű vizekre járni. Addig jártam kisebb agyontelepített magántavakra, most pedig elkezdtem nagy kiterjedésű bányavizeket és nagyobb víztározókat látogatni. Elkezdtem azt érezni, hogy igen ez az, ami megmozgat. A tavalyi évben megtaláltam, hogy milyen vizek, amelyek igazán megmozgatják a fantáziámat. Azonban még mindig kerestem, hogy hogyan is tudnám meghorgászni ezeket a vizeket.

 Tavalyi évben találkoztam egy különleges emberrel, akinek személye egy mérföldkő volt számomra.

Ő pedig nem más, mint Haraszkó Csaba. Csabi barátommal tavaly ellátogattunk Fehérvárcsurgóra, ami az első közös horgászatunk volt. Abban az egy hétben nem is a fogás, ami igazán számított számomra, hanem, az hogy minél jobban megismerjük egymást. Egy barátság vette kezdetét.

Jött a következő lépés az életemben, amely szintén tavaly érkezett el. Felfigyeltem a közösségi médián egy nem mindennapi emberre. Ez az ember egy olyan dolgot képvisel, amely teljes mértékben az én elképzeléseimmel megegyeznek. A Pontyshown Csabi bemutatott Orbán Pistinek. Pisti kisugárzása és az elmélete teljes mértékben „levett a lábamról”. Ráadásul a pultnál körülbelül 2 órát beszélgettem az egyik csapattagjával, aki rengeteg tanáccsal látott el. Ezek után nem is volt kérdés, hogy a 2019-es évet a Keen Carp csalikkal és Keen Carp elmélettel kezdem el.

A tél rettentően hosszú volt… A kiállítás után megvoltam bizonyosodva róla, hogy MEGVAN, amit mindig is kerestem. Úgy éreztem, hogy kezd tökéletes lenni minden, viszont ezek még csak gondolatok voltak. Ahogy távolodtam ezektől a bizonyos beszélgetésektől egyre jobban kavarogtak bennem a gondolatok, hiszen ez a technika teljes mértékben az ellentéte annak, amit eddig csináltam. Közeledett az első horgászatom. A gondolatok nemhogy letisztázódtak volna a fejemben, annál jobban összekavarodtak. Úgy voltam vele, egye fene, nem vesztek semmit, ha az első horgászatomat nem úgy csinálom, mint a megszokottak. Le is adtam az első rendelésem a Keen Carp webshopban. Megérkezett a csali, elővettem a bojli szárítót majd kiöntöztem a golyókat. Nem sok idejük volt száradni, csupán 10-12 nap.

Március 17-én bepakoltam a kocsiba, és útnak indultam a Látóképi víztározóra. Körülbelül 13 órára érkeztem a tett helyszínére. Nagyon kedvesen fogadott a halőr, hosszas beszélgetés és a horgászjegyem megírása után elindultam a hetes bojlis helyhez. Tudni kell a tóról, hogy egy patkó alakú víztározó. Az én helyem a debreceni ág közepén helyezkedett el.

Rettentően fújt a szél. Úgy gondoltam a helykeresést mindenképpen szélcsendes időben szeretném végezni, ezért a tábor kialakításával kezdtem. Mire mindent összepakoltam, botokat is felszereltem a nap már kezdte a végét járni és a szél is lecsillapodott.

Gyorsan csónakba pattantam egy dőlőbójával és a tapogató rúddal kezemben. Kezdődhet a helykeresés. Kémleltem a radart, de hiába, se egy púpot se egy kisebb törést nem találtam. Csak elvétve egy-egy akadót körülbelül féltávon, viszont körülötte végig 30-40 centis iszap volt. Nem is keltette fel igazán a fantáziám ez a pár akadó. Viszont annál jobban megtetszett a túlparton két bedőlt fa. Gyorsan odahajóztam az egyikhez majd alaposan körültapogattam. A túlpartól körülbelül 20 méterre a bedőlt fa előtt kezdett a víz 4 méterről 3.30-ig emelkedni. Ezen az emelkedőn rengeteg kagylót találtam, ráadásul a talajt is teljesen keménynek véltem. Gyorsan el is helyeztem az első bójámat. Siettem a másik bedőlt fához, hiszen a nap rohamosan ment lefelé. A másik bójámat körülbelül kétméteres vízben helyeztem el a bedőlt fa közvetlen közelében. Szintén rengeteg kagyló telepedett meg ott is. Úgy gondoltam két remek helyet sikerült találnom. A végszerelékeket már csak sötétben sikerült elhelyeznem.

Egyik előkémre egy számomra bevált gyártónak a csaliját tettem fel. A másikra a “tesztelés” alatt álló Keen Carp  50/50 - Spanish Red csaliját helyeztem el.

Gyors vacsora után be is bújtam a meleg hálózsákomba. Nem sokat tudtam pihenni, arra riadtam, hogy az egyik kapásjelzőm majd felrobban. Rohantam a csónakhoz, majd irány a hal után. Rövid fárasztás után a már eddig bevált csali egy kisebb pontyot eredményezett.


Az év első hala

Nappal megint feltámadt a szél. Világosban csupán egy keszeg kapással megúsztam az egész napot. Elérkezett az éjszaka. Szintén éjfél körül egy húzós kapásra reagáltam. Rövid fárasztás után megszákoltam az év második halát, amely szintén egy kisebb példányra sikerült.


Nem túl nagy, de legalább kicsi

Kezdtem kicsit elkeseredni kedd reggelre. 2 éjszaka volt már mögöttem, és a Keen Carpos golyóra semmi nem érkezett. Gondoltam, hogy helyet változtatok, viszont ekkor jött egy gondolat: Ha nagy halat szeretnék fogni, akkor le kell redukáljam a kapásaim számát a lehető legminimálisabbra. Ezért úgy döntöttem, ha egész héten nemfogok semmit sem arról a bójámról, akkor is otthagyom.

Dél körül megérkezett horgásztársam, Csabi is. Hosszas beszélgetés után dolgához látott és elkezdte a tábort Ő is kialakítani.

Este rengeteget beszélgettünk és jókat nevettünk. Majd mikor mind a ketten alaposan elfáradtunk, nyugovóra tértünk. Kapáááás, elhúzta a Keen Carpos golyót. Számomra ez egy olyan pillanat volt, amit nagyon-nagyon vártam. Villám gyorsan csónakba pattantam és a hal után vettem az irányt. Szákolás, majd gyerünk a partra. “Csabiiii megvan” kiáltottam, hogy keljen fel minél hamarabb. Először nem is értette minek örülök ennyire, hisz egy kereken 10 kg-os pontynak úgy örültem, mint még soha.

Sikerült, gondoltam magamba, az év harmadik hala, az első Keen Carpos hal, amely kereken 10 kg lett egyből.

Reggel kikecmeregtem a hálózsákból arra lettem figyelmes, hogy az eddig délről tomboló szél teljesen megfordult és északról kezdett el fújni. A nappal szintén kapástalanul telt el. Sötétedés után rögtön egy húzós kapásra lettem figyelmes. Gyorsan csónakba pattantam és a hal után eredtem.

Életem második Keen Carpos halánál bőven 10 kg felett állt meg a mérleg. Elhelyeztem egy „kényelmes” mérlegelő zsákba és reggel fotóztuk le a gyönyörűséget. 

Hajnalban egy maszatolós kapásra ébredtem. Nem is kell mondanom, az 50/50 akcióba lépett. Újra 10 kg felett állt meg a mérleg. Hatalmas öröm öntött el.

Éjszaka a szél teljesen elállt. Ennek köszönhetően nagyon lehült a levegő, a kézmosó vödörben még a víz is teljesen megfagyott.

Elérkezett az utolsó este. Hamar lefeküdtünk, hisz előző este nagyon keveset tudtunk aludni. Ahogy álom érkezett a szememre rögtön füstölős kapásra riadtam. Körülbelül 30 percet forgolódtam a vízen, amikor megpillantottam azt a halat, amire egész héten vártam. Ez volt az a pillanat, amikor teljesen megbizonyosodott bennem, hogy megtaláltam azt az utat, amire mindig is vártam.

Nagyon köszönöm szépen mindenkinek aki elolvasta az írásomat. Remélem, el tudtam índítani sok ember fejében egy olyan gondolatot, amivel ki tud lépni a saját komfortzónájából, és végre eléri azt a sikert, amire mindig is vágyott. Számomra bizonyított a Keen Carp!!!

Ezzel a gyönyörű 13,50-es ponttyal szeretnék búcsúzni.

Írta: Kormos Dániel                                                                            
Fényképezte: Haraszkó Csaba



Ha tetszett, kövesd Facebook oldalunkat!