ÜDVÖZLI ÖNT A KEEN CARP Bait in perfection
Keen Carp
Horgászfelszerelések
Válassz
termékcsoportot
Lassan hagyománnyá növi ki magát a november végi-december eleji évzáró horgásztúrám, ahová leginkább azért megyek, hogy pihenjek…Furán hangzik ugye? Minden év egyre dúsabb, minden változik és ezt a változást fel kell tudni dolgozni. Nem kell itt feltétlenül rossz élményeknek sorakozni a hátunk mögött. Nekem egy sikeres év is ugyanannyi “emésztést” igényel. Szóval lett ez az évzárónak mondott peca, ahol kicsit magamba tekintek és igyekszem meghallani a csendet. Ez volt az elképzelés, aztán történt valami ami miatt majdnem otthagytam mindent a francba az első nap…majdnem…kitartottam és bár kellett hozzá 3 nap, de összekapartam magam!
A hétfői érkezésemkor minden a megszokott rendben zajlott…mivel minden felszerelésemnek pontosan tudom a helyét, így nekem a kipakoláshoz nem kell 2 nap, feldobom a sátraim, bepakolom a táskáim, iszom egy forró teát és irány a víz, Isten hírével!
Leraktam a csónakot, bepakoltam a kötelező helykereséshez szükséges felszereléseket és elindultam feltérképezni a számomra addig ismeretlen 5-ös állást. Ahogy elindultam lehajtottam a szonárfejet, bekapcsoltam a radart és gyönyörködtem a parti törésen…gyönyörködtem, gyönyörködtem, aztán egyszer csak semmi….MIVAN??!!
Visszamentem a part irányába és újra előbukkant a meder… Előrementem, aztán megint eltűnt a meder… Ezt játszottam egy darabig, aztán kezdett körvonalazódni, hogy valami nem oké a radarral.
Átnéztem minden csatlakozást, újraindít, másik akksi, egyszerűen mindent megpróbáltam. Bármit csináltam egyszerűen nem akart ez a vacak 4,6 méternél mélyebb vizet feltérképezni. Az az alatti mélységet egyáltalán nem láttam.
Totális összeomlás! El tudjátok képzelni, hogy elmentek egy bányatóra horgászni, de nem tudtok radarozni pont azokon a helyeken, amik feltehetően a legeredményesebbek lehetnek?!
Nagy kétségbeesésemben körbe kérdeztem, hátha tudok valami megoldást találni. Hát a hibára nem kaptam semmit, sokkal többet adtak nekem a megsegítőim! Kaptam lehetőséget kölcsön radarra és fuvart, hogy kijusson hozzám, medertérképet, hogy legyen valami elképzelésem, hol is vagyok pontosan. Köszönöm mindenkinek aki ebben közreműködött és tartottátok bennem a lelket!
Nem hagyott nyugodni a helyzet és megfogtam a medertérképet a Deeper appon és a GPS segítségével kimentem azokra a helyekre ahol az alkalmazás számomra szimpatikus helyet mutatott.
Amikor a jónak vélt hely fölé értem kidobtam 4 darab H bóját, hogy tudjak tájékozódni és megkezdtem a tapogatást a botom és egy ólom segítségével. A vízmélységet a felcsévélt zsinórral mértem, és ahol a legmélyebbnek tűnt, belőttem vízfelszíntől kb 50 centiméterre a spiccet és centiről centire rakosgattam arrébb az ólmot. A változásokat pedig a vízfelszín és a spicc távolságának változásával tudtam bemérni.
Szerintem ennyit még életemben nem tapogattam, de a végére azt mondhatom, hogy megérte. Több szempontból is. Sokkal több információt kaptam, mint amit az én lelkes amatőr radarozó szemem láthat a képernyőn, másrészt pedig sikerült kicsit azonosulni a természettel és túllátni a problémán.
Két helyet találtam, amelyeknek bizalmat szavaztam és el is helyeztem rajtuk 1-1 felszerelést. Az egyikre 50/50, a másikra Hot Fish került.
Az előetetést nem kezdtem meg, mert szerettem volna ha látom radaron is a terepet.
Jó későn aludtam el, de egy jó hosszú és pihentető alvás lett belőle…igazán rámfért már!
Épphogy lefőtt a reggeli kávém amikor egyszer csak a megcsippant a kapásjelzőm, aztán újra…ejti.
Nagy meglepetésemre egy szép kerek tükörpontynak ízlett meg a 50/50 golyó.
Napközben visszatértem a radar problémára és arra jutottam, hogy nem létezik hogy ez hardware-s dolog, megpróbálok egy resetet. Láss csodát, életre kelt és az első napi lábon kihordott agyvérzésem után kezdődhetett a peca hátralevő része!
A meglévő 2 helyem mellé további 5 helyet kerestem, amelyekből hármat előetetésre szántam.
Az eredeti szektoromon kívül is volt lehetőségem horgászni, így aztán igazán nagy területet tudhattam magaménak, ahol bőségesen elfértem 3 bottal.
Keddtől csütörtök estig semmi sem történt, de ennek pontosan így is kellett lenni.
Ha visszaszámolunk tökéletesen látszik, hogy egy napot buktam az előetetésből, ezért egy kicsit változott a felállás. A háromból két helyen két napi előetetést követően a harmadik napon megkezdtem a horgászatot.
Mielőtt tovább mesélném a storyt kitérnék a harmadik botomra és megosztanám veletek a gondolatmenetem, ami kialakult bennem:
Ennek ellenére a már megkezdett előetetéseimen nem változtattam, hisz úgy gondoltam, a megjelölt területeken jó eséllyel át fog menni az áhított nagy szemű is.
Ahogy említettem, két botomnak már fix helye volt, a harmadikkal meg “kutya legyek ha nem próbálom meg a partszélt” elven csak beraktam az 1,7 méteres vízbe az egy szem 20 milliméteres 50/50-et, majd körbe dobáltam kis mennyiségű előáztatott golyóval.
Ez volt az első éjszaka amikor jelentősebb események történtek!
Kezdődött a buli a sekélyben…megjöttek az esti ugrálók és egyszer csak megcsippant a zöld…Elkezdtem beöltözni, hogy ránézzek, de még a kabátot sem tudtam felhúzni, amikor úgy el csavarta valami, hogy nem győztem utána menni! A látási viszonyok úgy néztek ki, hogy lámpa nélkül 2-3 méter, fejlámpával pedig 50 centi, aztán tejfel köd.
Amikor beértem sajnálattal érzékeltem, hogy leakadt a zsinór. Próbáltam minden létező pózból kipattintani, de nagyon úgy tűnt, hogy átfűzte valamin magát a halam. Leraktam a botot felnyitott felkapókarral és próbáltam körbe nézni a kampózóval odalent, de sajnos nem értem el a medret.
Újra felvettem a botot és megpróbáltam kézzel meghúzni óvatosan a zsinórt hátha megmozdul az akadó. Azt éreztem, hogy valami elindult, majd azonnal megkönnyebbült. Elvesztettem a halat. Úgy döntöttem, hogy erre a helyre nem húzok vissza több szereléket. Nem volt nálam megfelelő szerszám a mélyvizi kampózáshoz. Annak pedig nincs értelme, hogy zsinórerdőt csináljak odalent megnehezítve ezzel a saját és az utánam érkező horgásztársaim életét. A halak biztonságáról nem is beszélve!
Attól függetlenül, hogy nem sikerült megfognom azt a halat, még eredményesnek tartom a történtek egy részét, hisz úgy lett, ahogy azt elterveztem és néhány órán belül eljutottam kapásig.
Legközelebb jobban felkészülök.
Hajnal 1-kor és 3-kor a középső botomra érkezett két 10-12 kg körüli tükrös, melyeket bent vissza is engedtem és a szerelékem átraktam egy másik spotra.
Reggel 7 körül elindult a balos bot is, méghozzá nem is akárhogy! Az, kérem tisztelettel addig húzta, amíg ki nem mentem, aztán versenyeztünk egyet a vízen es miután behoztam a jelentős lemaradásomat megláthattam a reggeli fényben egy igazi nagy tükröst felfeküdni a víztetőre! Végre megvan nekem is a Szűcsis húszplusszosom! Mérlegelésnél a hal pontos súlya 23,95 kg lett.
Szeretném, ha elérném idővel azt, hogy minden általam megjelölt pont ilyen statisztikával produkáljon… Alapos helykeresés, pontos előetetés és a végén ott van az eredmény! Szép álom mi?!
Az utolsó éjszaka is kijutott még kapásokból, a középső botom újabb két hallal ajándékozott meg 15 és 16 kg súlyban. Gyönyörű, erőtől kicsattanó tövesek voltak, így mindkettőről készítettem képet.
A túra abszolút győztes csalija az 50/50 Mix - Spanish Red/Mulberry 2-es keménységű sötét színű golyója volt!
Nos, ha visszanézzük az 5 nap eseményeit, akkor felfedezhetünk benne mindent… nagy reményekkel teli indulást, pofára esést, reményt, újabb pofára esést és a végére egy kis sikerélményt és sok-sok csendes pillanatot, amikor volt időm erőt meríteni a folytatáshoz.
Nagyon sokat tanultam ismét!
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
Györei Gábor
Ahogy minden évben, úgy tavaly is eljött az év számomra legkedvesebb hete. Egy egyhetes horgásztúra fiammal, Marekkal. A vele eltöltött...
Peter Spišák, 1 éve
Június egyik vasárnapján egy „rapid pecára” érkeztünk horgász cimborámmal a Szeged közeli Baktói Bojlis Egyesület tavára.
Révész Bendegúz, 2 éve
Emlékszel még arra, amikor gyerekként az első pontyot fogtad?
Széles Gábor, 1 éve
