TIGERNUT, BETTER THAN OTHER SHIT

Nem tudom szótlanul nézni, ahogy a tigrismogyoró ki nem érdemelt magasságokat döntöget a preferencia skálán. Nem a pontyok preferencia skáláján, a horgászokén. Azokén a horgászokén, akik megint áldozatok lettek. Olyan szakemberek áldozatai, akik ismét féligazságokkal vezetik őket félre.
Mostani írásomban több oldalról szeretném elemezni ezt a „csodát” és elmagyarázni, miért nem használnak csapatom tagjai akkor sem tigrismogyorót, ha pisztolyt tartanának a fejükhöz.

Számos kapitális halat fogtak már tigrismogyoróval. Tudom, látom. A kérdés viszont az: Mennyi kapitális halat foghattál volna, ha mással horgászol?

Először nézzük, miért alkották meg a horgászok a bojlit. A következő sorokat az angol és német nyelvű wikipedia-n találtam és egyet is értek velük:

„The ability to provide a bait of a fairly large size with a hard outer skin, meant that the other species such as tench and bream were less able to consume the bait. Boiled baits also meant that they could be left longer in the water without fear that they had fallen off the hook, in the same way as bread or other traditional baits might.”

„Boilies sind meist runde Köder, die gekocht oder dampfgegart werden und dadurch, je nach verwendeten Zutaten, zäh bis sehr hart werden. Darum lösen sie sich unter Wasser kaum auf und können fast nur von Karpfen und einigen anderen Karpfenartigen gefressen werden. Als Lockstoff werden Aromen in verschiedenen Geschmacksrichtungen verwendet, die bereits unmittelbar nach Einbringen in das Gewässer abgegeben werden und somit die Lockwirkung erhöhen sollen. Somit ist sehr selektives Angeln möglich.”

Kicsit azért kiegészíteném a gondolatot. Jobbat készíteni, mint akkor fellelhető volt. Azért azt elevenítsük fel, hogy a kukorica a XV-XVI. század fordulóján, a tigrismogyoró pedig több száz évvel időszámításunk előtt került Európába. Tehát rendelkezésre állt a hatvanas években.

Ehhez képest hol tartunk most, ötven évvel később? A fehér hal és kisebb pontyok okozta probléma a mai napig nem oldódott meg. Szinte már nincs pontyhorgász, aki nem etet kukoricát és tigrismogyorót. Szóval a bojli - nagy általánosságban - nem váltotta be a hozzáfűzött reményt, a SZELEKTIVITÁST.
Nem véletlen tehát, hogy mikor a workshopon a résztvevőket a problémáikról kérdezem, szinte mindenki a szelektivitást említi. Még azok is, aki hosszú évek óta saját bojlit készítenek. Szóval hiába voltak elégedetlenek a megvásárolható bojlikkal, ők maguk sem tudták az eredeti célt megvalósítani.


Kis időutazás

Keen Carpos történetem 2009-ben kezdődött. Akkoriban még Hub Genders publikált. Többek között már akkor írt a szénhidrátos bojliról. A horgászok és csali gyártók többsége azonnal neki esett. Azt hajtogatták és sokan hajtogatják a mai napig, hogy a pontynak bizony fehérjére van szüksége, nagy mennyiségű fehérjére. Szóval a szénhidrátos bojli egyenesen ördögtől való.
Van olyan, aki annyira rögeszmésen ragaszkodik a halas bojlikhoz, hogy látva a szénhidrátos bojli hatékonyságát odáig elment a dologban, hogy, taván betiltotta azok használatát. Ezzel párhuzamosan a magok - köztük a tigrismogyoró és kukorica használatát engedélyezte. Úgy hogy azt maga is száz kilós mennyiségben etette és javasolta horgászoknak. Számomra ez teljes hozzá nem értésről árulkodik.

Itt egy újabb probléma vetődik fel. Hiába fogtál több halat, mint az átlag, még egyáltalán nem biztos, hogy értesz a csali gyártáshoz. Sőt.
A csali gyártás egy szakma, összetett ismereteket igényel. Köztük rengeteg, sehol nem tanított ismeretet. Ezeket hosszú évek alatt magadnak kell megszerezned.
A horgászat egy sport, ami teljesen más adottságokat igényel. Nem szabad őket összekeverni. Egy jó horgász mindennel tud halat fogni, a tehetségtelen pedig semmivel. Ha egy jó horgásznak, jó csalit adsz a kezébe, eredményessége megsokszorozódik.

Az etetés fogalma

Sokak számára még mindig nem tiszta, miért is etetünk. Talán először ezt kellene mindenkinek letisztáznia magában. Már csak azért is, mert ennek hiánya vezet az ész nélküli, hatalmas mennyiségű etetésekhez. Ezzel nagy mértékben csökkentve a kapás esélyét.
Az etetés a hely-jó minőségű táplálék asszociáció pontyokban való kialakításának eszköze. Egyfajta pozitív kondicionálás. A pontyok meggyőzése arról, hogy rendszeresen visszalátogathatnak egy helyre, ahol a nekik legmegfelelőbb táplálékot megtalálhatják.
Ennek a pozitív élménynek a kialakulásában pedig az emészthetőségnek nagyon komoly szerepe van. A legtöbb csali ezen a vizsgán bukik el. Már minden földi jót beletettünk a mixbe, amiről valaha hallottunk vagy olvastunk és a tészta is jól formázható, de ez kevés. Ezért a vizsga ezen része a legnehezebb.

Figyelem!

Ha a csali „kijön a pontyból” még nem jelenti azt, hogy annak emészthetősége a ponty számára megfelelő volt, csupán azt, hogy a ponty azt megette és remélhetően nem fog elpusztulni tőle.

Mit is jelent akkor az emészthetőség?

Kicsit leegyszerűsítve azt, hogy a ponty hogyan tudja kinyerni a számára hasznos tápanyagokat a megevett táplálékból. Az sem mindegy, hogy az emésztés sebessége milyen, egy csali gyorsabban vagy lassabban halad át a bélcsatornán.
Többször hallottam már, hogy hashajtót tesznek a bojliba vagy repcét etetnek, hogy a felvett táplálék hamar átmenjen a pontyokon. Ezzel az a baj, hogy ha túl gyorsan megy át a táplálék a pontyon, az emésztő enzimeknek nincs idejük kioldani a táplálékból a összetevőket. Ezzel a táplálék hasztalan lesz a ponty számára. Nem alkalmas a pontyok pozitív kondicionálására. Sőt kontra produktív.
Ha a táplálék nehezen emészthető, de a pontynak szüksége van arra, ami benne van, akkor több időt és energiát fog ráfordítani az emésztésre. Ezért a tápláléknak több időt kell eltölteni a tápcsatornában. Addig, amíg ez a folyamat zajlik, a belük tele lesz és nem fognak táplálkozni. Ez sincs jó hatással célunk megvalósítására, a halfogásra.
Gondoljunk csak bele, milyen nehéz egy halat arra rávenni, hogy rendszeresen visszalátogasson az etetésünkre, ha mind a túl gyors, mind a túl lassú emésztésnek negatív következménye van. Nem is csoda hát, hogy egyre többek fogalmazzák meg, hogy nem tudnak konstans halat fogni. Halat fognak, de a kapások hamar elmaradnak. Ennek egyik fő oka a beetetett etetőanyag emészthetetlensége, vagy nem ideális módon való emésztése.

Nutritional value

Rengetegszer hallom, hogy valaki azzal érvel, hogy rengeteg helyen olvasta, hogy a tigrismogyorónak milyen jó a tápértéke. Magas az energia tartalma és könnyen emészthető. Én is olvastam. Sőt meg is értettem. Ez így is van.

Két gondom azért van a dologgal:

  1. A magas energia tartalom, magas szénhidrát tartalmat kell, jelentsen. Szóval a tigrismogyoró szénhidrát tartalma magas. A kukoricáé is.

    Mi történik nyáron? Vagy mindig. A magas fehérje tartalmú bojlik elvakult fanatikusai titokban feltépik a nagy műanyag vödör tetejét, letekerik a hordók tetejét és az etetőkanállal mélyeket merítve szórják a nagy pontyok kedvencének kikiáltott tigrismogyorót és kukoricát is. És erről beszámolókat is írnak ezerszám. 
    Mit jelent ez? Jó reggelt!! Magas szénhidráttartalmú csalikkal horgásznak.

    Ha ez igaz, akkor azt állítani, hogy a szénhidrátos bojli hülyeség, ugyanakkor a kukorica és a tigrismogyoró az igenis egy jó csali, finoman szólva nem tűnik helyes következtetésnek. Persze dobnak egy marék fehérjés bojlit az etetésre és a horogra is az kerül. Majd jön az agymosás, hogy milyen jól működött a bojli. Hadd ne kelljen értékelnem.
     
  2. Mint már említettem az emésztés nem más, mint a beltartalom kinyerése a táplálékból. Szóval hiába a fantasztikus beltartalom, ha a ponty nem tudja kinyerni vagy csak nehezen, lassan tudja kinyerni belőle a szükséges anyagokat.

    Azt hogy nekünk, pontyhorgászok számára mit jelent a nem megfelelő emésztés már taglaltam. KAPÁSTALANSÁGOT.

Hasonló tapasztalatok

Sok-sok egymástól messze, egymással kapcsolatot nem tartó, más országban, más víztípuson, folyókon, nagy tavakon, kis pay-lake-eken horgászó horgásszal beszéltem a tigrismogyoró hosszú távú hatásairól.
Kivétel nélkül mindenki hasonlókat tapasztalt. Sem a tigrismogyoró, sem a kukorica hosszú távon nem volt megoldás. Egy hasznos dolgot viszont megtudtam: A probléma nem hogy nem a sajátom, nem hogy nem az agyam szüleménye, nemzetközi méretű.

Az orvosnál

Kisebb anyagcsere probléma miatt belgyógyász orvos kezébe kerültem. Ez nem feltétlen tartozna egy horgász portálra, de várjátok ki a végét.

Az orvos nagyon alapos ember benyomását keltette. A fogaimat is megvizsgálta és arra is rákérdezett, hogy körülbelül hányszor rágok meg egy falatot. Majd rosszallóan rám olvasta, hogy egy- két rágó fogam hiányzik, és hogy rendkívül gyorsan eszem. Elmagyarázta, hogy csak a jól megrágott élelmiszert tudja a szervezetünk megemészteni és ne is csodálkozzak, hogy problémám van.
Látni kellett volna az arcát mikor fülig érő szájjal vettem tudomásul a diagnózist. Mosolyogtam, mint egy gyerek Karácsonykor. Természetesen, érdekesen nézett rám és rákérdeztek a nem mindennapi mosolyidőzítésre. Mikor elmondtam, hogy horgász vagyok és egy évek óta megfejtetlen dologra világított rá, ő is elmosolyodott. Jó humorérzéke is volt, rögtön ajánlotta pszichológus kollégáját.

Emésztésről még egyszer

Ahogy a doki is említette az emésztés a rágással kezdődik. Akkor villant be a különbség a ponty és az amur emésztőrendszere között. Magam előtt láttam a két hal fogairól publikált rajzok és fényképek. Akkor értettem meg, hogy miért lehetett hosszú távon amurt fogni a tigrismogyoróval, pontyot pedig nem.
A következtetés egyértelmű volt, a ponty nem tudja megrágni a tigrismogyorót alaposan, ezért okoz gondot a megemésztése. Ezt láthatjuk is, mikor azt a pontyzsákba ürítik. A ponty viszonylag nagy darabokat fogunk üríteni, bizonyítékaként a rágási hendikepnek. A nagy darabok pedig azt jelentik, hogy felületük összessége nem elegendő az enzimek számára, hogy kellő mértékben hozzáférjenek és kinyerjék belőle a benne lévő, egyébként hasznos dolgokat. Ezért az enzimeknek több időre van szükségük a feladatuk elvégzéséhez. Ez lassúbb emésztést eredményez.
A lassúbb emésztés pedig azt jelenti, hogy a táplálék lassabban fog kiürülni a belekből és ezért később fognak új táplálékot felvenni. Ezzel megtaláltam a választ arra, miért nem voltam sikeres tigrismogyoróval hosszútávon és miért nem volt rendszeresen kapásom.

A probléma hatványozódik

Az igazi nagy pontyok kifogásához idő kell. A tudatos, rendszeres eredményre gondolok. Ezek az öreg példányok viselkedése teljesen eltér a többi egyedétől. A téma sokkal komplexebb, de hívhajuk őket rafináltnak és óvatosnak. Ezért az említett kondicionálás hosszabb ideig tart. Hosszabb idő kell a bizalom elnyeréséhez. Hogyan is érhető el ez egy olyan táplálék felkínálásával, amelyből csak lassan, plusz energia ráfordításával tudják kinyerni a tápanyagokat.

Szakmai önértékelés/hitelesség

Szerintem ebből a nézőpontból még nem sokan vizsgálták a témát. Nem is csodálkozom rajta.
A horgászok nem hülyék. Az Ő szemszögükből magokat használni teljesen logikus, racionális döntés. Azt veszik, azt használják, ami jobban megoldja a problémáikat.
Ha a bojli nem oldja meg, hát használnak tigrismogyorót.

Számtalanszor tettem fel magamnak a kérdést: Miért etet egy horgász – különösen, aki maga készíti bojliját vagy nagy kedvezménnyel jut hozzá- javarészt magokat, kukoricát, tigrismogyorót.
Mivel úgy gondolom, hogy nem saját maguk ellenségei (mint horgász), a válasz számomra evidens. Több halat fognak tigrismogyoróval, mint nélküle. Különben miért használnák?
Azzal, hogy azért, mert a tigrismogyoró olcsóbb, mint a bojli, nekem ne jöjjön senki. Aki ezt állítja, hazudik magának. A csali ára csak addig számít, amíg nem fogsz vele halat. Ha lenne bojli, amivel rendszeresen fognál nagy halat, inkább nem ennél és nem innál a parton, de megvennéd. Vagy, te vagy az, aki azért horgászik, mert a természet megérinti?

A hitelesség számomra kardinális kérdés. Az a nagyszájú, kritikus krapek, aki vagyok legalább napi kétszer a szemembe néz velem a fürdőszobám tükrében és nem tudnám elviselni, ha le kellene sütni a szemem. Régi vágású ember révén előbb vállalom a népszerűtlenséget, mint hogy hazudozni kezdjek a népszerűségért. Annak ellenére, hogy ez kezd kimenni a divatból. Sokakat el kell keserítsek. Úgy néz ki, ez a hátralévő életemben így is fog maradni.
Én nem tudnám azt mondani az ügyfeleimnek, hogy milyen jók a Keen Carp bojlik, ha ezzel párhuzamosan csapattársaim javarészt tigrismogyorót, kukoricát etetnének, - egy pár szem bojlit azért belekeverve - és arról írnának beszámolókat, hogy milyen jók a bojlijaink.

Büszke vagyok rá, hogy egy olyan szakember szárnyai alatt dolgozhatok és tanulhatok egyre több dolgot a pontyokról és a csali gyártásról, mit Hub Genders. Ő biztosítja azt, hogy nem kell szememet lesütve beszélni arról, hogy milyen jók a Keen Carp bojlik.

Továbbá neki sikerült jobbat készítenie, mint a tigrismogyoró. És ezt nem az elmúlt pár évben. Íme, egy számla húsz évvel ezelőttről:

Ami ennél is fontosabb, hogy a recept ugyanaz, mint húsz éve. Nem kellett rajta minden évben változtatni. Hogy miért? Mert piacra kerülése óta tudja azt, amit ötven éve a pontyhorgászok megálmodtak és elvárnának egy bojlitól:

SZELEKTÍV!!!

Ha érdekel, hogyan lehet a szerencsét kihagyva a dologból nagy pontyokat fogni és milyen eredményesen lehet szelektíven horgászni, látogass el workshopjainkra.
Ott egy hosszú évek alatt kidolgozott olyan módszerrel ismerkedhetsz meg, ami téged is képessé tesz, arra hogy rendszeresen nagy pontyokat fogj.