Gyúrni vagy nem gyúrni? 2. rész - A titkos összetevők

 Már régen tudatosult bennem, hogy egyes cégek (profiltól függetlenül) üzletpolitikájában az innováció legkisebb szikrája sem fedezhető fel – munkásságuk abból áll, hogy a nekik tetsző termékeket megpróbálják lemásolni, és olcsóbban előállítani. Nekik ajánlom az alábbi idézetet:

„Soha ne próbálj utánozni senkit, mert csak a második legjobb leszel.”
                                                                                        /Duane Robert Ballard/

Üzleti kapcsolatunk elején, mikor még zöldfülű voltam, de már tudtam milyen értéket képvisel Hub Genders tudása, a másolás ténye aggodalommal töltött el. Sokszor kérdeztem meg, mi tévő legyek, ha látom majd a termékeinket lekoppintva, de ő mindig csak mosolygott: „István, egy brand ereje nem a dizájnban és a szlogenekben van, azt bárki ellophatja. Egy dolog viszont ellophatatlan: a tudás.”
Ezt édesanyámtól is hallottam harmincöt évvel ezelőtt. Úgy néz ki, ezt nem csak a mi „falunkban” tudják.

Most is azzal szeretném kezdeni, én is évekig készítettem saját bojlit, ezért nem szeretnék pálcát törni azok felett, akik napjainkban ezt teszik. Számomra ők egy magasabb szintet képviselnek. Nem az eredményre gondolok, csupán arra, hogy készek tenni a sikerért. Ez sokkal fontosabb, mint sokan gondolják.

Biztos vagyok benne, ha ezek a motivált horgászok ezt a plusz befektetett energiát magára a horgászatra való felkészülésbe, tanulásba, információszerzésbe, taktika kidolgozásába fektetik, sokkal-sokkal sikeresebbek lesznek.

Arról, hogy a házi bojli készítéstől miért óvnám őket, hogyan látom A RECEPT elkészítését, és annak buktatóit most is írnék pár sort.


„Ízvilág”

Ha valaki hozzám fordul csaliválasztás, etetési taktika kidolgozása miatt, a legjobb megoldások megtalálása érdekében, mindig alaposan kifaggatom. Mikor az addig használt csali típusokról és elképzelésekről beszélgetünk, egy dolgot szinte mindig megemlítenek, a csali „ízvilágát".

Erre visszakérdezve a „halas-büdös”, az „édes-halas”, a „fűszeres”, és a favoritokat „frankfurti kolbászos” és „csokis-májas” meghatározásokat kapom válaszként leggyakrabban.
Erről most csak annyit, hogy ezek nem csali definíciók. Legalábbis a pontyok számára semmit nem mondanak.

Hány tojásos a recept?

Ez a bojlimixek után érdeklődő horgászok egyik leggyakoribb kérdése: „Hány tojásos a recept?” Már maga a kérdés is rossz, így megválaszolhatatlan.

Számunkra a tojás (felszínesen, mert ez is sokkal összetettebb) két fő alkotóelemet tartalmaz: fehérjét és nedvességet.

A fehérjére - többek között - szükségünk van a bojli struktúrájának kialakításához. Ez adja majd a vízzel szembeni ellenállóságát, keménységét. (A száraz összetevőkön kívül, de az most adott.)
A tojással hozzáadni kívánt fehérje mennyiségének meghatározásához a mixbe belekevert fehérjék típusait és mennyiségét sem árt tudni. A „gép” már most sok ismeretlenes eredményt fog kidobni.
A nedvességtartalom csupán a bojli formázhatóságát segíti. Emiatt kerül néha értelmetlenül sok, 10-12, akár 15 tojás is a bojliba, „Kérte még a tojást a tészta” indokkal. Utána pedig csodálkozhatunk, hogy a bojli „nem adja a halat”.

Hogy mi a megoldás? Mondtam, hogy a bojli gyártás szakma és nem hobby.

Oldódó bojli

Fentiek értelmében az oldódó bojli fogalmát is újra kellene gondolni. Azért, mert egy bojli kötőanyag és hőkezelés hiányának következtében hamar szétesik, nem biztos, hogy attraktív, ha a felhasznált anyagok minősége és milyensége nem megfelelő.

Ezt megfordítva az sem törvényszerű, hogy egy kemény bojli nem dolgozhat jól, és nem lehet attraktív – a Keen Carp kínálatában vannak ilyen bojlik. :-)

A horgász igénye

Na, ez az, amire a halak abszolút nem kíváncsiak. Az előző részben is említettem, hogy kóstolással és szagolgatással nem tudunk jó döntéseket hozni. Azon kívül, hogy szaglásunk és ízlelésünk is alapjaiban eltér a halakétól, mi emocionális alapon döntünk. Ez azt jelenti, hogy mi érzelmi dolgokat is mérlegelünk, mikor választunk. Elképzelünk valamit, és ezzel az agyunkban tárolt képpel, emlékkel, érzelmekkel kapcsoljuk össze az érzékelt ízt vagy szagot. Ez a halakból „hiányzik”. Nem gondolnak a fáról fürtökben lógó banánra, az eperföld illatára és lazacfilé árára, de a nagyi sütijére sem. Mondhatni digitális alapon működnek, és a másodperc tizede alatt döntenek arról, hogy az adott körülmények között szükségük van a bojlinkra vagy nincs rá szükségük. Szóval emberi gondolkodással nem tudunk határozni arról, mi kell a pontyoknak.

Primer és szekunder hatások

Számtalanszor előfordult már, hogy több évvel egy gyógyszer engedélyezése után derült ki csak, hogy a gyógyszer hatása nem a bizonyos újonnan felfedezett, kikísérletezett hatóanyag közvetlen (primer), a betegségre gyakorolt hatása miatt működik, hanem a szervezet egy más részére, és az abban létrejött változás hat pozitívan a beteg szervre. Ezek a „hibák” több tíz éves kutatás és euró milliók elköltése, szigorú hatósági engedélyezés után realizálódnak.

A mi szakmánkban is vannak ilyen anyagok. Egyik kedvencem a Robin Red, közelebbről a por alapú Robin Red.

Azt, hogy ez pozitívan hat a pontyokra, mindenki hallotta. A primer hatást a felhasznált paprikában lévő egyik anyag agyra gyakorolt hatásának tulajdonítjuk. De van egy szekunder hatása is: fizikai szerkezete befolyásolja a golyó textúráját, amitől az oldódása javul, ezzel növelve az attraktivitását. A jobb oldódású bojli előbb „kiadja” a szagokat, ízeket, a halakból előbb kiváltva a reakciót, így előbb lesz kapás.

Színek

A fehér bojliról hallani, hogy fogósabb, mint a natúr. A színérzékelés, látás is egy külön tudományág, tele – hogy stílszerűek legyünk – sötét foltokkal, rengeteg megválaszolatlan kérdéssel. Az, hogy a szín a fény egy spektruma az tény. Az, hogy a fényt a víz szűri, tény. Az, hogy a fény az édesvízben jobban szűrődik, mint a sós vízben, az is tény. Tény az is, hogy a különböző színek más és más mélységben nyelődnek el. Ehhez jön, hogy éjjel sokkal kevesebb fény van, mint nappal, és a halak látószerve is különbözik a miénktől. A különböző minőségű vizek szintén eltérő módon és intenzitással szűrik a fényt.

Ezért nem vagyok benne biztos, hogy helyesen meg tudnánk ítélni, pontosan mit látnak a halak.
A fehér festéknek viszont a Robin Redhez hasonlóan van egy másik, szekundernek nevezhető hatása. Némileg leegyszerűsítve: szintén lazítja a bojli szerkezetét, ezzel szintén egy jobban oldódó bojlit eredményez. Szóval fehérebb vagy jobban oldódik?

A halliszt misztikuma

Másik kedvencem a halliszt körül kialakult helyzet. A hallisztes bojli intenzívebb lesz - szól a tény. Ehhez annyit tudnék hozzátenni, hogy a halliszt - a közhiedelem ellenére - vízben nem oldódik. Így annak kiszaglása a ponty számára lehetetlen.

Léteznek vízben jól oldódó hal alapú termékek, de mivel ezek ára magas, csupán alap matematikai számításokat végezve is rájöhetünk, hogy olcsó bojliban még nyomokban sem fordulhatnak elő.
A halliszt tápértéke egy másik dolog, ezt a témát azzal ne keverjük össze.

Emészthetőség

A halliszttel kapcsolatban is az emészhetőség a másik favoritom. Pár éve létezik előemésztett halliszt, és a csaligyártáshoz az efféle halliszt gyártástechnológiáját sem árt részletesen ismerni. Ha hosszú távú etetésben gondolkodunk, az emészthetőség kérdését nagyon fontos megoldani. Ezt ismerték fel a hallisztgyártók is, és dobták piacra a hallisztek új generációját, az előemésztett hallisztet.

Számomra van ennél érdekesebb: Mi volt az előemésztett halliszt előtt, és annak emészthetőségéről mit mondtak a „szakemberek”? A válasz számomra ismert, de ezen töprengjetek el ti is.

A kérdés továbbra is adott – ne feledkezzünk meg róla!

Kérem, mindenki dőljön hátra, és válaszolja meg ezt a kérdést: Ha volna egy fogós recepted, amit jó pénzért el tudnál adni, vagy akár sikeresebb lehetnél vele, mint a szomszéd horgászok, feltennéd-e az internetre?

Über alles Amino

Talán a csali gyártásnak ez a része az, melyet a legnagyobb misztikum és egyben tudatlanság övez. Tudják-e azok, akik aminosavakról publikálnak, hogy mi is az egyáltalán?

Néhány info a brain storminghoz:

  • Az aminosavak bomlástermékei nitrogén tartalmúak. Emiatt van szükségük rá a pontyoknak, emiatt nagyon büdösek és ezért is reagálnak rá pozitívan. A „lócitrom” ezért nem olyan büdös, mert kevesebb benne a nitrogén tartalmú vegyület.
  • Minden élő szervezetben az összes aktív biológiai funkciók 95 %-át fehérje molekulák látják el: más-más fehérjék felelősek az érzékelés, a látás, a szaglás, az ízlelés, a mozgás, az izomműködés és természetesen az emésztés „menedzseléséért”. Az ingerületátvitelben szerepet játszó receptorok fehérje természetűek. Az izommozgás aktív elemei kizárólag fehérjék. Az emésztésben résztvevő enzimek szintén mind fehérjék. Stb.
  • A tápanyagforrásként szolgáló fehérjék/aminosavak az állat szervezetébe jutva aktív, funkciót ellátó fehérje molekulákká alakulnak, miután a szervezet lebontotta és újra építette őket, igényének megfelelően.
  • A fehérjék emészthetőségének sebessége és hatékonysága is nagymértékben eltérő. Az eltérés mértéke akár 10-szeres is lehet.
  • Egyes aminosavak gátolják más aminosavak felszívódását. Úgy is mondhatnám, hogy kioltják egymás hatását. Szóval hiába tesznek bele jó nagy adag amino komplexet a bojliba, a hatás lehet, hogy nulla lesz. Sőt jó esélyünk van arra is, hogy negatív hatást „kreatívkodjunk” össze.
  • Egyes aminosavak egy bizonyos érték fölött magukban is kontraproduktívak, negatív hatást fejtenek ki, riasztják a halakat.
  • Egyetlen állati sejt akár 80.000 féle különböző fehérje molekulát is tartalmazhat. Különösen nagy változatosságban találhatók meg fehérjék a máj vagy az idegrendszer sejtjeiben. (Természetesen ezek is mind aminosavakból épülnek fel.)
  • Hogy a bizonytalanságot fokozzam egy számítással: Egy átlagos fehérje 480 aminosavból áll. Ennek megfelelően egy átlagos méretű fehérjének 20480 féle változata létezhet. Ha minden lehetséges fehérjéből csak egyetlen darabot gyártanánk le, az össztömegük elérné a Naprendszer tömegét. Éppen ezért a hallatlan változatosságért épül minden általunk ismert életforma a fehérjékre.

Jó aminisavazást!


Minden, aminek benne kell lennie

Arról, hogy mi mindennek kell benne lennie egy bojliban, és mit nem szabad kihagyni semmilyen körülmények között, olvashattatok már eleget. Negyven száraz és ezen felül tizenöt folyékony összetevőt tartalmazó bojli is egyre több van a piacon. Természetesen ennek a divatnak való megfelelési, és azt túlszárnyalni kívánó kényszer miatt egyre többször hallom, hogy ebben a tekintetben is elindult a rivalizálás. Nem csak a cégek, de a bojlijaikat maguknak készítő horgászok között is. Az eredmény: Egyre több ismeretlenes lesz a mix és alapos ismeretek nélkül végképp elveszítik felette a kontrollt.

Tudatosság vagy véletlen? Nem mindegy.

Van élet a Keen Carpon túl is, léteznek működő bojlik a piacon, sőt néha még jó mixeket is lehet vásárolni. Én magam is találtam már olyan bojlit kiállításokon, amellyel elmennék horgászni.
Mint említettem, sok szép halat fogtam saját bojlival, és ennek megfelelően elégedett is voltam. Egy gondolat viszont sosem hagyott nyugodni: fogalmam sem volt mitől volt jó a bojlim. Bojli gyártási „tudományom” próbálgatáson alapult. Tettem bele ezt, tettem bele azt, kihagytam amazt, emeltem ennek az adagját, csökkentettem egy másikét. A szisztéma tudatosnak semmiféleképp nem nevezhető. Ez volt az oka, amiért váltottam, és elkezdtem hinni, bízni egy nálam sokkal nagyobb tudással és tapasztalattal rendelkező emberben, Hub Gendersben. Az első szembetűnő különbség az volt köztünk, hogy ő tudta, miért működik egy csali az adott helyzetben, nekem pedig fogalmam sem volt csalim fogósságának okáról. Most hallom a válaszokat ismét: És nem mindegy, hogy miért? Én is így voltam vele, de nem.

Mikor a kapás „elmarad”

Addig, amíg van kapásunk, valóban nem számít. A gond akkor kezdődik, ha a kapásszám csökkenni kezd. Ekkor hajlamosak vagyunk más okokkal magyarázni ezt, pedig sok esetben a halak csali igénye alakult át csupán a körülmények változásának hatására.

Erre a nyári haltalanság megmagyarázása tipikus példaként hozható fel. A halak nyáron nem esznek annyira, mert kevesebb az oxigén a vízben, és pont – szól a tézis. Tavasszal az ívásra készülődéssel magyarázzuk szívesen a betlit. Ezzel a dolog meg is van oldva… Az ezt vallókat most lehet, hogy elkeserítem, de a halak bizony esznek nyáron is, mégpedig olykor igen intenzíven. Sőt a nagyhal vadászatban ez az egyik legjobb időszak lehet – ha van hozzá megfelelő csalink. És persze taktikánk!

Összegezve tehát nem az étvágyuk csökkent, hanem másra van szükségük. Azt, hogy mit, mikor és nem utolsó sorban miért kell változtatni a bojlin, nem lehet a neten „összekukázni”, az ilyen ismeretek megszerzése kőkemény kutató munkát, és a horgászokénál nagyobb fanatizmust igényel. Szóval értéket képvisel. Én szakmának hívom. Ez emeli Hub Genderset számomra a szakma csúcsára.

Mielőtt Ned Ludd „tanait” újragondolva kalapácsot ragadnátok, és saját műhelyetekben kezdenétek géprombolásba, olvassátok el a következő részt a gyártásról. Akkor majd kezdhetitek.

Orbán István