Három nap is taktikus lehet

Vass Tomi barátommal a Lőrintei víztározót választottuk három napos túránk helyszínéül. Úgy gondoltuk, hogy ez a nem túl nagy vízterület ideális lesz egy ilyen rövidebb horgászathoz. A begyűjtött információkból és csapattársaim korábbi fogásaiból tudtuk, hogy gyönyörű halak élnek a tóban, de ugyanakkor tisztában voltunk azzal is, hogy a sok 10-13 kg közötti ponty közül nem lesz könnyű szelektálni.

Czifrák Csabi és Oko Laci csapattársaim - mint ajkai vendéglátóink - közreműködtek abban, hogy minél eredményesebb pár napunk lehessen. Nagy előnyre tettünk szert, ugyanis Csabi érkezésünket megelőző két alkalommal a megbeszélt bojliból, a megbeszélt távolságra előetette a pályát. Időhiány esetén, vagy rövidebb horgászatok alkalmával egy segítőkész csapattárs közbenjárása elengedhetetlen lehet ahhoz, hogy a 72 órát ne etetéssel, hanem halfogással tudjuk tölteni.

Ismerve a tó halállományát, csaliválasztásnál a szelektációt tartottuk legfőbb szempontnak. Nyári időszakról lévén szó, választásunk a Big Water Mixből készült, 24 és 28 mm-es kikeményíttetett bojlira esett, illetve emellé szintén Big Water Mixből készült, balanszírozott horogcsalit vittünk magunkkal 24 mm-es méretben. Etetésre a tó vizébe áztatott bojlit is használtunk.

Érkezésünk egy vihart követő szeles reggelen történt, mikor a hőmérséklet is jócskán visszaesett a korábbi kánikulához képest. A légmozgás felkeverte a vizet, ami tovább növelte egy jó horgászat esélyét.

Egy-egy bottal meghorgásztuk a Csabi által előetetett távolságot, de raktunk horgot kintebb eső területre is, ezzel próbáltunk a helyi szokásoktól eltérő megoldásokat is választani. Félnapi várakozást követően aztán bőségesen érkezett kapás, amiből tudtunk fotózni is pár szép példányt. 

A workshopok-on is sokszor elhangzó kapásszám-csökkentés érdekében elkezdtük mérsékelni az etetett mennyiséget. A kezdeti 500 grammos horgonkénti mennyiséget végül már 20 szemre csökkentettük. 

Napközben megérkezett egy melegfront, ami drasztikusan visszafogta a pontyok aktivitását. Az egész éjszaka kisebb halak kapásaival telt. 

Úgy gondoltam, ha efféle csekély érdeklődés mellett még nyomás alatt is tartom a pályát, akárcsak azzal a pár érkező kapással, nem várhatom, hogy komoly hal ússzon be elém, főleg ebben a kellemetlen fronthatásban. Kitekertem botjaimat és a következő behúzásnál végszereléket nem, csak bojlit küldtem vissza. Váltottam 28 mm-es méretre és pár száz grammot etettem.

A lehűlő délutánban aztán  visszahúztam a botjaimat és a kapások szinte azonnal megérkeztek.

A rövid időn belül megfogott három hal egyedsúlya folyamatosan csökkent. Elsőre egy 19 kg-os tükrössel, majd egy 17,30 kg-os tövessel végül pedig egy 14 kg-os tükrössel fényképezkedhettem. Az egyedsúlycsökkenés elgondolkodtatott. Az első két kapásból érezhető volt, hogy a nagy halak visszatértek elém és már táplálkoznak is. Pont ezért döntöttem úgy, hogy újra pihentetni fogom a pályát ebben a helyzetben, mikor érzem, hogy egyre el tudom nyerni a nagyobb halak bizalmát. Már csak 12 szemet küldtem vissza a 28-as kőkemény bojliból, és beállítottam ébresztőórámat az éjszaka közepére. 

Együtt keltem Tomival. Ő kapáshoz, én a behúzáshoz igyekeztem. Társam kezében egy izgalmas fárasztás után, a tó egyik gyönyörű, ikonikus halát fotózhattam, amit 21,05-el mérlegeltünk. 

A frissen húzott botjaim jelzői rövidesen megcsippantak. Egy 18-ast és egy 20,60-ast szákolhattam. 

Már hajnalodott, amikor Tomi megfogta túránk utolsó halát. Nem sokkal ezután újra megéreztük a közeledő meleg levegőt, de ekkor már tudtuk, hogy számunkra itt a vége, egy eredményes túrát zártunk. 

Összegezve az eredményeket, tíz darab tizenöt kilogramm feletti pontyot fogtunk a hetvenkét óra alatt, ebből kettő darab húsz kiló felett volt. Próbáltunk jól reagálni minden vélhető helyzetre, ami úgy gondolom elég jól sikerült.

 

Murár Gábor
 

 

Iratkozz fel hírlevelünkre!