Három a magyar igazság

2014. májusában került megrendezésre az I. Katonai Bojlis Kupa, melyre barátommal és egyben kollégámmal, Sanyival neveztünk be. Ekkor már Keen Carp csalival (Hot Fish & Gammarus), de még nem ”Keen Carp-os” szemlélettel vágtunk neki a megmérettetésnek. A versenyt nagy fölénnyel megnyertük és még az öt legnagyobb hal átlagsúlyáért járó különdíjat is bezsebeltük. Hogy az eredmény mennyire tudható be a szerencsének… Ki tudja?

2015. januárjában ismét kiírásra került a bojlis kupa. Többször zrikáltak minket, hogy csak szerencsénk volt és címvédőként illene elindulni, esélyt adni a többieknek a trónfosztásra. Ekkor már a Motivátor kezei alatt pallérozódtam, így még optimistábban és magabiztosabban vágtunk neki a versenynek. Csalinak ezúttal a Keen Carp paletta legattraktívabb bojliját, a Competition-t választottuk.

Sanyiban némi kétely merült fel a tó átlagon felüli amur állománya miatt, ezért taktikájának szerves részét képezte - a sokak által elhanyagolhatatlannak tartott - magmix. Ennek köszönhetően nemcsak a többi csapattal, hanem egymással is versenyeztünk, hogy kinek a taktikája hozza meg a várt eredményt.

A győztesnek járó trófeát ismét a Ko-Má-M Team emelhette magasba. Ráadásként az összes különdíj is (legnagyobb hal; az 5 legnagyobb hal átlagsúlya) a mi gyűjteményünket gazdagította.

A magán versenyünk – szerintem – nem meglepő eredményt hozott. Nagyobb átlagsúlyt produkálva, 44-8 arányban az én javamra billent a mérleg. 

A 2016-os évben Sanyi szolgálati teendői miatt párommal indultunk a III. Katonai Bojlis Kupán, melyen mindössze néhány kilógrammal maradtunk le a dobogóról.

2017-ben ismét összeállt a Ko-Má-M Team és készülhettünk a triplázásra. A versenyszabályzatban történt módosítások miatt – összsúly helyett a hét legnagyobb hal súlya számít – úgy éreztem, ez egy igazi kihívás a tudatos nagypontyhorgászat szerelmeseinek. Az új szabály miatt nem alapozhattunk a már sokszor bizonyított Competition bojlira, ezért egy összetettebb taktikát találtunk ki, melynek helyességéről a vízparton is meg akartunk győződni.

Másfél héttel a verseny előtt 40 órát töltöttünk a tavon egy, a számunkra addig ismeretlen helyen. A teszt eredménye igen meggyőzőre sikeredett. 77kg a hét legnagyobb hal, köztük egy 15kg fölötti tükrössel. Általánosságban véve nem lenne nagy eredmény, azonban, ha figyelembe vesszük, hogy a tó halállományának a zömét a 7-8 kg-os pontyok teszik ki, némi bizakodásra adott okot.

Az első két versenyt összegezve mondhatnánk, hogy szerencsénk volt. Az elsőn kihúztuk a tó egyik „leghalasabbnak” tartott helyét, majd a következőn a sorsolás sajátosságának köszönhetően kiválaszthattuk, hogy hol akarunk horgászni. Mi lett volna annál kézenfekvőbb, minthogy visszaülünk az egyszer már bizonyított helyre.

Idén változott a helyzet. 17 csapatból 16-nak választhattunk. A számot meglátva összenéztünk Sanyival és tudtuk, hogy most bizony abból a bizonyosból kell várat építenünk. A mindenki által sekélynek aposztrofált helyre kerültünk, ahonnan igaz, az előző években már értek el szép helyezéseket, azonban magokra és amurokra alapozva a taktikát. Mi ez, ha nem igazi kihívás?!

Az új szabályoknak köszönhetően még nagyobb hangsúlyt kellett fektetni a helykeresésre valamint a pontos etetésre és horgászatra. A korábbi tapasztalatokra építve a biztos fogás érdekében a Competition és az 50/50 Mixből készült bojlikkal kezdtünk horgászni, azonban az 50/50-es etetés mögött 20 méterrel, a verseny kezdetétől fogva etettünk egy hotspot-ot Big Water Mixből készült bojlival. A terv szerint Sanyi az akciódús horgászattal biztosította volna a hét mérlegelhető halat, amíg én a „lassabb”, ám szelektív horgászatot erőltetem.

A verseny nagyon jól indult. Sanyi második kapására már szákba is terelte a verseny legnagyobb halát, mely egyben egyéni rekordja is lett 17,05kg-al. Ami ezután következett, még számunkra is hihetetlen.

Megszámlálhatatlanul fogtuk a pontyokat 7 és 10 kg között és egy két szebb amurt. Az első 24 óra után úgy éreztük, elértük a fizikai teljesítőképességünk határát, ezért változtatni kellett a taktikán.

A Big Water Mixből készült bojli csak a második éjszakától jutott volna szerephez, de akkora előnyt sikerült kiépíteni már az első napon, hogy nem számított nagy kockázatnak, ha ilyen korán változtatunk.
Itt jegyezném meg, hogy a halak kondícionálásának szempontjából kifizetődőbb lett volna az eredeti forgatókönyvet követni, azonban az 50/50 Mixnek köszönhető sok fárasztás és ebből fakadó fáradtság a további horgászat rovására ment volna.

Sanyinak továbbra is, mint a snecik, érkeztek a pontyok, nekem elvétve egy-két darab 8-10 kg közötti.

A harmadik (utolsó) éjszakához érkezve azonban fordult a kocka. Sanyi kapásai abbamaradtak és a Big Water életre kelt. Negyedóránként fogtam egy 10-12 kg közötti bajuszost, megkoronázva a teljesítményt egy 15 plusszos tőponttyal.

A versenyt végül teljesen kimerülve, több, mint 800 kg kifogott hallal, és 95,33 kg-os eredménnyel harmadszor is megnyertük, ismét elhódítva a különdíjat a legnagyobb halért. Hogy mindez a szerencsének vagy a tudatos pontyhorgászatnak köszönhető? Ezt mindenki döntse el maga…

 

Konfár Krisztián

Iratkozz fel hírlevelünkre!

asdasdsa