A hazai pálya előnyei

Azon szerencsés horgászok közé tartozom, akinek úgy hozta a sors, hogy két neves víztározó közelében nevelkedhettem fel a Dunántúlon. A Széki-tó 10 km-re, a Lőrintei-tó 4 km-re fekszik lakhelyemtől. Gyermekkoromban már a piros kártyalapot mutathattam a halőrnek, és egy bottal, úszós készséggel pecázhattam. Mondhatni mindkét tavat elég jól ismerem.

Czifrák Csabi csapattársammal közös helyünk van a Széki-tavon, amit májustól, hetente 2-3 alkalommal etetünk, kizárólag hallisztmentes 24 mm-es bojlival. Ide készültem négy éjszakára, de nem jött össze.

Általában vasárnap estére lecsendesedik a tó. Én ilyenkor szoktam kezdem a horgászatot, jellemzően csütörtökig. Most sem volt ez másképp. Érkezésemkor frissítő zápor és szivárvány fogadott. Sötétedésre aztán minden a helyére került.

Kellő magabiztossággal vártam az első jelentkezőt, aki a folyamatos kondicionálásnak köszönhetően éjfélkor meg is érkezett, egy 21 kg-os csodás töves személyében.

Mozgalmas volt az éjszaka, másnap délelőtt már az első akksit cserélnem kellett, mivel 11 halam volt addig. Spórolásként a szerelékek visszajuttatásánál az evezőket kényszerültem használni. A nappali órákban a kapásszám leredukálódott, amit nem bántam, ugyanis nagyon meleg volt.

A szerelékeim köré, nagy területre, két-három marék Big Water Mixből készült, Spanish Red/Fresh Apple aromákkal ízesített, 24 mm-es bojlikat szórtam kapásonként. 2-es méretű horgaimat pengére éleztem és elkezdtem áztatni a bojlikat. A bójám körül az iszapréteg minimálisra csökkent, ezért indokoltnak éreztem a 140 g-os ólmot.

Hétfőn este már 15 db halnál tartottam, melyek mindegyike 10 kg feletti példány volt. Mivel nem szerettem volna a szerencsére bízni, ezért telefonáltam akkumlátor utánpótlásért.

Sötétedés után klasszikus nagyhalas kapásra emeltem rá és azonnal a csónakba léptem. Egy 20,20 kg-os szép tükörponty tette tiszteletét.

Meg kell jegyeznem, hogy Keen-es pályafutásom alatt egy-két komolyabb öreg példánnyal már találkoztam, de ezen a túrán valami eszeveszett erejű halakkal kellett csatát vívnom. 15-25 perces fárasztásokba estem, pedig tudtam, hogy jól tart a kettes horgom. Minden fárasztásom csónakból történt, mivel féltávon egy viszonylag nagy kiterjedésű bokor található a mederben. A két halvesztésemből az egyiket ez okozta. A hal a part felé indult és sajnos gyorsabb volt, mint én. A másikat egy idegen bójának köszönhettem.

Kedden reggel a szendvicsemet vissza kellett melegítenem, mert egy 17,20 kg-os hibátlan töves is ekkor éhezett meg. A csalimat az áztatással intenzívebbé tettem, ezért már nappal is sűrűsödtek a kapások, és sikerült pár nagytestűvel pózolnom.

A csütörtökig tervezett horgászatom végül szerdán délután befejeződött akkumulátor és energia hiányában.

A horgászat alatt összesen 32 db pontyot sikerült szákba terelnem és közel 11 kg bojlit használtam el, ami úgy gondolom, ilyen haldömpingnél egyáltalán nem nevezhető soknak.

Következő túrámat a Lőrintei-tóra tervezem, és biztos vagyok benne, hogy hasonló beszámolóval fogok érkezni. Hazai pályán úgy vagyok vele, hogy a Keen Carp szelektív csalijával és a megfelelő etetési taktikával, minden negatív tényezőt (kapástalanság, kedvezőtlen időjárás, a szomszéd kukoricája) felül tudok múlni.

Persze a hazai pálya előnye nem jelenti azt, hogy távoli vizekre ne látogatnék szívesen. Sokat utazom több száz kilométereket is egy-egy ismeretlenebb vízre, hiszen aki volt sportoló az tudja, hogy idegenben minden győzelem sokkal többet ér.

Üdv, Oko

Iratkozz fel hírlevelünkre!

asdasdsa