Horgásztúra hollandokkal

Orbán Istvánnal egy januári napon folytatott telefonbeszélgetésünk alkalmával kerültek szóba a 2015-ös év tervei, ki, hova szeretne horgászni menni. Elmondtam, hogy hatalmas vágy ég bennem, hogy a hatvani bányatavon horgászhassak, amire a csapattársak eredményeiről készült fotók csak folyamatos olaj a tűzre. A tó végében új állások kerülnek kialakításra, ahol lehetőségem nyílhat horgászni. Válaszolta István. Nem kellett győzködnöm magam, hogy eldöntsem, érdekel a dolog. Időpont egyeztetés alkalmával megkaptam az óvatos figyelmeztetést: „de így akkor jönni kell ám!” Ez nem volt kérdéses, hisz teljesen fel voltam pörögve.

 

A bizonyos nap eljött, és megérkeztem a partra Istvánhoz, ahol két újdonsült társammal várt. Andre és Pascal a holland KeenCarp team tagjai, akik a két hetes túrájuk felén a tó másik feléről akartak ide átköltözni. Mivel a hely tágas volt, így hárman néztünk elébe az elkövetkező szűk egy hétnek.

 

A meder feltérképezésére ezúttal nem fektettünk akkora hangsúlyt. Kozma Tomi és Győri Erik csapattársaink korábban már horgásztak itt, így Istvánon keresztül megkaptuk tőlük a kellő helyismeretet. Hamar megegyeztünk, hogy az érdemesnek tartott helyek közül mit választunk és ki, hova horgászik.

 

A már jól ismert BigWater alapmixből készült 24mm-es golyók szolgáltak csaliként, amiből horgonként 2-3 marokkal juttattunk be az etetőhajók segítségével.

 

Kora este érkezett az első ponty Andre botjára, amit több másik hasonló méretű példány követett. Tudtuk, megérkezett a hal az etetésünkre.

Az elkövetkező éjszaka nem sokat pihentünk. Ki a horkolás, ki a kapások miatt nem tudott épp aludni. De minden kényelmi szempont csak másodlagos, ha végül pár szép példányt lencsevégre tudunk kapni.

 Az éjszaka megfogott több 15 kg feletti ponty után Pascal hajnalban áttörte 20 kg-os határt is.

 A nappal sem telt zavartalanul. Andre mártózhatott a halakkal a látványos fotók érdekében, ami a nagy hőség mellet egyébként is elengedhetetlen cselekvés volt.

 

Mivel árnyékmentes környezetben voltunk, erősen kellett védekezni a hőség ellen.

 Közeledtünk a második éjszakához és a mérleg gyönyörű számokat mutatott. Az aktivitás várható volt. Fel voltunk készülve, hogy ez sem a nyugodt álmok éjszakája lesz, de azért csak adódott egy váratatlan meglepetés.

 A váratlan meglepetés egy bejövő telefonhívás volt az éjszaka közepén. Orbán Józsi ekkor szintén a hatvani bányatavon horgászott, a tó másik oldalán. Mikor felvettem a telefont izgatott hangon kérdezte. - Akarsz látni jó halat? Rögtön csapattársamhoz siettem, hogy segítsek a fotózásban. Józsihoz érve elképesztő volt megpillantani a 36 kg-os fogást. Leesett az állam a hatalmas testű hal méretei látván.

 

Miután visszaértem az egyébként nem közeli kirándulásomból, Pascalnak sikerült az éjszaka végéig egy újabb 20 kg feletti, 25,10 kg-os halat szákba terelni.

Reggel kivettem a botom, minek horgát az érkezésünkkor egy nyílt vízen keresett platóra helyeztem, és két nap elteltével sem vette fel hal. Kerestem egy hasonló adottságú helyet, és a szokott módon az etetőhajóval bevittem szerelékemet. Később Istvánnal beszéltem telefonon, és meséltem, hogy kivettem a két napja csendes botot. Ő ekkor csak annyit kérdezett: - Minek? - Elmondtam, hogy elveszett a bizalmam a helyben, amit egyébként teljes tudásom alapján választottam ki, és átraktam horgomat egy hasonló adottságú helyre. Erre pedig csak azt mondta: - Ez a felnőttek sportja!

Megértettem, amit István közölni akart, és tovább horgásztam a helyet, több napig tartó töretlen bizalommal, miután meg is érkezett a várva várt komótos kapás. Ennél a pontnál szeretném megjegyezni, ne a komoly túrákon teszteljünk a mások által hatékonynak tartott, általunk még nem használt horogformákat, mert úgy járhatnak, mint Én, és a nagyreményű horgok nem akasztják meg kapáskor a halat. Egy életre megtanultam, hogy mikor nem szabad letérni a jól bevált, kitaposott ösvényről!

A nappalok és éjszakák hasonló képen alakultak, mint eddig. Egy rövidebb betörő hidegfront is csak az előnyünkre vált.

 

A halfogás mellet ügyeltünk a halbiztonságra és a horgászhely megóvására. Itt nem a pontybölcső és a szemeteszsák használatára akarok rávilágítani, bár sokaknak az sem ártana. A etetőhajóval 120 méterre behordott 140/170grammos ólom és horog, esetenként hínárba vagy akadóba kavarodhat. Ezt próbáljuk a partról kitekerni és fenn áll a veszélye, hogy valahol a zsinórunk elszakad. A bent maradt zsinór további leakadásnak vagy halvesztésnek lehet okozója. Mi ennek kockázatát nem vállaltuk. Így ez esetben a beúszás jelentette a megoldást, hogy az akadó fölé érve feltéphessük a zsinórt. A parton rögtönöztem egy hasznos zsinórvezető eszközt, hogy ne egy kézzel keljen beúszni. A túra alatt nem történt zsinórszakadás.

 

A gyönyörű napsütésben megérkezett egy 20 kg feletti példány, így a bizonyos határt nekem is sikerült áttörni.

 Nem volt megállás, a nagytestű, 20 kg feletti halak mellet, különlegességeket is sikerült fognunk.

Pascal egy nap 50 méterre felsétált a parton és pár szem bojlit dobott a vízbe, a parthoz közeli letörésbe. Másnap látta, hogy a csali eltűnt ezért, átsétálva a 20 cm-es vízen behúzott egy horgot a méteres vízbe. Hajnalban felkeltett, hogy fotóznom kéne az újabb 20 kg feletti halát.


Az utolsó éjjelen tökéletes zárószóként érkezett második 20 kg feletti pontyom.

Örülök, hogy itt horgászhattam, és hogy a sok hal megfogása mellett megismerhettem két remek embert, akikkel remélem a következő közös cikkünket már egy holland túráról tudom írni.

Üdvözlettel: Murár Gábor

Iratkozz fel hírlevelünkre!