Nehéz vizeken - A századik ponty nyomában

Sokszor éri „vád” a pontyhorgászokat, hogy könnyű ott halat fogni, ahol ő fog, ott mindenki tud. Vannak olyanok is a "szakmában" akik nem becsülik azon fogások értékét, amelyek egy vízen történő többszöri horgászat alkalmával születtek.
Egy probléma viszont szokott akadni. Mikor bizonyítani kell a „könnyű” vízen, bizony sokuknak beletörik a bicskája.

Ezért Tomival minden évben csinálunk egy-két túrát olyan vizekre, ahol a nehézségi fokhoz nem fér kétség.
Hatalmas vízterület, kevés ponty, rengeteg fehérhal teszi nehézzé a horgászatot. Tominak eddig 99 alkalommal sikerült 20 kg feletti ponttyal – köztük 10 db harminc felettivel- fényképezkednie. A századikat mindenféleképpen olyan helyen szerette volna megfogni, ahol nem érheti szó a ház elejét.
Ezzel a célkitűzéssel indultunk Olaszországba, a Lago di Pusiano-ra. Több, mint 500 hektár, gyönyörű, sötét tónusú pikkelyes pontyok minden pontyhorgász álmát testesítik meg.

A fehér halállomány definiálására a nagy nem jó kifejezés. Aki nem látta, tapasztalta, el sem tudja képzelni a több tíz köbméteres rajokat. Egy marék közértben beszerezhető darával vagy akár négy szem szétmorzsolt bojlival való etetés után egy szem csemegekukoricával csalizva véget nem érő kapásáradattal kell számolni. Másodpercenként viszi el a spiccbotos szerelék úszóját hol egy fél kilós bodorka, hol egy másfél kilós kárász. Ebben a környezetben a csali választással és az etetéssel, ésszel kell bánni.

Az elmúlt években olyan bojlikkal horgászunk, amelyek Európa több vizén standard adják a hatalmas pontyokat, így ez nagy fejtörés nem okozott. Az előző évek tapasztalatai alapján világos volt számunkra, hogy a bojlink attraktivitásán egy kicsit emelve is az apró halak százai lepik el az etetést. A helyzet olyan extrém, hogy a máshol egyébként jól szelektáló Nutty és 50/50 mixből készített kőkemény bojlik nem jelenthették taktikánk gerincét.

Egy fontos tényt azért nem ár szem előtt tartani!
Sosem tudhatja az ember, hogy egy nem kellőképpen ismert vízen hogyan reagálnak a halak az időjárás változására, ezáltal a vízhőmérséklet esetleges hirtelen csökkenésére.
Hidegvérű állat lévén az emésztésük is lelassul és nagyságrendileg kevesebb táplálékot vesznek magukhoz. Ez logikus.
Ezen felül a víz típusának, haltartó képességének, halállományának függvényében változik a pontyok táplálék igénye is.
Tehát mielőtt csalit választunk ezeket a változókat fontos figyelembe vennünk!

Bár már ahogy előbb is említettem, ha nem ismerjük a vizet kellőképpen érdemes nem csak egy csalira hagyatkozni.
Ökölszabályként, kezelhetjük, hogy ilyen esetekben mindig horgásszunk a legattraktívabb, legkisebb csalival. Fura, hogy ezt pont tőlem halljátok, aki javarészt 24 mm-es bojlival horgászik?
Nem fura, logikus. Olyan vizeken horgászom, ahol az apróhalak miatt szóba sem jöhet, hogy ne Big Water Mixből készült bojlival horgásszam.
De mivel nem vagyok kőfejű, a lehetőséget nem veszem el magamtól, tehát ha az adott helyzet megkívánja és is használok a méltán a piac legszelektívebb bojlijának tartott Big Water mellett pár fajta másik bojli is.

Azt éreztük, hogy a pontyok viselkedésének megismerése lesz a kihívás.
Mint horgászataink többségében, most is három nap nem horgászást terveztünk.
Az első helyek megtalálásához négy-öt órára volt szükségünk. Úgy, hogy volt információnk a mederviszonyokról és arról is hova akarunk, fogunk majd horgászni.
Horgásztunk bokor alatti részeket 5,2 méter vízzel, lágy iszappal borított törés aljakat, igaz lapos platókat és még olyan részhez is volt szerencsénk, ahol a tíz méteres mélység egy határozott töréssel 22 méterig meredeken süllyedt.
A tábor rendben, botok a helyükön, kezdődhetett a mentális küzdelem. Mint minden sportban, a horgászatban is sokat számít, hogy az ember hogyan készült fel és a felkészülés minőségét hogyan értékeli magában.


Tavaly két hetet töltöttünk el a tó egy másik részén. Akkor egy nyolc kilós ponttyal kellett beérjük. A víz szintje három nap alatt több mint egy métert csökkent. Ezzel párhuzamosan egybe függő zöld alga lepte el az egész tófelszínét. A zöld algáról tudni kell, hogy a víz oxigén szintjét oly mértékig leredukálják, hogy a halak étvágya szinte nullára csökken.
Mivel kihívást keresni mentünk már akkor is, nem volt kérdés, hogy már ott lefoglaltuk helyünket a következő évre. A hely adottságai olyan jók voltak, hogy gondolkodás nélkül visszaültünk volna, de szerettünk volna más helyet is kipróbálni.

A mostani helyen a meghorgászható részek jellege a víz mélysége teljesen más volt. Olyan volt mintha egy teljesen más tavon horgásztunk volna. Az állás előtti részen volt ahol lassan mélyült, de volt ahol tizenöt méterre előttünk már tizenöt méteres volt a vízmélység.
A tó egyetlen szigete háromszáz méterre volt tőlünk. A hirtelen beszakadó partoldal bedőlt fákkal tarkítva rengeteg lehetőséget kínált.
Az állásból jobbra kihorgászva már nyolcvan méterre huszonöt méteres víz volt.
Baloldalon pedig több száz méter tökleveles kínált lehetőségeket.
A sátrak mögött a tavat tápláló egyik patak... Az első esős nap után szembesültünk azzal, hogy a patak kilépve a mederből a tábor áttelepítését is kilátásba helyezte.

Mint mindig, ezúttal is három napos előetetéssel kezdtünk. A kezdeti helykeresésre egy egész napot szántunk. Az első kiválasztott helyeket nem zargatva a helykeresést napokig folytattuk. Volt, hogy a csendesebb éjszakák közepén, a tavon hallgatózva töltöttünk el órákat.

Ismerve a fogási esélyeket nagy "tűzijátékra" nem számítottunk. Két-két darabosabb halban bíztunk. Ehhez ne felejtsük el, hogy túránkat tizenhat éjszakásra terveztük.
Első horgászással töltött éjszaka egy tizenkét kilós forma töves lepett minket Tomi fák alá behúzott szerelékén. Majd a következő este egy kisebb és hajnalban egy két grippa híján 20 kg-os (19,70 kg) töves.

Az igazi nagy tavak pontyaira jellemző ellenállhatatlan erővel indított.
Együtt indultunk a hal után. Az etetéstől több mint ötven méterre értük utol.
Még egy nagy vizekre jellemező dologra hívnám fel a figyelmeteket. Velünk már több ízben előfordult, hogy akadós (búvóhelyként is szolgáló) helyről egy nagy hal megfogása után hosszú kapástalanság következett. Ez itt sem történt másképp. A horgászat hátralevő tizenegy napban innen több kapást nem tudtunk kicsikarni. Annak ellenére süket volt a hely, hogy Tomi többször egy pár napig nem húzott be szereléket oda.

A hatodik nap a jobb oldal kezdte adni a halakat. Szintén nagy vizekre jellemző módon nappal is volt kapásunk. Egy nap alatt három pontyot is szákoltunk tizenöt kilóig.

Minden pirkadatkor a víz felszíne forrt a haltól. Fehér halak és kis pontyok ezrei mutatták jelenlétüket. Először nem akartunk hinni a radar képnek. A nagy fehér jeleket először sűrű akadónak véltük. Majd mikor az akadók változtatták a helyüket és alakjukat előkerültek a tapogató ólmok. Ekkor realizáltuk, hogy több tíz köbméternyi apró hal van előttünk. Ezt a kormoránok is észrevették. Legalább ötven fős rajban merültek alá felváltva.

Egy évvel ezelőtt ahogy attraktívabb csali használatával reagáltunk a kapástalanságra rögtön termetes keszegek, kárászok, bodorkák jelentkeztek, "gyönyörű" ejtegetős kapásokkal. Ezeket a tapasztalatokat felhasználva eztán ezt meg sem próbáltuk!
Ez is jól mutatja a Big Water bojlik szelektív hatását. Azon a helyen amelyik hemzsegett a fehér haltól napokig megóvott minket a keszegektől.
Ilyen nagy kiterjedésű természetes vizeken különösen kiemelt jelentősége van a csalinak. Ugyan volt mikor a 28 mm-es bojlikhoz kellett nyúlnunk, de az esetek többségében a 24 mm-es csalik is jól állták a sarat.

A Big Water szelektív hatását mi sem mutatja jobban, hogy ebben a gigantikus mennyiségű apróhal felhőben a behúzást követően két-három napig is bent tudtuk hagyni a végszerelékeket frissítés nélkül. Mindazt úgy, hogy pontyok vették fel a horgainkat.
Sokszor olvasni szakértők tollából, hogy az első halak mindig a nagyok. Ez a fejen dobott halak esetében van így. Tapasztalataink szerint, jól emészthető szelektív csalikkal folyamatosan lehet nagytestű halat fogni. Ez az a tény, ami számunkra a tigrismogyorót és egyéb magvakat örökre kitörölte a csali repertoárunkból.
A tizenharmadik napon, egyik kezdetektől fogva etetett helyről érkezett egyike azon halaknak, amelyekért jöttünk. Jobbos botomon két csippanás után erős, folyamatos húzós kapás tudatta, hogy megjött amire vártam.

A rabló halas horgászoknak mesterségesen épített gigantikus akadók és a rajtuk beszaggatott rengeteg zsinór miatt egy nagy ponty fárasztása átlagnál nagyobb odafigyelést igényel. A helyzetet még az evezős pálya drótkötél sodronyokon lévő bójái is nehezítik.

Ezen a nehéz terepen is elegendőek voltak a 1,5 lbs botok is. Horgásztunk fák elé, akadók közelében, kőszórás mellé egyaránt. Ezekkel a pálcákkal a fárasztás élménye semmivel össze nem hasonlítható, nem beszélve arról, hogy mióta ezekkel a botokkal horgászunk szinte alig vesztünk halat.

Tomi pár dekával csúszott le a századik húsz feletti pontyáról. Nekem sikerült, amit szerettem volna, egy 24,30 kg-os szép sötét tövest a kezemben tartani.

Gondolom nem kell magyarázkodjam, miért foglaltunk ismét helyet a tavon.
Itt még megjegyezném, hogy ha az egy évvel ezelőtti pecánkat kudarcnak éltük volna meg, a mostani élményről lemaradtunk volna.

Ahogy Orbán Pisti mondaná: Ne a mának, a jövőnek horgássz.


Győri Erik

asdasdsa