30+ az RSD-ből

Az első RSD-s élményem gyerekkoromra nyúlik vissza, már akkor megfogott ez a fantasztikus víz hatalmas halaival, szépségével, méretével és kiszámíthatatlanságával.A folytatásra elég sokáig, felnőtt koromig kellett várnom, a 2000-es években több innen fogott nagytestű ponty látványának hatására elhatároztam, hogy én is fogni akarok egy öreg pontyot ebből a csodálatos vadvízből. Minden fellelhető információt próbáltam begyűjteni az RSD-vel kapcsolatban, minden létező cikket és írást alaposan elolvastam. Fontosnak tartottam, hogy minél felkészültebben vághassanak neki az első horgászatoknak. Ha azt mondom hogy az első évek sikertelenek voltak akkor finoman fogalmaztam....Rá kellett jönnöm hogy az RSD nem hasonlítható az intenzíven telepített tavakhoz semmilyen formában és itt a pontyok nem az életben maradás miatt fogják felvenni a csalinkat. Változó mederkép, vízállás, sebesség, folyamatos vízi forgalom, hétvégi tumultus, kiszámíthatatlanság, sokáig sorolhatnám még azokat a tényezőket, amiket figyelembe kell venni annak, aki az RSD-n horgászik.

A Keen Carp céggel egy horgászmagazin hasábjain találkoztam először. Hónapokon keresztül olvastam a cikkeket, és már az első pillanattól egyértelmű volt számomra hogy ez valahogy más, mint a többi... nagyon más. Azt akkor még nem tudtam eldönteni, hogy a filozófia zseniális vagy különc, de éreztem, hogy nagyon vonz a dolog. Megérteni a miérteket, magyarázatot kapni a dolgok valódi hátterére és tudatosan horgászni nagy pontyokra, ez volt az, amire vágytam. A csalik tesztelését követően az eredményességük már nem volt kérdés, a megfelelő felhasználáshoz azonban ennél több kell. Próbáltam minél jobban magamba szívni azt a tudást, ami az újság hasábjain hónapról hónapra megjelent, de éreztem hogy ez kevés, ennél több kell. Úgy láttam elérkezett az idő hogy jelentkezzek egy workshopra a Keen Carp csapatnál, amire végül az idei év elején került sor. A workshop-ot követően folyamatosan tisztult a kép, kezdtek helyükre kerülni a dolgok. Sokadszorra olvastam újra az összes cikket, de már teljesen más értelemben és éreztem, hogy végre jó úton vagyok.

2014 augusztusától lehetőségem nyílt egy állandó helyen horgászni, így az RSD-vel kapcsolatos tapasztalataimat, illetve a Keen Carp filozófiát felhasználva törekedtem az egyre jobb és jobb eredmény elérésére. A kezdeti sikerek bizakodásra adtak okot, a korábbi sikertelenséget követően hirtelen megnyílt előttem a víz és több nagytestű, 10-15 kg körüli halat fogtam viszonylag rövid idő alatt. A csalik is jól működtek. Mivel az első szezon csak 2-3 hónapig tartott , így hatalmas izgalommal vártam a folytatást a 2015-ös évben, próbáltam minél több időt a parton tölteni. Továbbra is sikerült szép halakat fognom de éreztem hogy nem én irányítom a dolgokat, hiányzott belőle a tudatosság és csak akkor tudtam eredményt produkálni amikor a körülmények megfelelőek voltak. Ráadásul a legtöbb horgászat mindennemű felkészültség nélkül zajlott, sok esetben a ”leszaladok egy éjszakára” effetkussal....energiabefektetés, átgondoltság és felkészülés hiányában pedig egyre gyengültek az eredmények, vért kellett izzadnom egy jobb halért még a legjobb időszakban is. Amikor a várva várt őszi időszak sem hozott megfelelő eredményt, akkor eldöntöttem hogy ezen változtatnom kell.

Így jutottunk el az idei évhez, ahol merőben más hozzáállással, stratégiával és motivációval vágtam neki a szezonnak. Pontosabban vágtunk, mert míg a korábbi években főképp egyedül, illetve nem fix társsal horgásztam, addig idén a szezon nagy részében minden komolyabb túránkat egy barátommal csináltuk végig és ez bizony sokat számít. Különösen egy ilyen vizen ahol a mentális felkészülés mindennél fontosabb. Augusztus vége lévén még az őszi szezon kezdete előtt állunk, mégis már most majdnem 500 kg pontyot sikerült fognunk, számtalan 10-15 kg feletti, egy db 20 kg és egy db 30 kg feletti ponty azt gondolom szép eredmény az RSD-n, különösen ha figyelembe vesszük hogy ehhez nem kellett heteket tölteni a parton.

Ami meghozta az áttörést:
Az RSD-ben található természetesen táplálék mennyisége páratlan. Ezt a tényezőt bizony figyelembe kell vennünk a horgászatnál. Nem beszélve arról a 23,000 horgászról aki egész évben vallatja a vizet és folyamatos nyomást gyakorol a halakra. A megoldást a helyek előetetésében láttuk, így minden horgászat előtt 3-4 nappal folyamatos szórtuk a horgászhelyet. Ezzel a taktikával sikerült elnyernünk a halak bizalmást és folyamatosan látogatták etetésünket. Költséges és fárasztó dolog, de bizony megéri, nem beszélve arról, hogy túráinkat átszervezve sokkal hatékonyabbak tudtunk lenni. A heti-kétheti rövid, előetetés nélküli pecákat felváltotta 4-6 hetente egy átlagban 3-4 éjszakás horgászat, pár napos előetetés követően. Az eredmények messze felülmúlták minden várakozásunkat... a Hot Fish & Gammarus-os tavaszi pecák inkább hasonlítottak néha egy maconkai bojlis versenyre ahol fél óránként kapás van...csak ez az RSD volt! Persze borzasztóan élveztük hogy működik a dolog és a sok kisebb hal mellett a fehérjés golyók folyamatosan adták a nagy halat is, köztük számtalan 10 és 15 kg feletti és egy 21 kg-os gyönyörű tőpontyot már az első tavaszi pecán!

A víz folyamatos melegedésével elérkezettnek láttuk az időt a szénhidrátos bojlik használatához, így az ívás utáni túrákra már Mega Spice & Seed golyókkal is készültünk a bevált Hot Fish & Gammarus mellett. Mindenemelett etetéseinket is teljesen más koncepióval alakítottuk ki, távolodva az akadók közvetlen közeléből, szemenként, nagy területen elszórva egy természetesebb, kevésbé intenzív, nagyhalas etetést hoztunk létre. A hatás nem maradt el, ismét sikeres horgászatokat könyvelhettünk el, vagy a Hot Fish, vagy a Mega Spice-os etetés működött, az aktuális időjáráshoz igazodva folyamatosan ettek a halak.

A szénhidrátos csalikban sem csalódtunk, ugyan kevesebb kapásunk volt, de azok mind darabossabb halak voltal, előfordult olyan hogy 2 órán belül fogtunk egy 16 és egy 19 kg-os pontyot az etetésről...és ez még mindig az RSD.

A felszerelésről még nem esett szó, bár kevésbé tartom fontosnak mint az előzőleg felsorolt tényezőket de ezt sem szabad elhanyagolnunk. A csónakos fárasztásokhoz és a nagy halakhoz számomra abszolút passzolnak a rövid pálcák, 2.5 lbs erősséggel, 3 méteres hosszban. Ezekkel fantasztikus élmény a halak fárasztása, mindemelett egy kivételével (ami akadóba ment) a megakasztott halak mindegyikét partra tudtam vezetni az idei évben.

A végszerelékkel rengeteget kisérleteztem és variáltam a korábbiakban, most úgy érzem a jelenlegi összeállítás egyszerű és tökéletesen működik: 28-as főzsinór, 60-as monofil harcsázó előtét 15-20 méter hosszan, az utolsó méteren ólompasztázva, 120 grammos ólom, lágy előke 20-22 cm-es hosszban, iszapolva vagy ólompasztán végighúzva, horogbefordító, 4/6-os méretű kézzel élezett horog.


A bónuszpeca
Így érkeztünk el az idei év Augusztusához, mikoris balatoni nyaralásunkat az időjárás miatt megszakítva egy előre nem tervezett, 5 napos horgászatra nyílt lehetőségem. Ha már bónuszpecám volt, gondoltam kipróbálok valami merészet amit máskor nem tudnék kivitelezni.

Megnéztem az időjárás előrejelzést, felmértem készleteimet és úgy döntöttem az első 2 napban kizárólag etetni fogok, Hot Fish és Mega Spice golyókkal a 2 különböző etetésen. A szokásossal ellentétben viszont most végig a parton voltam, így folyamatosan de keveset etettem, 2 napig 3-4 óránként juttattam be egy minimális etetést, szemenként szórva, nagy területen, minél természetesebb táplálékot imitálva ezzel az óvatos halaknak. Közben persze folyamatosan figyeltem a vizet is, de különösebb aktivitást nem tapasztaltam, míg a 2 napos etetést követő hajnalban egyszercsak megélénkült a víz, mindkét etetés környékén mozogtak a halak, így megkezdtem a horgászatot is.

Alig pár órája lehetett a vízben a szerelék, amikor a déli melegben kapás jelentkezett a Hot Fish- es szerelékre. Éreztem, hogy testesebb hallal van dolgom, így csónakból folytattam a fárasztást. Mikor megláttam a halat, ledermedtem. Erősen, de komótosan küzdött, saccolni sem tudtam mekkora lehet, csak abban voltam biztos hogy bőven 20 kg feletti. Körülbelül 20-25 percig tarthatott a fárasztás, érdekes módon a vége felé mutatta meg a hal az erejét, először éreztem fárasztás közben, hogy teljesen esélytelen vagyok és igazából ő irányít engem.

Izgatottam vártam a mérlegelést. Mikor megláttam, hogy mit mutat, nem tudtam megszólalni, fel sem fogtam, hogy 30 kg feletti halat fogtam az RSD-ből! Majdnem 8 éve tűztem ki ezt a célt magamnak! Eszembe jutott amikor órákon, napokon át talajmintákat vettem, előkéket teszteltem, téli estéken a legjobb taktikán agyaltam, a rengeteg kapástalan óra, nap és éjszaka amit itt töltöttem, az első megfogott 2 kilós ponty és még sorolhatnám.

A fogás után napok kellettek mire teljesen fel tudtam dolgozni ezt a fantasztikus élményt! Hasonló sikereket kívánok mindenkinek!

Forgács Róbert