Tigris nélkül, tigrisekkel

Csapatvezetőként feladatim egyike, hogy mindig tűzben tartsam a csapatot. Ennek egyetlen módja, ha újabb és újabb kihívások elé állítom őket. Idei évben olyan tavakat vetettem velük célba ahol eddig nem vagy csak nagyon keveset horgásztunk. A két fő célpont Szücsi és Ecséd voltak. Azt, hogy a szezon derekán kipipálhatom mindkettőt magam sem gondoltam volna.

Mindkét tó „híres” arról, hogy a halak nem szeretik a szénhidrátos bojlikat. Szücsiben csak halas bojlit hajlandóak megenni, Ecséden pedig a tigrismogyoró visz mindent. Ezen a Keen Carp háza táján csak mosolygunk, hisz jól ismerjük a dolgok tudományos hátterét is. A horgászoknak viszont sokkal kézenfekvőbb bizonyítékokra van szükségük, mint pár sor „okoskodás”.
Ezzel 2016-ra úgy gondoltam, megoldottam a kihívás elé állítást.

Szücsiben Okolenszki Laci a vártnál kicsit előbb fogta ki az idei év első 20 kg feletti példányát.

Később szlovákiai csapattársunk Hencz Zoli is két „húszplusszossal” mutatkozott be a csapatnál. A fogás értékét növelte, hogy egy olyan állásról fogta „ahova nem szoktak a pontyok úszni”.

Mindketten hallisztmentes bojlikkal horgásztak, számomra elegendő bizonyítékot adva arra, hogy van élet a halas bojlikkal való horgászaton túl is. Sőt a két duplázás azt is bizonyítja, hogy az az élet bizony lehet sokkal szebb és eredményesebb is.
Ezzel a srácok kipipáltak egy feladatot. Bár még nem érezzük a tavat eléggé, de remélem, a jövőben sűrűbben vissza tudunk majd látogatni.

Ecséd egy kicsit jobban izgatta a fantáziámat. Egy részről még sosem horgásztam ott. Más részről egyre több ügyfelünk számol be hatalmas halakról. Harmadszor a tigrismogyorót hazai körülmények között a pontyhorgászok ellenségének tartom. Sokszor tűnhet jó megoldásnak a törpék támadásainak visszaverésére, de nem tartom a legjobb megoldásnak.

Tavaly kaptunk egy egyedülálló lehetőséget a tó tulajdonosától, két hetet tölthettünk el a tavon, csak mi Keen Carposok. Ez hatalmas lehetőség csalikat, azok szelektív hatását és a pontyok viselkedését, helyi szokásait megfigyelni. Ha ezt más horgászokkal együtt teszi az ember, egy „terményboltos” hamar elintézheti a hetes túránkat. Ugye ismerős, mikor éjjel „suttyomban „felszakad” a festékes vödör vagy a mézes hordó teteje és kezdetét veszi a „szoktató” etetés, amit én csak „szoptató” etetésnek hívok. És nem a kis borjúra gondolok. Ha kukorica nagy mennyiségű tigrismogyoróval is kiegészül, nagy eséllyel keresztet vethetünk a napokig tartó kapássorozatnak.
Többször írtam már róla, és a workshopkon is kedvelt téma a csalik emészthetősége. Tudom, hogy pontyhorgászok egyik kedvelt csalija, de a ponty nehezen emészti, ezért hosszabb túrák alkalmával öngólt rúghatunk vele.


A csali választás

A tóban élnek törpeharcsák, a tiszta víznek köszönhetően szép számban rákok, és rekordlistás dévérek is. Igen masszív a tíz kiló körüli pontyállomány is, amire igazán nem vágytunk.
Mivel nem áll meg a tudományunk a hallisztes, büdös-halas-májas bojlinál, -amire ebben a helyzetben nem is lett volna szükség- volt alternatív lehetőségünk bőven. Azt sem szerettem volna, hogy már megint csak A Big Water Mixről kelljen, cikket írjak, több halliszt mentes bojlival készültünk. Azért az egyik maradt a Big Water, a másik, mint attraktívabb opció a Hemp/Nutty mixek keverékéből készült boljik voltak. A srácok még, hoztak tavalyról maradt Mega Spice & Seed Mixből és Mixed Birdfood Mixből készült bojlikat is.

Ezt csak azért említem, mert „A minél frissebb, annál jobb” mondással is vagytok ostromolva eleget. Csak példaképp említem, hogy Orbán Józsi nem hajlandó horgászni egy hónapnál frissebb bojlival!! Bojlijait mindig hetekkel korábban megrendeli a Bat Service-ből és lassan, kíméletesen szárítja. Erről nem is nyitnék vitát. Aki nem hisz benne, nézze meg a fogási naplóját.

Időpont

Egy „kis” fejfájásom viszont volt. Már hallottam róla, hogy a halak akár két-három héttel is később ívnak, mint más, akár környékbeli vizeken. Ebben a tó tulajdonosa érkezésünkkor meg is erősített.

Rögtön rá is ugrottam a fogási bejegyzésekre. (Mindenkinek időpont, halfaj, súly megjelölésével vezetnie kell, mit fogott.) A szám kicsit lefittyent, mikor az elmúlt hét siralmas eredményét láttam. Egy állás adott csak halat, ahol természetesen az ívásra gyülekeznek a halak, a többi siralmas eredményt produkált.
Másrészről örültem, mert már egy hét eltelt a kapástalan időszakból és bíztam benne, hogy egy-két nap múlva a pontyok zabálni kezdenek.

Hihetetlen kezdet

A negatív előjelek ellenére már érkezésünk délutánján Sebastian kipiszkált egy húszast.

Majd éjjel a holland duó Pascal és Andre is írt egy sms-t: 25,50 two tones; 19,80 koi ghost.

Egy éjszaka két ilyen ritkaságot partra terelni nem mindennapos és ebben a súlyban pedig egészen irigylésre méltó eredmény.

Siralmas folytatás

A következő napok siralmasan teltek. Előttünk szinte üres volt a víz. Én egy tapasztalt rókával, holland csapattársammal voltam egy stégen. Wiel rendszeresen horgászik Franciaországban, nagy nyomás alatt álló tavakon, ahol a pontyok már több végszereléket ismernek, mint bármely „szakértő”.
Nekem két hetem volt a halfogásra, így nem izgultam túl a dolgot. Megkerestem és megetettem a jónak vélt helyeket és csak három nap után kezdtem el rajtuk horgászni. Wiel úgy lüktetett, mint egy lőtt seb. Éjfél utánig kint ült a stégen és figyelte a halmozgásokat és fél öt-öt felé mikor keltem már kint találtam.

Nappal a 35 fokban is aktívan dolgozott. Etetőhajóján víz alatti kamera, GPS, halradar. Az előttünk elterülő részt szinte négyzetméterről négyzetméterre átvizsgálta.
Az eredmény: NULLA.
A tó ezen részén a többiek is betliztek.

A halak viselkedése

Ez az, ami nagyon érdekelt és ajánlom mindenki figyelmébe. A kapástalan időszakokból sokkal többet lehet tanulni, mint a haldömpingből. Ha fogjuk a halat, hajlamosak vagyunk elhinni, hogy mindent jól csinálunk. A tó klasszikus értelemben tipikus „pay lake” (fizetős tó). A klasszikus értelem azt jelenti, hogy az év nagy részében horgászott és nem azt, hogy tavaly lett telehordva „valahonnan” hallal.
Az ívás körüli időben a halak viselkedése nagymértékben megváltozik. Ezt gondolom, nem kell, magyarázzam.

A múltkor egy „nagyokos” a face bookon nekem esett, hogy szerencsénk volt és egyikünk fogott egy régen látott, nagy pontyot és ahhoz gyártottunk egy történetet. A Keen Carpnál erre nincs szükségünk. Mi előbb taktikát dolgozunk ki és a mentén igyekszünk horgászni. Ehhez viszont nem árt ismerni a halak viselkedését is. Szóval egy flouro sziri-szari és egy chody egy pinky pop up-pal vagy egy buggy vagy egy 2016-os aroma, amit a halak még nem ismernek „nem biztos”, hogy elég.
Szóval, ahhoz, hogy etetési taktikákat is tudjak ajánlani a bojlijaink mellé ismernem kell a halak viselkedését is. Mivel fizetős tavakon nem rendelkezek nagy gyakorlattal, nagyon érdekelt a dolog. Külföldi, legfőképp holland csapattársaimtól rengeteg információm van már, de a saját tapasztalat pótolhatatlan.

Mi történt?

A hét eleji front után frontmentes időszak következett, ami hatására a pontyok az ívó hely közelében koncentrálódtak. A tó előttünk lévő részén pontyugrás nem volt és semmilyen pontyra utaló jelet nem láttunk. Az összes halmozgás az esti rablóhal támadások elöl szétugró sneci rajok és egy-egy hatalmas fekete amúr (30+) vízfelszíni forgása volt. Ha nem kezdtek volna a srácok az első nap erősen, nem hiszem, hogy meg tudtam volna magyarázni, hogy tényleg élnek pontyok a tóban. Egyébként ez is téma a Workshopokon.
Mit lehet ilyenkor tenni? SEMMIT Ezt bebizonyítandó rendeltem magamtól 5 kg rendkívül attraktív bojlit és Hub Genders jóvoltából mindenkinél volt a 2017-es új boilie soakból.

Mint említettem, társam Wiel nagy rutinnal bír ilyen tavakon való horgászattal. Neki is állt a végszerelékek számolatlan változatban való legyártásához és számomra napokig tartó csali felkínálási bemutatót tartott.
A teljesség igénye nélkül: tört bojli PVA-ban, felezett bojli, dippelt bojli, pop up kiemelve fél centinként egészen tíz centiig, zig rig, sőt még úsztatott is különböző mélységekben.
Az eredmény két-három rekordlistás dévér volt.
Ilyenkor nem lehet okos az ember, ha nem ismeri fel a helyzetet, depresszióba fog torkollani a dolog.
Én elfogadtam a helyzetet, bíztam két nap múlva érkező Orbán Józsi motivációjában és tapasztalatában.
Józsi a tőle megszokott alapossággal állt neki a lehetőségek feltérképezésének. Kettős érzelmek mozogtak bennem. Egyrészt szerettem volna, ha talál megoldást. Másrészt pedig kicsit annak szurkoltam, hogy ne, mert az azt igazolná, hogy nem tettem meg mindent. Mikor másfél nap után megkaptam az értékelést, hogy minden OK, a pontyok aktívan elkezdtek mozogni előttünk.

Ismét a pontyok viselkedése

A halak mozgásának helyeit leradaroztuk, feltérképeztük. Meg kellett állapítanunk, hogy az összes hely meghorgászhatatlan volt. Vagy olyan tuskós rész volt ahova épp eszű, a pontyokat tisztelő horgász nem húz be felszerelést vagy huszonöt méteres vízoszlop tetején fricskáztak velünk vagy a part menti sávban, ahol a vízbe dőlt fák alatt álltak.

A látvány sokkolt. Két-három méter távolságból szabad szemmel kellett végig néznünk húsz-huszonöt kilós pontyokat négy-ötfős csoportokban mozdulatlanuk vízközt lebegni.
A húszas vízen csónakázva több esetben láttunk hatalmas pontyokat a felszín alatt úszkálni.
Egyértelműen adták tudtunkra, hogy tudják, hol nem tudjuk őket bántani. Aki azt állítja, hogy a pontyok nem rafináltak, gondolkodjon el a dolgon.

Az időjárás

Egy bizonyos irányú szél többször kimozdította a sarokból a halakat. Ennek hatására, abban a háromszor egy-másfél napban a tó ezen részén is lehetett halat fogni. Ekkor a tó azon része, ahol addig a pontyok tartózkodtak, egyszerűen kiürült.

Tudom, most sokak ujjongva ugranak fel és „melegség önti el szívüket”, hogy milyen szépen megmagyarázom a haltalanságot ahelyett, hogy belátnám, hogy egyszerűen a csali nem működött.
Egy „bökkenő” azonban van. :-)  A tó azon részén horgászó csapattársaink betegre fogták magukat.
A szeles időben viszont „a szél lefújta” a halat az etetésükről, ezzel bizonyítva, hogy a természetet nem lehet megerőszakolni, a halakat, ha úgy gondolják, mannával sem lehet az etetésen tartani. Amit tehetsz, hogy jó csali választással, jó ritmusú etetéssel és helyesen megválasztott etetési mennyiséggel a környéken, abban az időszakban ott tartózkodó halakat rábírod, hogy az etetéseden táplálkozzanak.

Tigris kontra bojli

A második hét elején egy szimpatikus fiatal srác kezdett horgászni a tó sarkában. Rendhagyó módon segítőkész is volt. Csónakomba szállva rengeteg hot spotot mutatott meg, amelyeket egy-egy H bójával meg is jelöltem.

Nagy mennyiségű maggal szórta meg az előtte lévő részt. A következő éjszaka Krisztián által fogott 24,50 kg-os töves is azt ürítette. Kaptam is a kérdést a srácoktól, hogy mi lesz, ha annyit etet, hogy ott tudja tartani a pontyokat.
Kizárt. Most fogjátok látni, hogy amit az emészthetőségről prédikálok, hogyan működik a gyakorlatban. – válaszoltam
A srác viszonylag hamar fogott is halat és nem is akármilyeneket, volt köztük 25 feletti is. Az idő viszont nekünk dolgozott. Két nap után a kapásai száma csökkenni kezdett egészen a nulláig. Mondhatnánk, hogy kiúsztak a halak előle, de a mellette horgászó csapattársaink a szél elálltával ismét hihetetlen szériát tudhattak magukénak. Szóval a halak ott voltak a környéken, de nagyon hamar észlelték a felkínált csalik közti minőségbeli különbséget és az általam prognosztizált módon reagáltak rá. Talán nem is olyan nagy hülyeség ez a Hub Genders féle „tudományoskodás”.

Egy dologba gondoljunk még bele

Hogyan bízhat az a bojli gyártó a bojlijában, aki etetési taktikáról beszélve tesz a vödörbe egyrész tigrismogyorót, egy rész főtt kukoricát, egy rész peletet és végül a „takarékosság” jegyében pár szemet a saját csodagolyóból.
Én nem mondom, hogy magokkal, és pelettel nem lehet halat fogni, sőt. A tudatos, megtervezett nagypontyhorgászatban viszont semmi keresnivalójuk. Egy részük az emészthetőségi versenyben marad alul, más részük a szelektivitás miatt bukik meg. Hogy miért horgásznak mégis sokan ezekkel a csalikkal?
Sajnos ki kell mondjam, hogy a szakértelem nélküli csali gyártás egyenes következménye ez. A silány minőségű bojlik sorban elveszítik a verseny ezekkel az alternatívákkal szemben,
Gondoljunk csak bele még egyszer, hogy még bojli gyártók is rendszeresen ezekkel az anyagokkal etetnek. Engem mindig sokkol, mikor nézem a videókat.
Van viszont egy jó hírem:
                                 Nem minden bojlival szemben nyernek csatát.

Tudjátok ezért is óvok mindenkit a saját bojli készítéstől. Itt már elválik a hobby és a szaktudást igénylő hivatás. Annyi dolgon kell egy pontyhorgász gondolkodjon, míg a sikerhez elér, hogy igazán nincs szüksége a bojlik okozta fejfájásra.

Amit sosem fogok megérteni

Csapattársaim igyekeznek mérsékeltebb, visszafogott hangnemben való kommunikálásra rávenni. Mindig próbálom magyarázni nekik a miértjét, de mint mindenben, ebben is a tapasztalat a legjobb tanító.

A legsikeresebb párosról szándékosan nem publikáltunk képeket a face bookon, ki akartam ugasztani a nyulat a bokorból. Hamarosan meg is érkezett az építő jellegű sms. „Mi van, nem működik a Big Water?”

A választ a következő pár oldalon szótlanul szeretném megválaszolni, beszéljenek a képek.

Gondolom, a képek láttán nem szorulok magyarázkodásra és ehhez hozzá jön, hogy a következő három héten a tavon horgászó ügyfeleink mindegyike jól szerepelt. Egyikük egyéni rekordját jelentő 20 feletti pontyot, másikuk egy 25,50 -es, míg a harmadik egy 28,50-es pontyot jegyezhetett a fogási naplójába.

És ugye nem okozok meglepetést azzal, hogy egyikük bojlijában sem volt halliszt.

Orbán István
 

Iratkozz fel hírlevelünkre!

asdasdsa