Aki nem tanul, nem HALad!

Az idei évben nagyobb hangsúlyt fektettem a mentális felkészülésre, mint az eddigiekben. Részt vettem kettő workshop-on és a túrákra tervezett taktikáknak is több időt szenteltem.
A Keen Carp csapatban folyamatos a kommunikáció. Sokat telefonálunk, chat-elünk egymással és a baráti beszélgetésekbe időnként belecsempészünk egy-egy fontosabb információt.
Egy élcelődös chat-elés közben döntöttem el, hogy megnézem a "Mestert" akcióban. Ekkorra már Murár Gabi csapattársammal lefoglaltuk az időpontot és a helyet a következő pecánkra, így mi sem volt kézenfekvőbb, mint saját szememmel látni és tapasztalni, hogy mit és hogyan kell eredményesen csinálni.

Az István által említett látogatásomkor igyekeztem a legapróbb részleteket is minél jobban szemügyre venni és memorizálni. Jó csapatvezető és csapattárs lévén István és Józsi - mint apa a már nem annyira hülye gyerekének - mindent gondosan megmutattak és elmagyaráztak. Úgy éreztem igazán felkészülve -és a két látott hal hatására- még motiváltabban vágok bele ebbe a túrába.

Gabival egy utolsó eszmecserét követően mi is a 28mm-es kikeményített Big Water mixből készült golyók mellett tettük le a voksunkat.

Megérkezés után gyorsan kialakítottuk, komfortossá tettük horgászállásunkat és már kezdődhetett is a helykeresés. Az előzetesen birtokunkba került információk alapján gyorsan az általunk tökéletesnek vélt helyekre kerültek a felszerelések.

Nem kellett sokat várni az első jelentkezőkre, a 10-12 kg körüli pontyok kapásai igazolták, hogy jó helyen vannak a horgok. Azonban más "felnőtt pontyhorgászokhoz" hasonlóan mi sem értük jöttünk.

Az első két napban már sikerült pár termetesebb pontyot is szákba terelni, de még mindig tartózkodtak az etetésen nem kívánatos vendégek.

A már addig is kevésnek mondható etetésemet még tovább csökkentettem.

Éjszaka és hajnalban Gabi nagyon szépen fogott, már kétszer is átlepte a 15-ös határt.

A harmadik reggelre az én etetésemen végre beköszöntött a várva várt csend. A bal oldali botom jelzője már majdnem 20 órája hallgatott, mikor egy csippanás csempészett izgalmat a napomba. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki mindaddig, míg a jelzőm nem kezdett folyamatos sípolásba. A botomhoz siettem, ráemeltem és olyan erőt éreztem a zsinór végén, amilyet még sosem tapasztaltam. Izmos ellenfelem lassan balra oldalazott és folyamatosan, ellentmondást nem tűrően követelte magának a damilt. Közel 20 perc után pillantottam meg először a hatalmas testet a kristálytiszta vízben. Nem szoktam izgulni fárasztás közben, de most egy leírhatatlan érzés kerített hatalmába. A mintegy 45 perces fárasztás végén remegő kézzel csúsztattam a gyönyörű töves alá a merítőhálót. Láttam a bölcsőben nyugodtan pihegni az óriást, azonban ekkor még nem sejtettem, hogy egyéni rekordomat ejtettem ideiglenes fogságba.

A fotózás után nem sokkal Gabinak is elsült a botja. A zsinór végén ugyanezt az ellenállhatatlan erőt érezte, ám felszerelése másodpercek múlva megkönnyebbült. Hosszas hallgatás és gondolkodás követte a félbeszakadt fárasztást. Hihetetlen élmény egy gondolkodó társsal horgászni, akinek nem az az első gondolata, hogy "Hogy lehettem ilyen peches?!", hanem objektív módon felmérte a történteket, és rögtön a hibát kereste. Horogellenőrzés, élezés, csali a hajóban és a szerelék már úton is volt újra befelé. A siránkozás helyett a munkára - precizitásra - fordított idő és energia meghozta a gyümölcsét. Gabi következő fárasztása végén egy gyönyörű 20 kg feletti pontyot szákolhatott.

Két 20 kg fölötti pontyot fotózhattunk egymás után. Úgy éreztük, hogy a taktikánk működik, amit mi sem bizonyított jobban, mint Gabi következő kapása. Ismét egy fékezhetetlen hal küzdött Gabi zsinórjának a végén. Azonban ez a fárasztás sem tartott sokáig, mert a felszerelés ismét megkönnyebbült.

Engedjétek meg, hogy átadjam a szót pár mondat erejéig Gabinak, hogy összefoglalja a tapasztalatait, amit a két sikertelen fárasztás után szűrt le.

Azért használom a szerelékem, mert megbízom benne! Számtalan csalifelkínálási módszert ismerek és kötöttem már meg horgászataim során, de ha benéztek a szerelékes táskámba ott évek óta, jellegzetesen egy féle összeállítással találkozhattok. Ha egymás után két esetben is cserben hagy a rig, akkor keresem a hibás részletet. Az évszaknak, célhal méretének és az adott víznek megfelelően változhat a horog akadó képessége, nem beszélve a felkínált csali méretéről. Emellett az akadókban gazdag agyonhorgászott vizeken a halak drasztikusan sérült szája is adhat némi fejfájásra okot. Ha erre nem reagálok időben, még tovább erősítem a negatív statisztikát. Újrakötéskor csak egy részleten változtatok és viszonyítok a korábbiakhoz. A horog mérete, formája, a hajszálelőke hossz és a horogbefordító azok a variálandó elemek, amiből törekszem megkötni az adott esetre vonatkozó tökéletes összhangú előkét. Ha nem a szerencsétlenségnek vagy más kifogásnak tudom be a felmerülő hibáimat, hanem kellő önkritikával vizsgálódom, később egyre kevesebb a fentiekben említett kellemetlen esettel kell majd szembesüljek.

A szelektálás nagyon jól működött. Két-három kapással "megúsztuk" a napjainkat, azonban mindegyik 14 kg fölött volt.

A túránk egyik nagy meglepetése számomra ez a visszatérő ponty volt, amelyet 3 nap alatt kétszer sikerült megfognom két különböző helyről.

A közös horgászatunk végét kissé beárnyékolta, hogy a megérkező hidegfront a halak étvágyát ez esetben kedvezőtlenül befolyásolta, de "engesztelésképpen" Gabinál - már pakolás közben - utolsó látogatóként még bejelentkezett egy igazán gyönyörű, közel 20kg-os tükrös.

 Úgy érzem megtanultam a leckét!


 

Konfár Krisztián

asdasdsa