Megint szerencse

Megint „szerencse”

Czifrák Csabi barátommal, Orbán Józsi csapattársunkat egy november eleji pecára invitáltuk egyesületi vizünkre, a Széki-tóra. A 68 hektáros tározó az utóbbi évek alatt számos 15 kg fölötti, és szerény számításaim szerint 10-15 db 20 kg fölötti példányt is kinevelt. Józsi örömmel fogadta meghívásunkat és így összehoztunk egy hármas pecát.

A horgászat megkezdése előtt átbeszéltük, hogy háromféle etetéssel és csalizással indulunk neki a négyéjszakás túrának.
Csabi Method Mixből és Bojli Soakból készített stick mixet és felezett bojlikkal kezdett etetni. Big Water Mixből készült bojliját gyakran cserélgette. Hol 20, hol 24 mm-es került a horogra. És természetesen etetésre is.

Józsi Birdfood Mixből készítetett golyókat Super Cinnamon (fahéj) aromával, 20 mm-es méretben. Az évszakot és a víz hőfokát figyelembe véve döntött a 20 mm-es csali mellett. Kicsit tartott attól, hogy a Big Water Mix, már nem fog úgy oldódni, mint nyáron. A halak lelassulásától tartva a 24 mm-es bojlikat is egy kicsit túlzásnak tartotta.

Csabival tavaly év végén már volt sikeres négy napunk ezen a helyen, amikor örömömre én fotózhattam társam tórekord tövesét. Ebből kiindulva én bevállaltam a csak 24 mm-es szénhidrátos golyókkal való csalizást és etetést.

A bójázás nem tartott sokáig, hisz ismertük a pályát. Tudtuk, hogy ilyenkor a 15-20 cm-es iszapon, 5,5méteres mélységben, és kb 140-150m távolságban kell keresnünk a halakat.

Józsi önfeláldozó módon bevállalta a középső horgász szerepét. Azonban jelen esetben ez nem jelentett hátrányt. Horgászat közben derült ki, hogy egy termetes fa fekszik a mederben Józsi etetésétől nem messze.

Sötétedésig mind a hat bot a helyére került és még az előttünk horgászók szemetét is volt energiánk összeszedni.

Nem telt el egy óra, és Józsi jelzője kapást jelzett. Onnantól kezdve valami elképesztő kapásarzenál következett, ami 2 napig tartott. Közel 40 db pontyot sikerült szákolnunk, de a fotózásra csak a legszebbeket vittük ki a partra. 

A második napon volt, hogy kevésnek bizonyult a két csónak mivel mindhárman fárasztottunk. Hihetetlen, de novemberi élménypecán vettünk rész.

A halak többségének súlya 10 és 14 kg között volt, de Józsi egy 19.50 kg-os tükrössel és egy 18,20 kg-os tövessel fotózkodhatott.

Az időjárás szenzációsnak volt mondható, hiszen a nappali órákban pólóra kellett vetkőznünk. Azért az éjszaka az időjárás éreztette velünk, hogy tél közeleg. Harmadik nap reggel egy kisebb esőt kaptunk és a kapásszám is lecsökkent. Nem bántuk, mert bíztunk benne, hogy darabosabb barátaink is megérkeznek,és óvatlanul csipegetni kezdenek.

A következő kapásra emeléssel reagáltam. Nagyobb súlyt éreztem, mint eddig. Csónakba lépés előtt visszaszóltam a fiúknak, hogy egy vödör vizet öntsenek a matracra. A nagyon jó hangulat ellenére most komolyan vettek. (Amúgy is, minden kifogott matracra fektetett pontyra nagyon figyeltünk.)

Az eredmény egy 20,10 kg-os tükörponty volt. A következő közel 15 kg-os szépséget egy összetákolt „bojlis” végszereléktől kellett megszabadítanom, ami ugyanakkora örömmel töltött el, mint az előbbi fotózás.

Kora délutántól a reggeli pakolásig megint felpörögtek az események. A jóval kevesebb kapásszám ellenére Csabi kitartott a hely és csali mellett, amely tavaly a tórekord pontyot adta. Még sötétedés előtt komótos lassúsággal indult felfelé a swingere. Ketten léptünk csónakba, hisz volt adrenalin rendesen. A nagy hallgatás után várható volt, hogy történik valami rendkívüli. Ez olyan igazi nagyhal előtti csend volt.

A hal fölé érve Csabi ráemelt, de a másik pillanatban a bot spicce már karcolta a vizet. Egy jó ideig csak tartani kellett a botot. Józsi eközben a partról szemlélte izgalmas fárasztásunkat. A kitartás megérte, a Széki-tó egyik legszebb tükörpontyát tarthatta a kezében, 20,50 kg!

Mint tudjuk, a pontyok nem rágóznak, de ennek a gyönyörűségnek ízlett a Big Water Red Bubblegum csali.

Az utolsó estét jól elhúztuk, mert a halak miatt fel voltunk pörögve.
Már világosodni kezdett mikor „Éber” Józsi szólt rám, hogy mennem kellene, mert ismét érdeklődőm van. Ez az ébredés nem volt egyszerű, azt sem tudtam merre van az előre.

Csónakmotoromat maximumra csavarva már hasítottam is a hal után, ami keményen küzdött, de legalább a reggeli torna meg volt a friss levegőn. Akkor kerekedett csak igazán ki a szemem, mikor túra legnagyobb halát sikerült megszákolnom, ami ugyancsak a Big Water Peach Passion bojlinak lett „áldozata”.

Még nem értem a partra, már a stégen álltak a segítőkész társak és azzal ugrattak, hogy hozzák-e a fényképezőgépet. A hal 21.80 kg-ot nyomott.
Boldogság volt mindhármunk arcán, hisz ez méltó befejezése volt egy kisebb csapat pecának.


Reggeli kávézás, összepakolás közben Józsi törte meg a csendet:
”Megint szerencsénk volt.”
Mindhárman összenevettünk.

 

Közben azon búslakodtunk, hogy mennyi nagy testű hal lehet még előttünk és hogy szívesen maradnánk még egy-két napot, de néha dolgozni is kell.
Boldogok voltunk, hogy sikerül megvalósítani egy közös halban gazdag horgászatot. Mert a pontyok mellett a társaság is fontos része a horgászatnak és a jó közérzethez elengedhetetlen.
Minden korrekt pontyhorgásznak hasonló élményt kívánok.

asdasdsa