Tegyél az eredményért

Minden évben az első hosszabb horgászatomat Húsvét vasárnapján kezdem. Ez most sem volt másképp. Eredetileg nem a Szücsi-tó lett volna a választásom, de jelzést kaptam, hogy felszabadult a 3. állás, ahol sekélyebb részek is vannak. Azonnal telefonáltam Csörgő Tamásnak, és egyeztettem érkezésemet.

 

Aki járt már a bányatavon az tudhatja, hogy halat fogni sem egyszerű, nem hogy a nagyobb testűeket matracra fektetni. Tavaly ősszel horgásztam először ezen a csodálatos tavon ugyancsak 4 éjszakát. Akkor 4 db kapásból az egyik egy 18,50 kg-os tükörpontyot jelentett.

 

Vasárnap hajnalban indultam, hisz 250 km volt előttem és már délutánra szerettem volna, hogy minden a helyére kerüljön. A gyenge forgalomnak és a rugalmas jegyváltásnak köszönhetően már fél egykor rend és fegyelem volt az horgászhelyemen.

 

A helykeresés körülbelül egy órát vett igénybe. Találtam olyan mederviszonyt, ahol 1-1,5m-es szakaszon az etetésem meg tudtam állítani. Az egyik végszerelékem 5,1 m, a másik 6,5 m-es mélységekben helyeztem el, 120-140 méterre a parttól.

 

A csaliválasztást, mint mindig, most is Orbán Pistire bíztam. A bojlikat a Keen Carp Bait Service-ben csináltattam 50/50 bojlimixből Spanish Robin Red aromával 15 mm-es méretben. A válogatott fehérjéket tartalmazó mix már sokszor bizonyított tavaszi, felmelegedő vizeken.

 

Sok információt nem várhattam a halőröktől sem, hisz az idén idáig csak egy 15 kg-os fölötti példány került partra a nagyobbak közül. Rajtam kívül még 3 álláson horgásztak minimális eredményekkel.

 

Az előttem 40 méterre elterülő nádas már kipakolás közben bökdöste a fantáziámat, de türelmesen vártam a sötétedést, hátha hallok egy-két halugrást, fordulást a közelben. Napos, egyre felmelegedő időt jósoltak, aminek nagyon örültem, hiszen a 7,5 fokos víz hőmérséklete a sekélyebb részeken hamar felugorhat.

 

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem pihenni megyek a vízpartra, hanem a termetesebb pontyokat cserkészni, horogra csalni. Ez pedig sok melóval jár. Sok horgásztársamtól hallom: ”Majd meglátjuk, ha nem lesz semmi, legalább pihenünk egyet.” Ez a mondat sem fér bele a Keen Carp filozófiájába!

 

Eljött a sötétedés, én a székemben síri csendben figyeltem a vizet és egy óra után már teljes vakságban hallottam az első pontyugrást a nádfal mögötti részen. Még hétszer ismétlődött, majd újra csend lett. Nyugovóra tértem, de már tudtam mi a teendőm, ha éjjel nem lesz kapásom.

 

Az ébresztőt hatra állítottam mivel a pirkadat is gyakran megélénkíti az állományt. Kíváncsi voltam, ismétlődnek-e az ugrások. Sajnos csak egy kisebb ragadozó kergette a csalihalakat a közelben.

 

Kávézás, reggelizés után rögtön nekiláttam zsinórvezetőket gyártani, hogy a nádast megkerülve a halmozgások helyét meg tudjam horgászni. Régi sátorleszúrókból hajtogattam S betűt és rögzítettem a leszúrókon. Dél környékén két helyet néztem ki a nádfal közelében és etettem meg három-három marék 15 mm-es bojlival. Szerelékeim napnyugta előtt 2,5-2,8 méteres mélységekbe kerültek. A horgok alatt dupla 15mm-es bojlik lógtak.

 

A csalim mederbe helyezése sem a szokványos módon történt, mivel sűrű nádtorzsák közé kellett azt letennem. Tapogató ólommal kerestem a tisztább részeket, kb 40-50cm-es tisztásokra gondolok, mellé engedtem a csalimat és felvettem az ólmot. Egy-egy marék 50/50 került mellé.

 

A precíz, jól kitalált taktikámnak az eredménye már másfél óra múlva igazolódni látszott. Egy 8 kg körüli töves törte meg a kapástalanságot. Gyorsan útjára is engedtem, mert tudtam, hogy nem egyedül érkezett vacsorázni. A második kapás a másik botra érkezett, ugyan csak egy 10 kg alatti bajuszos.

 

11 óra magasságában egy klasszikus, komótos kapásra riadtam fel. Ráemeltem, csónakba ugrottam és a hal fölé siette. A hideg víz miatt még nem volt valami izmos a gyönyörű tükrös. Partra érve egyből, mérés nélkül biztonságba helyeztem. Tudtam, hogy 20 kg körüli.

A szabálynak megfelelően jeleztem a halőrnek a fogást, majd visszajuttattam a végszerelékemet a helyére és boldogan feküdtem vissza.

Ezek után a nappali órákban is a sekélyebb részeket vallattam, ez a nappal is kapástalanul telt. Este újra frissítettem a szerelékeimet, de 3-4 méterrel arrébb helyeztem el őket, mint tegnap.

Éjjel 1 órakor érkezett az első és egyetlen jelentkező, de most éreztem, hogy ő is a darabosabbak közül való. Egy 23 kg-os gyönyörű tőpontyot fárasztottam 15-20 percig a tó közepén. Aggódnom nem kellett, mert egy kellően megélezett horog és egy 142g-os inline ólom elvégzi a tökéletes akadást.

Ébredésemkor nem akartam elhinni, hogy egész éjjel egy kapás és újra egy csodálatos hal van a mérlegelőmben. A halőr hozzátette, hogy vendéghorgásznak még soha nem sikerült 2 db 20 kg feletti pontyot fogni egy túrán. (4 éjszaka, 2 bot)

 

Az utolsó éjszaka is egy kapást értem el a nádasról. Egy 13 kg-os egészséges ponty volt az érdeklődő.

Pakolászás közben összegeztem, hogy 5 kapás 4 éjszaka alatt és újabb két 20 kg feletti ponty került a fotóalbumban. Mondhatjuk, hogy a szelektálás sikerült és ez megint nem az a „jól van az úgy”peca volt, bizonyítékul szolgálva arra, hogy tudatos csali választással, aktív horgászattal milyen eredményesek lehetünk.

Örülök, hogy a Workshopok hatására egyre többen választják a tudatos pontyhorgászatot és sorsukat nem a véletlenre bízzák, hanem az ott hallottakból merítve egyre aktívabban és ennek eredményeként egyre eredményesebben horgásznak.

Görbüljön,
„Oko”

asdasdsa