A spanyol úttörők - Üdvözlet az Ebro-ról

Már régóta álmodtam egy túráról a legendás Riba Roja Tározón, de most barátommal, Jürgennel valóra váltottuk ezt az álmunkat.

Nem akartunk túravezetőt, sem szállást vagy bármi egyéb szolgáltatást, így csak egy csónakot béreltünk. Egyedül nekivágni a szeszélyes Ebronak és saját erőből legyőzni a folyót. Ez volt a terv. Igazi úttörőknek éreztük magunkat.

Pár hónappal a túra előtt beszéltem csapatvezetőnkkel, Orbán Istvánnal a terveimről. Csaliválasztás tekintetében a hatalmas fehérhal- és kisponty-állomány miatt csakis a Keen Carp legszelektívebb mixéből, a Big Water Mixből készült bojlik jöhettek szóba. A Bait Srevice-ben elkészíttettem ebből a mixből a bojlikat 24 mm-es méretben, Spanish Red/New Raspberry ízesítéssel.

A csalik pontosan érkeztek és nem sokkal ezután kezdődhetett a túra. Az Ebro-hoz érve gyorsan megpakoltuk a csónakokat és már indultunk is utunknak. Ahogy csónakáztunk a hatalmas vízfelületen, csak ámultunk. Akkor tudatosult bennünk igazán, hogy „WOW! Megérkeztünk!“

 

Az első napot az Ebro egyik mellékágában, a Matarrania-n töltöttük. Találtunk egy törést, amely hirtelen letört 10 méter mélyre, a régi folyómederbe.

A táborépítést és a botok elhelyezését követően még egyszer átbeszéltük a napot. Az első éjszaka kapástalanul telt. Kicsit messzebb észrevettünk egy pontyrajt. Úgy tűnt, mintha ívásra készülnének.
Azt az információt kaptuk, hogy a pontyok az egyik mellékágban már elkezdték az ívást.

Most mi legyen? Ez átok, vagy áldás?

Ekkora vízfelületnél a pontyok biztosan nem fognak egyszerre leívni, így úgy döntöttünk, hogy maradunk még egy éjszakát.

Másnap reggel Jürgennek kapása volt, az első spanyol hal megkezdte a harcot. Iszonyatos erővel indult meg. Az első kirohanásnál letört a törés szélén, majd a zsinór ellazult… Kagylóra gyanakodtunk, ami később be is igazolódott. Az első kapás ellenére úgy döntöttünk, hogy költözünk.

Ezúttal sekély részeket kerestünk nádfallal körbevéve. A sekély víz jóval melegebb volt, így azt reméltük, hogy a pontyok itt már leívtak és hogy végre megérkezik a várt kapássorozat. Úgy gondoltuk, megtaláltuk a hot spot-unkat. A víz itt jóval sekélyebb volt, mint a folyó korábbi szakaszán. A kiszemelt hely egy homokpad volt, melyről egyrészt az élő folyóba tudtunk horgászni, másrészt pedig a mellékágba.
Az egyik oldalon egy nádfal, a másikon pedig vízbe dőlt fák és azok vízből kilógó koronái tarkították a pályát.

Mivel a hajóközlekedés ezen a részen nem lehetséges, így a természet teljesen vadregényes. Ennek következtében a víz tele van akadókkal, amelyeket a halak persze jól ismernek.

Ezen a helyen nem váratott sokáig az első kapás. Az első jelentkező 12,6 kg-ot nyomott a mérlegen. Kezdésnek nem is rossz. 

A folytatásban egyik kapás a másikat érte. Három napot töltöttünk a helyen, 15 kapásunk volt és sikerült 18+-os halakig eljutni.

A halakon látszott, hogy az ívás megviselte őket. Tele voltak sérülésekkel, az üres hasuk pedig arról árulkodott, hogy éppen végeztek az ívással, nekünk pedig meghozták a várt kapássorozatot.
Sajnos volt pár halvesztésünk is. A vízbe dőlt fák igazolták gyanakvásunkat. Tele voltak kagylókkal.

A Big Water Mix hozta a tőle várt hatást és távol tartotta a kisebb pontyokat. Nem mintha nem becsülnénk a kisebb halakat, de ha nyeregben vagy és a taktika működik, akkor inkább a nagyok legyenek főszerepben.

A jó eredmények ellenére úgy döntöttünk, hogy újból helyet változtatunk, így költöztünk.
Utolsó állomásunk a főág két öblében volt. Miután a botokat itt is a nád elé helyeztük 2 és 6 m-es mélységbe, nem kellett sokat várni a kapásjelző hangjára.

Minden hal, amelyet innen fogtunk teljesen hibátlan volt. Nem volt rajtuk ívás okozta sérülés, ami azt jelentette, hogy itt még nem ívtak le.

Akárcsak a korábbi helyen, az ívás után lévő pontyoknál, itt is ugyanolyan kapássorozat várt ránk.
Véleményem szerint tökéletesen időzítettünk. Bár a szúnyogok és a júniusi hőség megnehezítették az életünket, azért ilyen eredmények mellett kibírható volt.

Az utolsó éjszaka beköszönt egy 20+-os vadponty is, ami feltette az i-re a pontot és méltó befejezésre volt horgászatunknak.

Visszatérve a táborba bepakoltunk a kocsikba. Volker, a tábor vezetőjének elmondása szerint más pontyhorgászok nem szoktak ilyen, nagypontyban gazdag túrát zárni. Átbeszéltük az elmúlt napok történéseit, majd elindultunk haza.

A taktika, a csali, a választott időpont és a kemény munka meghozta gyümölcsét. Biztosan nem utoljára jártunk itt.

Az Ebro folyó hallatán mindenkinek a hatalmas harcsák jutnak eszébe, holott ez a folyó jóval több kincset rejt, hiszen mint ahogy azt tapasztalhattuk is, a Riba Roja otthont ad iszonyatos erejű vadpontyoknak is.

 

Tim De Bie