« vissza a blogokhoz

Álomból, valóság

írta: Vass Tamás

Jó pár év telt el azóta, amióta először csodálkoztam rá egy újságban a Lőrintei víztározóra. Az évek alatt rengeteg itt készült képet láttam és az itteni túrákról írt cikket olvastam. Nem túl nagy kiterjedése, fákkal tarkított partja és sötét, vaskos halai már régen tudatták velem, hogy nekem itt horgásznom kell.

Múlt hónapban jutottam el először a tóra, erről Murár Gábor tollából olvashattatok a Keen Carp Magazinban. Így utólag visszagondolva, elég kimagasló eredményt tudtunk ’’összepecázni’’. Akkor egy, általam kinézett halat el tudtam kapni, de éreztem, hogy van még ebben a vízben nekem meglepetés, ami egyben nagy kihívás is.

Szeptember 15-én munkából indultunk a második bevetésre, de a nem várt csúcsforgalom miatt csak késő este érkeztünk a tóhoz. A Keen Carp csapat tagja, Rindermojzer István fogadott minket, az ő helyét kaptuk meg a horgászatra, amit ezúton is nagyon köszönök neki!

Gyors táborépítés után, az előzetesen jelölt GPS pontokra kerültek a szerelékek. A helyeket horgászatunk előtt Oko Laci és Rinder Pityu némi golyóval már előkészítette. Gábor már-már rendhagyóan, kezdésnek 24 mm-es Big Water etetést és ebből a mixből készült 24-es balanszírozott horogcsalit húzott a pályára. Én a balos botommal a Mixet tekintve követtem őt, azonban én nyitásnak 28 mm-es etetni valót küldtem és a horogra is 28 mm-es süllyedő bojli került. A jobbos botom az etetések jobb szélén landolt, melyen a személyes kedvencem és a tavalyi rekordomat adó Hemp/Nutty Mixből készült, 28 mm-es bojli várta az érdeklődőket.

Bíztunk a hidegfrontos, esős éjszakában és sokat nem is kellett várnunk. Néhány óra elteltével társam első kapásával, aztán a 16-os halával foglalatoskodtunk. Ezt követően minden a helyére került, mi is a hálózsákunkba, majd hajnalban az én jelzőm kezdett folyamatos sípolásba, tudatva, hogy dolgom akadt. Egy izgalmas fárasztás végén szembesültem vele, hogy kegyeibe fogadott ez a csodálatos víz és a Hemp/Nutty ismét kiadta az új egyéni rekordomat. Első kapás, 21,60 kg-os töves.

Centikkel a föld felett jártam, úgy éreztem, hogy mindent megadhat nekem ez a víz, amire csak álmomban gondoltam. Mire észhez tértem a halazás után, reggel 6 órát mutatott az óra, ami nekünk a botok kitekerését jelentette. Szombati napra egy feeder versenyt szerveztek a tóra, amihez alkalmazkodnunk kellett. Ez abszolút nem szegte kedvünket, hiszen tudtunk hogy a nappali etap amúgy sem a mi időszakunk. Útnak indultunk a táborból, majd Ajkán Czifrák Csabi barátunkkal egy lángos és kávé kíséretében megbeszéltük az első éjszakát. Időnk bőven volt, így Csabi körbevezetett minket a Széki-tavon is. A táborba való visszatérés után rendberaktuk a szerelékes táskákat, én új damilokat is húztam és vártuk a folytatást.

A visszahúzásokat követően Gábor gyorsan belenyúlt a jóba, kemény meló végén egy impozáns 19,50 kg-os tövest fotózhattam neki. Ő is és én is megnyugodtunk, hogy a verseny nem volt különösebb hatással a pályánkra és tartózkodik még előttünk néhány jó hal.

Rinder úr invitálásra Gabi elment meglesni valamit, én addig gyönyörködtem a körülöttem lévő természetben és vártam a kapást.

Sokáig nem is maradtam tétlen, a balos botommal hoztam partra egy szép 15,90-es nyurgát. Ezzel vártam a fiúkat, majd pár órás beszélgetés és alvás következett. Nekem kapás nélkül telt az éjszaka, társam viszont ütemesen fogadta a 10-14 közötti vendégeket. Tudtuk, hogy nem értük jöttünk, de egy éjszakát beáldozott rájuk, majd Gábor délelőtt pihenőre tette a botokat. A vasárnapunk masszív esővel és pihenéssel telt, egy-két ’’retúr 10-est’’ leszámítva. Amikor kicsit csillapodott az eső, a víz figyelésére összpontosítottunk, bíztunk benne hogy darabosabb halak is mutatják magukat előttünk.

Furcsán hangzik, de gyomorideggel készülődtem a lefekvéshez. Nem éreztem, hanem tudtam, biztos voltam benne, hogy a kevés kapásom ellenére valami készülődik. Utoljára feltekintettem a kitisztult csillagos égre, majd Gábornak megjegyeztem, éjjel megfogom a Mazsolát. Ő mosolyogva legyintett, mert pár napja már hallgatta tőlem, hogy ezen a pecán meglesz. Ez nem titkolt szándékom volt, sűrűn hangot is adtam neki, hogy ’’Cipó’’ után érte jöttem ide.

Az éjszaka csendesen telt, majd hajnalban egy rövid ejtésre ugrottam ki, mely a Hemp/Nutty-val csalizott pálcán mutatkozott. Álltam pár percet a botok mellett, hátha folytatódik. Ilyenkor rendszerint kiveszem a szerkót, mert nem vagyok biztos benne, hogy egy ejtés után megfelelően helyezkedik-e el az előkém. Most nem így tettem, hanem kissé szomorkásan sétáltam vissza a sátorba és azon tűnődtem, hogy mindjárt véget ér az a bizonyos utolsó éjszaka. 10 percet feküdtem az ágyban nehéz gondolatok között, majd ismét sípolt a jobbos. Ezúttal már lassú, folyamatos húzásra emeltem rá. Egy nem túl hosszú, de annál izgalmasabb fárasztás végén Gabi vízbe gázolva szákolta meg a halat. Mivel tőlem 10 méterre voltak és éppen kezdett világosodni, így fogalmam sem volt róla, hogy mi lehet a merítőben. Izgatottan faggattam Gábort: mi az, mekkora, Ő az?! Halkan annyit mondott: az biztos, hogy 20 feletti. Örültem, de nem elégített ki a válasza.

Ahogy közeledtek felém, már láttam a farokúszót és sorba villant be a rengeteg fénykép a fejemben, amit álmaim haláról láttam. Kezdett rajtam úrrá lenni az érzés, hogy megvan! Segítettem kiemelni és a látvány gyakorlatilag sokkolt. Ő volt az. Nem hittem a szememnek, semmilyen szinten nem éreztem magam a valóságban. Teljesen lebénultam. Álltam és bambultam. Gabi józanul adta az utasításokat, én meg csak tettem őket, mint egy robot. Az eláztatott mérlegelőt üresen akasztottuk a mérlegle, majd lefotóztuk, amint nullára van tárázva. Ezután tettük rá a halat, és így 29,80-on állt meg a mérleg. Az elég közhelyes lenne, hogy az örömöm leírhatatlan volt, viszont megfogalmazni sem tudnám, hogy mit éreztem. Így lett az álomból, valóság.

A kötelező körök, mint a fertőtlenítés, fotózás és vízből búcsúzás után, nem vittem már vissza a Nuttyt, egy bottal horgásztam tovább a reggelt.

Azt mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy a méltán kedvenc bojlim, 2016 nyarán lett legyúratva. Azóta 3 személyes rekordom fűződik ehhez a csalihoz, ami pontosítva a Hemp/Nutty Mixből készült, Spanish Red/Black Pepper aromával ízesített bojli, 28 mm-es változata.

Ezúton szeretném megköszönni a helyet, az etetést, a tó körüli és a horgászatban nyújtott segítséget Okolenszki László, Rindermojzer István és Czifrák Csaba triónak, valamint Murár Gábor horgásztársamnak, mert ezek nélkül a Keen-es srácok nélkül, ez nem valósult volna meg.

 

Vass Tomi



Ha tetszett, kövesd Facebook oldalunkat!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

asdasdsa