« vissza a blogokhoz

Az első tanév végén

írta: Zwillinger József

Mostani írásom nemcsak legutóbbi túrámról fog szólni, hanem a Keen Carp-pal való megismerkedésemről és azokról a mérföldkövekről, válaszutakról, melyeket már sikeresen magam mögött tudhatok.

Az írást ajánlom figyelmébe a bizalmatlanoknak, a kétkedőknek, és a túlzottan magabiztosaknak (korábban én is idetartoztam).

Egy éve már, hogy először a Keen Carp termékeit használtam, mely valószínűleg nem történt volna meg, ha egy Rajna-Majna-Duna csatornán való közös horgászat alatt Danis Jani cimborám nem mutatja meg őket. Ezért még külön köszönettel tartozom neki.

Nemsokkal ezután figyeltem fel a weboldalon szereplő felhívásra, miszerint a Keen Carp csapattársakat keres. Volt már pár jó halam és egy-két jó képem, így gondoltam írok egy e-mailt. Próba szerencse.

Pár nappal később beszéltem Istvánnal telefonon. Megegyeztünk, hogy találkozunk személyesen.
Fiatal titánként, hatalmas önbizalommal jelentem meg nála, aztán elkezdtünk beszélgetni a pontyhorgászatról. Meggyőződésem volt, mint minden "bojlisnak", hogy mindent tudok, hiszen nap mint nap figyelemmel követem a szaklapokat, írásokat. Úgy gondoltam nem sok új lehet a nap alatt. Ez az érzés körülbelül a beszélgetés 10. percéig tartott, majd miután 5 kérdéséből talán 1-re tudtam kielégítő választ adni, rájöttem, hogy mégsem vagyok akkora szupersztár mint gondoltam. Ettől függetlenül tovább folytattuk beszélgetésünket egy ebéd mellett. A hazafele úton már korántsem akkora önteltséggel azon gondolkoztam mikről is kérdezett István és rájöttem, hogy a fontos dolgokról fogalmam sem volt eddig.

Nem sokkal később kaptam egy esélyt arra, hogy bizonyíthassak, majd el is indult az ismerkedés az új bojlikkal és az új irányvonallal.

Első körben az etetés módján és mennyiségén kellett sokat változtatnom. (Korábban én is pontyot hízlalni jártam a vízpartra.)

A következő lépésben elkezdtem az egyszerűségre törekedni. Rá kellett jönnöm, hogy nem az ilyen-olyan divatos előkék, és nem is a mindenféle ékes zacskókba bújtatott termékek adják a halat, sokkal inkább az időszaknak megfelelő hely, és bojli kiválasztása a fontosabb. 

Szépen lassan kezdett is beigazolódni István elmélete.
Rengeteg szép halat sikerült már fognom ebben a szezonban, többek között júniusban sikerült egy hónapon belül kettő 19 kg feletti pontyot fognom egy olyan vízből, ahol idáig 17 kg volt a legnagyobb fogott hal.

Megjegyezném, hogy mi itt Németországban a magyar viszonyokkal nem összehasonlítható körülmények között horgászunk. Egyesületünknél 70 hektár vízfelületre 400 kg pontyot telepítenek évente.

A júniusi sikerélmények után majd’ egy hónap szünet következett, aztán eljött a július utolsó előtti hétvégéje. Hetek óta tartó hőség 35-38°C nappali hőmérséklet, 28.9°C hőmérséklettel a vízfelszínen.
Nem túl bíztató, de nincs lehetetlen...

Már-már állandósult társammal nekivágtunk egy újabb 3 napos túrának.

Megérkezésünkkor még ott volt az előző csapat. Épp sátrukat bontották. Rövid beszélgetésünk alatt kiderült, nagyon nem ment nekik az elmúlt 5 napban. Napközben egy kapást sem sikerült kicsikarniuk és az éjjelek is nagyon gyengék voltak. Összesen 4 db halat fogtak, melyek közül a legnagyobb 12 kg volt.

A tavon nagyrészt mindenki a túlsó partra horgászik, épp ezért csináltuk mi ennek a szöges ellentétét. Az előttünk lévő víz legmélyebb részeit kerestük meg így 2,5-3 méteres mélységbe kerültek bójáink.

Etetésre ezúttal csak 24 mm-es Big Water Mixből készült bojlit használtunk, a mennyiséget maximálisan leredukálva.

Az első 36 órát megúsztuk kapás nélkül, majd’ a második este társamnál jelentkezett az első halunk, mely nagy meglepetésére rögtön új egyéni rekordot jelentett neki 17,5 kg-mal.

A következő nap szintén kapás nélkül telt el, de továbbra sem voltam elkeseredve, vártam a következő éjjelt melyre erőteljes esőzést ígértek. Az eső meg is érkezett és az éjszaka sem telt eredméyntelenül. Először azonban ismét társam jelzője szólalt meg kissé bizonytalanul. Egy 10 kg körüli tükrös lett az eredmény.

Rövid idő múlva aztán határozott kapásra ébredtem és megtört a jég. Egy 20,50 kg-os tőponttyal fényképezkedhettem. Az első 20 kg feletti pontyom Keen Carp termékekkel.

Az éjjel azonban még mindig nem ért véget. Ismét Andreas jelzője szólalt meg, újabb rekord döntés ezúttal 18,5 kg-mal.

Pár óra elteltével már a felkelő nap első sugarai mellett érkezett túránk utolsó hala. Egy gyönyörű tőponty mely 23,5 kg-os súlyával az én új rekordomat is jelentette.

 

 

Bátran mondhatom, hogy a rekkenő hőség ellenére újra eredményes hétvégét zártunk. Úgy gondolom, sikeres év végi vizsgát tettem és remélem a következő évben tovább folytatom majd, amit elkezdtem.

Köszönöm a rengeteg tanácsot, útbaigazítást, melyek teljes mértékben megváltoztatták korábbi álláspontomat és elképzeléseimet a pontyhorgászattal kapcsolatban. 
Felnyitották szemeimet, és helyes irányba tereltek.

Mindenkinek hasonló sikereket kívánok.


Zwillinger József



Ha tetszett, kövesd Facebook oldalunkat!