« vissza a blogokhoz

Családi peca Hatvanban

írta: Rontó Csaba

Szüleimmel, ha az időnk is úgy engedi, elmegyünk együtt horgászni. Idén úgy terveztem, hogy a családi pecánk helyszínéül a nyaralónkat választom, ami a Holt-Kőrös partján van. Régen töltöttem már el itt hosszabb időt, és az motivált, hogy édesapám tavaly fogott itt 2 db 16 kg-os tükrös pontyot, természetesen Keen Carp bojlival. (Ami helyi viszonylatban nagyon jónak számít)

A túra időpontjához lassan közeledve, szüleim nem jó hírrel hívtak fel, a víz minősége a nagy meleg hatására romlani kezdett, de olyannyira, hogy halat sem lehetett fogni hetek óta. Most mit tegyek….?

Eszembe jutott István nagylelkű gesztusa, hogy felajánlja a helyét annak, aki Hatvanba szeretne horgászni. Gyors telefonos beszélgetés után jó hírekkel szolgált a számunkra. Üres volt a hely abban az időpontban, mikorra a szabadságunk szólt. Már nem volt sok időnk a horgászatig, a csaliválasztás pedig egyértelmű volt. A Keen Carp Bait Service-be leadott rendelésemkor az oly sokat bizonyító Big Water Mix jöhetett csak szóba, Spanish Red és Black Pepper aromákkal, 24 és 28 mm-es méretben.

Az indulás előtt pár nappal találkoztam Istvánnal és elmesélte a hatvani tapasztalatait. A fogásokkal kapcsolatban azonban nem sok jó hírről tudott beszámolni. Idén fogtak már ott sok szép halat, de még 20 kg fölöttit nem adott a hely. Ennek a hírnek nagyon örültem mert így, mint újonc meg tudom mutatni, hogy mit is tudok. A találkozó után rögtön le is utaztunk Hatvanba anyukámmal, hogy személyesen is megnézzük a helyet.

A gyönyörű környezet és az a hatalmas kék víz egyszerűen mesés volt, egyből elvarázsolt. A szél azonban már ekkor is elég erősnek bizonyult, ami a későbbiekben gondot is okozott.

Július 10-én reggel 6-kor indultunk Szolnokról, majd érkezés után jegyvásárlás és nyolc órakor már a horgászhelyen is voltunk. Kapkodni nem kellett, mivel a jegyet csak 10 órától kértem. Először a tábort építettük fel, aztán következhettek a botok.

Mivel négy bottal voltunk így tudtuk variálni. Én a hely jobb, apum pedig a bal oldalán foglalt helyet. A legszélső botomra egy szem 24 mm-es csali került, a hajóba pedig 15 szem 28 mm-es bojlit tettem. A másik botomra is szintén egy szem süllyedő 24 mm-es került, ide viszont többet etettem, 800 grammot.

Apum mindkét botjára is egy-egy szem süllyedő csali került 24 mm-es méretben. Etetni pedig helyenként fél-fél kilót etetett.

A szerelékeinket nem bonyolítottuk túl, a főzsinór után 30 méter 50-es előtét zsinórt kötöttünk egy 121 g belső zsinórvezetésű ólommal. Az előke lágy fonott zsinórból készült, aminek az egyik végére egy 4-es méretű fent horog került. A jobb akadás érdekében pedig horogbefordítót is használtunk.

Kapásra aznap nem is számítottunk, ezért meg is feledkeztünk a botokról. Az ebéd utáni csendes pihenőt a kapásjelzőm hangja törte meg. Nem akartam hinni a fülemnek még rá is kérdeztem, hogy biztos kapásom van? Majd gyorsan szaladtam és felemeltem a botot, aminek a másik végén idáig még nem tapasztalt erővel küzdött ellenfelem. 25 perc után már a part közelében forgolódott a hal, mikor egy erőteljes kirohanást nem tudtam lekövetni és kifordult a horog a szájából. Nagyon csalódott voltam. Nem cseréltem le 4-es horgomat, mert tudtam én voltam a hibás. Friss csali és húztam is vissza a szereléket a helyére kis csónakommal. Küzdött is szegény a nagy hullámokkal.

Már este tíz óra volt mikor ismét a jobbos botomon kapás jelentkezett. A forgatókönyv hasonlóképpen alakult. Majd olyan kb. 50 méterre parttól elakadt a zsinórom. Nem akartam elhinni. Ismét elveszítettem egy halat, azonnal le is cseréltem a horgomat 2-es méretre.

Másnap délelőtt aztán megérkezett az első hatvani halam egy 15,77 kg-os tőponty személyében. A fárasztást most igazán tudtam élvezni a 2,7 méteres 30-60 grammos botokkal, mert tudtam, hogy a horgom biztosan ül a hal szájában. Nagyon boldog voltam a 20 perces kőkemény fárasztás végén.

Szomorúsággal töltött el viszont, hogy a hal szája szét volt szaggatva. Ezek után nem is csodálkoztam, hogy olyan könnyen meg tudtak szabadulni a horgomtól. Gyors fotózás és már úszhatott is szabadon.

Délután apumnak is kapása volt a jobbos botján, ő egy 13 kg-os nyurgaponttyal küzdhetett meg. Az etetés mennyiségén nem változtattunk egyik helyen sem.

Pár órával később ismét nekem volt kapásom, egy 12 kg-os tükröst tarthattam a kamera elé, ami mögött István volt.

A környéken volt egy kis dolga és látogatóba is érkezett. Én már horgásztam vele egy hetet, így engem már nem „oktatott” fárasztás közben. A vele eltöltött egy hétről egy másik cikkben számolok majd be.

Mivel a célom az volt, hogy megfogjam az idei első 20 kg fölötti halat ezen a helyen, úgy döntöttem taktikát váltok. Az etetőhajóba csak 7 szem 28 mm-es bojli, a horogra a süllyedő csali helyett pedig egy szem 24 mm-es Balanced bojli került, természetesen Big Water Mixből.

Az éjszaka nyugodtam telt. Mindkettőnk belső botját melyek már lassan 72 órája benn voltak kivettük és közelebb tettük a szélsőkhöz, amelyek már halat adtak. Mind a kettőre friss csali került egy-egy 20 mm Balanced Big Water. Itt is lecsökkentettem a csali mennyiségét 10-10 szemre. Napközben nem történt semmi csak pihentünk és a tájat csodáltuk.

Délután 6 órakor aztán megszólalt a jobb szélső kapásjelzőm, ami majdnem 24 órája volt a vízben. A bot felemelése után nem tudtam megállítani a halat, mert még legalább 20 méter zsinórt húzott le az orsómról, majd lassan a part felé tudtam fordítani. A kapástól fél órába telt mire a hal a stég előtt volt, de csak 45 perc után sikerült megszákolnom eddigi legerősebb ellenfelemet. A merítőben óriásnak nézett ki, reménykedtem…..

Sikerült, a mérleg 20,72 kg mutatott, majd’ kiugrottam a bőrömből, hiszen egy apró finomítással sikerült horogra csalni ezt a csodálatos halat. Apum csinált rólam pár képet és gyorsan engedtük is vissza.

Még utoljára visszahúztam a szerelékemet, mert elérkeztünk az utolsó éjszakánkhoz.

Jót aludtunk az éjszaka, éppen reggelihez készültünk mikor érdeklődő jelentkezett a balos botomra. A fárasztás menete ugyan úgy alakult, mint az előző kapásnál, sőt a merítőben is nagynak nézett ki. Izgatottan vártam mit fog a mérleg mutatni….18 kg. Hihetetlen, hogy a horgászat utolsó óráiban sikerült még egy ilyen gyönyörű halat fognom.

Fotózás után leültünk a jól megérdemelt reggelink mellé és megbeszéltük, hogy el kell látogatnunk ide még egyszer, mert nagyon jól éreztük magunkat és a halak is felejthetetlen élményt adtak.

Üdvözlettel, a Rontó család



Ha tetszett, kövesd Facebook oldalunkat!