« vissza a blogokhoz

Hatvani "felvételi"

írta: Sasvári Gábor

Első beszélgetésem Orbán Istvánnal tavaly év elején esett meg, melynek célja a csapatba való bekerülésem, illetve egymás megismerése volt.

Rövid időn belül meghívott egy közös horgászatra Ecsédre, ahol külföldi csapattársakkal együtt volt szerencsém "bemutatkozni". A megfelelési kényszer okozta nyomást csak tetézte, hogy az egész hetet megúsztam kapás nélkül... gondolhatjátok mit éreztem.

Vigaszágon három napos Pölöskei túra során pár szép fogásról írhattam beszámolót.

http://www.keencarp.hu/blogok/526-negy-nap-polosken 

Majd szeptember végén, fantasztikus balatoni horgászat alkalmával egy 24 kg-os tövessel bizonyítottam, hogy talán nem vagyok reménytelen.

Gondoltam ez már elég lesz, hogy én is a "másokhoz" tartozzak (nem volt az).

Idén aztán István megkérdezte nincs-e kedvem horgászni vele? "De még mennyire hogy van" -válaszoltam és meg is beszéltünk június elejére egy hetet.

Idő közben derült ki, hogy csak etetőhajót szabad használni - még sosem használtam -, illetve tovább tetézte aggodalmam, hogy achilles-in szakadásomból még nem épültem fel teljesen. "Szép kilátások!" - gondoltam. Továbbá István sem tudott velem tartani, csupán rendszeres látogatást igért.

Az itteni halak legendás erejét már az első éjjel megtapasztalhattam egy 15 kg-os tükrös személyében.
Másnap aztán megjött István. Na gondoltam, kezdődik a "vizsga". Alig vártam mibe köt bele. Nem várt sokáig "Ez a kapásjelző b*ziknak való", " az a bölcső használhatatlan" - szívta a vérem...

Hétfőig számos 10-15 kg körüli halak mellett egy pompás 18 kg-os példánnyal gyakorolhattam a vizen.

Alig telt el fél óra István távozása után már telefonáltam, ugyanis fogtam egy gyönyörű, 25,90 kg-os tövest. Még szerencse, hogy a parton ragadt más horgászoknál, így pár percen belül visszaért és segített a fotózásban.

Következő pár nap hasonlóan telt, jól szórakoztam a 15 kg körüli halakkal, mígnem hívott István, hogy másnap meglátogat Kozma Tomival. Tessék, éppen megnyugodtam egy kicsit, máris itt az újabb "para".

Miután megérkeztek, laza ebéd mellett oldottan beszélgettünk, de gondolatban az járt a fejemben: "Csak most ne legyen kapásom - ne nézzék mit csinálok "másként"."

Éppen a "mosdóból" sántikáltam vissza, mikor István kiabált: "KAPÁS VAN!!" - mire én megkértem vegye fel a botot, amíg oda sántikálok. Miközben átvettem tőle a botot, észre sem vettem hogy fogtam meg, már szólt is hátulról egy öblös hang "HOGY FOGOD AZT A BOTOT?!"-  Miért hogy kéne fogjam?- súgtam oda Tominak, aki közben a szákolásban nyújtott segítséget.

Mint kiderült, "pisztolyosan" fogtam a botot, így hát gyorsan át helyeztem az ujjaimat és mentünk a vízbe fárasztani.

Aznap még sikerült ezt a szép sötétes színű halat megfognom 20,70 kg.

 

Péntektől aztán hidegfront vettet véget a kapásaimnak, engedve egy kis pihenést a hazaút előtt.

Ezúttal nem untatnék senkit a etetési taktikával, csalizással, stb... kapcsolatban, mert nem az a kérdés, hogy a Keen Carp-nál mit csinálnak MÁSKÉPP, hanem az, hogy MIT NEM.

Teszik mindezt elhivatottan, szenvedéllyel és bizalommal.

Ui.: Remélem Pisti ez már elég lesz, vagy csinálnom kell még egy-két hamburgert...

 

Sasvári Gábor



Ha tetszett, kövesd Facebook oldalunkat!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

asdasdsa