« vissza a blogokhoz

Az első alkalom

írta: Victor Fröschl

A Keen Carp-pal először egy általam rendszeresen olvasott „szaklap“ hasábjain találkoztam. Hub Genders egyik legelső cikke volt, amely rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Ez a cikk merőben eltért az addig olvasottaktól. Az egyhangú, monoton fogási élménybeszámolókkal és a kb. századik „hiper-szuper szerelék - amelyik a megfelelő felszereléssel kombinálva a biztos siker kulcsát jelenti - elkésztésével foglalkozó cikkekkel ellentétben, ez a cikk a horgászt, azaz minket, az olvasókat kritizálta! „A horgász felelős mindenért“ – írta.

Továbbá:

  • a tudatos horgászatnak semmi köze nincs a szerencséhez
  • ez csak egy kifogás arra, hogy nem tettünk meg mindent a siker érdekében
  • ha tudatosan akarunk horgászni, akkor  a „szerencse“ szót ki kell töröljük a szótárunkból

Ez nagyon elgondolkodtatott. A cikket további cikkek követték, amelyeket nagy érdeklődéssel és figyelemmel olvastam.

Aztán jött Orbán István, a Keen Carp csapatvezetőjének első cikke, amely a hangvételt és a csípős stílust illetően még rátett egy lapáttal, ezzel jól megkavarva „a szakma állóvizét“. Azóta többször nyílt lehetőségem arra, hogy meglátogassam Hub és István Workshopjait és betekintést nyerjek a tudásukba, amely merőben megváltoztatta horgászatomat.

Az év elején felkérést kaptam Istvántól, hogy volna-e kedvem egy együttműködésre, mint Keen Carp Bait Service tanácsadó a közeljövőben. Természetesen igent mondtam!  Viszont István mindjárt hozzá tette, hogy ez nem fog menni egyik napról a másikra és ahhoz, hogy sikeresen és hitelesen tudjak segíteni az ügyfeleknek, elméleti és gyakorlati tudásra lesz szükségem, melyeket még meg kell szereznem és ennek az egyetlen módja a továbbképzés. Ezért István október elején egy közös horgászatra invitált, nem titkolt szándéka az volt, hogy „ránézzen a körmömre“ és felmérje a tudásomat.

A horgászat első napján kora hajnalban megpakolt kocsival és tele izgalommal vágtam neki a közel 1000 km-es útnak. A kora délutáni órákban végre megérkeztem a partra. István jóval előttem érkezett és már a táborállítással foglalatoskodott. Rövid üdvözlés és beszélgetés után én is elkezdtem a táborállítást. Mikor már majdnem elkészültünk, a magyar csapat egyik tagja, Ifj. Rindermojzer István is üdvözletét tette nálunk. 

Miután minden a helyére került, nekivágtunk a helykeresésnek. Az előttünk lévő vizet szisztematikusan letapogattuk. Istvánnak a tapogatórúddal egyből sikerült is találni pár megfelelő helyet. Elmagyarázta, hogy miért választotta ezeket a helyeket, mely mederadottságok kedvezőek és miért, illetve, hogy melyek kevésbé. Magában ezek az információk is már nagy jelentőséggel bírtak számomra. Mikor már mentünk ki a part felé ránézett a radarra és azt mondta „Itt!“. Letoltam a tapogató rudat ő pedig dobott egy H-bóját. Egyből éreztem a most már ismert talajadottságot, amelyet az előbb mutatott. Kicsit körbetapogattunk, és itt is megmutatta azt a finom különbséget, amely dönthet az eredményesség és az eredménytelenség között. A kérdésemre, hogy honnan tudta, hogy itt lesz megint jó, nevetve csak annyit mondott: „Az évek“.

A taktikánk az volt, hogy a messzebb lévő helyeket 3 napig előetetjük. A cél természetesen hosszú távon most is a nagyobb halak megfogása volt. István azt tanácsolta, hogy az első napokban horgásszuk meg a part menti törést, mivel azt amúgy sem horgássza senki és így lehetőségünk nyílhat egy-két „bónusz hal“ megfogására.

A két taktikához természetesen két különböző csalival készültünk. Az egyik a Big Water Mixből, Spanish Red/Super Cinnamon aromákkal készült bojli volt, a másik pedig a Hemp/Nutty Mix-ből készült, Pisztácia ízesítésű bojli. István mindkét bojlit 24mm-es méretben, valamint eggyel keményebb verzióban készíttette el a Keen Carp Bait Service-ben. A csalik a keménységük ellenére jól dolgoznak, ami hatalmas előnyt jelent, mivel ezzel a kombinációval eddig még nem találkoztam a piacon. A többi csali vagy túl puha volt és túl gyorsan oldódott (már ha volt benne valami), vagy túl kemény volt és nem dolgozott.

A Big Waterrel csak három nap múlva akartunk horgászni az előetetett helyeken, mivel ez a csali ezzel a taktikával kombinálva fejti ki igazán a teljes potenciálját. A Hemp/Nutty-val az első napokban horgásztunk csak, amolyan „instant csaliként“. István az első éjszaka be sem húzta a szerelékeit, így csak én helyeztem el a két botomat. Az első érdeklődő hajnali 03:00-kor érkezett egy 10-es forma tükrös személyében, amelyet már a csónakból visszaengedtem.

Mivel volt nálam csereelőke, így a botot visszahelyeztem a parti törés aljára. Az előző tíz szem bojli helyett azonban most csak 3 szemet szórtam a horog mellé annak reményében, hogy az egyedsúlyt így majd sikerül kicsit feltornásznom. 05:30-kor már meg is érkezett a következő kapás a botra. Ezúttal egy 14-15 kg-os tőponty személyében.

Nappal a kapások alábbhagytak, amit a hétvégi tumultusnak tudtuk be. Kocsi ajtók becsapódása kombinálva a Spomb-ok 5 percenkénti becsapódásával… Már vártuk a hétfőt.

Ennek ellenére éjszaka és a hajnali órákban sikerült rendszeresen pár „bónusz halat“ fognunk. Jobban mondva Istvánnak, aki először a második nap húzta be botjait az esti órákban.

Annak ellenére, hogy az egyik botom 1m! távolságra volt az övétől, nekem nem volt egy kapásom sem. Azon gondolkodtam, hogy vajon mi oka lehet a kapástalanságomnak? A halak vonulási iránya lehetett az oka?

István szerint csak akkor lehet halat fogni, ha nyugodt vagy. Annak ellenére, hogy nyugodtnak éreztem magamat, utólag visszagondolva talán volt bennem egy kis feszültség. Talán a túlzott bizonyítási vágy volt az…

A harmadik éjszaka István ismét pihentette a botjait. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért nem horgászik, nevetve azt válaszolta, hogy „azért, hogy te is fogjál végre halat!“. Így is történt. A hajnali órákban, pontban 05:30-kor megint kapás volt a baloldali botomon. Megint egy 14 kg körüli tőponty volt a tettes.

Végre elérkezett a kedd és az addig csak etetett helyek „beértek“. A botjaimat csak este akartam áthelyezni és addig tovább a part menti helyeket meghorgászni. A tőlünk balra horgászó helyi erők viszont nagy elszántsággal dobtak rá István etetésére, így úgy döntött, hogy hamarabb, a déli órákban behúzza a szerelékeit, annak ellenére, hogy az egyik botján még előke sem volt (a territóriumot akarta vele jelezni), a másikon pedig egy a parti törésen 36 órája ázó bojli himbálózott. Ez az ember nem stresszeli túl a halfogást – gondoltam magamban.

Délután olyan 17:00 óra magasságában aztán megérkezett a várva várt kapás. István botja kelt életre az előetetett helyek egyikéről. Persze amelyiken volt horog. :) Egy gyönyörű 20,30 kg-os tükrös nem tudott ellenállni a Big Water bojliknak.

Az esti órákban még két 12-13 kg körüli halat fogott. A két kisebb hal után úgy döntött, hogy nem húzza vissza a szerelékeit. Ez is a taktika része a szelektív nagypontyhorgászatban.

Az éjszaka hátralevő része nyugodtan telt és egészen a következő estéig nyugodt is maradt. Így kihasználtuk az időt a továbbképzésemre. A végszereléktől a csalikon keresztül az etetőhajó kezeléséig volt minden és minden kérdésemre kaptam választ.

Apropó kérdések: Gyerekként úgy tanultam, hogy az a jó kérdés, amire nem tudsz választ. István is kérdezett tőlem. Általában annyit hogy „Ezt miért csinálod így?“. Amikor erre a szimpla kérdésre nem tudtam adni érdemi választ, vagy a válaszom (bevallva) inkább egy jól hangzó marketingszövegre hasonlított, mint egy jól átgondolt indokra, akkor döbbentem rá igazán, hogy mennyit hibázok még mindig, annak ellenére, hogy sokat gondolkodom a horgászatomon és próbálok tudatosan horgászni.

Az esti órákban újra megjött a halak kapókedve és vele együtt a második jó hal is. Megint István tarthatott egy gyönyörű, 21,30 kg-os tükörpontyot a kezében.

Az éjszaka nekem is sikerült egy-két 11-12 kg-os halat fognom. Az elkövetkezendő napokban megváltoztak az időjárási viszonyok és a légnyomás az egekbe szökött. Ez az állapot kitartott a túra végéig és nem igazán járult hozzá fogási eredményeink javulásához. Bár nappal is sikerült most halakat fognunk, de csak kisebbeket, 13 kg-ig.

A fogási eredményeink az utolsó napokban is egyenletesek maradtak és papírformaszerűen érkeztek a halak.

Sajnos nem tudtam elérni a nem titkolt célomat, egy 20+-os ponty megfogását, viszont kárpótlásul nagyon sokat sikerült ez alatt az egy hét alatt tanulnom, ami biztosan tudok majd kamatoztatni a jövőbeni horgászataim alkalmával, valamint Bait Service szakértőként a vevők segítésénél.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a Keen Carp csapatvezetőjének, Orbán Istvánnak a meghívásért, valamint a segítségért, illetve a helyi srácoknak, akik szintén nagy vendégszeretetről tettek tanúbizonyságot.

Victor Fröschl



Ha tetszett, kövesd Facebook oldalunkat!