« vissza a blogokhoz

Horgászláz

írta: Melkuhn Bendegúz

November elején került sor a szezonzáró horgászatomra, a hejőkeresztúri Carp&Carp horgásztavon. Barátnőm, Réka kísért el a 72 órás pecára. Számomra újdonság volt ősszel bányatavon horgászni.

Ami első pillantásra nagyon meglepett, hogy az eddigi kristálytiszta víz, most még tisztább volt a megszokottnál. Akár 7 méteres mélységig is le lehetett látni a vízben. Szabó Ernő, a tógazda elmondta, hogy az algák az ősz beköszöntével eltűntek a tóból, ennek köszönhető az extrém látótávolság. Ez a tényező fontos szerepet játszott a későbbiekben.

A horgászatot Big Water Mixből készült és zacskós Hot Fish & Grammarus mixből készült bojlikkal kezdtem. A szerelékeket 8 és 10 méteres mélységben helyeztem el, 9-10 szem etetéssel. Majd jött a várakozás.
Hajnalban kiültem a vizet kémlelni. A halak aktívak voltak, és segítettek, hogy rájuk találjak.

Eltelt az első 24 óra kapás nélkül. A helyváltás mellett döntöttem, mivel kevés időm maradt, és tudtam, ha a halak látogatnák a horgászott helyeket, már tudtomra adták volna. Ezért szeretek Keen Carp csalikkal horgászni. Ahogy Orbán Józsi mondta, ilyen csalikkal a háttérben tudunk a horgászatra fókuszálni. 

A szerelékek 13 méteres mélységbe kerültek. Az első kapás fél órával behúzást követően jelentkezett a Hot Fish & Grammarus bojlira. Gyorsan csónakba szálltam, majd kezdődött a nagy küzdelem. Éreztem, hogy jó hallal van dolgom. Hatalmas élmény ilyen tiszta vízben a pontyok küzdelmét végig nézni. A tükörponty 18,70 kg-ot nyomott. Nagyon örültem neki.

A szerelék újra a helyére került. A következő jelentkező egy 13,40 kg-os uszonyos volt, majd egy 11 kg-os társa követte, ugyancsak a Hot Fish & Grammarus-ra. Ismét megfigyelhető volt a halak súlyának csökkenése. A későbbiekben a horgot nem húztam vissza a működő helyre, viszont pár szem bojlit szórtam rá.

A másik bot továbbra is csendben maradt a Big Water-rel. A szénhidrátos bot csendben maradása, és a biomassza eltűnése felidézték bennem a Workshop-on tanultakat, majd ezt a botot is a működő csalira cseréltem.

Egy 13,20 kg-os ponty hálálta meg a cserét.

A pihentetett bot is a helyére került a délután folyamán, majd nem sokkal behúzást követően egy 17,40 kg-os hallal tudtam zárni a második 24 órát.

A horgászat utolsó éjszakája számomra szerencsétlenül zajlott, ugyanis elég rosszul lettem, elkapott a láz. A horgászat befejezésén gondolkoztam, azonban barátnőm bíztatott, hogy maradjanak bent a horgok, majd mindenben segítségemre lesz. Így is lett.

A kapásjelző megszólalt, Réka pedig ugrott. Ezúttal inkább én töltöttem be a segítő szerepét.

Egy kemény küzdelem után megszákoltam barátnőm első halát. 17,40 kg-ot nyomott ez a hal is. Nagyon örültünk a közös pontynak. A szerelék vissza került, ezúttal kevesebb etetett bojlival.

Később ismét jelzett a kapásjelző. Réka pattant, nekem pedig el kellett szakadnom az ágy melegétől. Csónakba szálltunk, majd mentünk a hal felé. Réka mondta, hogy sokkal erősebbnek érzi, mint az előző halat. Elsőre sikerült megszákolnom a hatalmas tükörpontyot. Partraérést követően gyönyörködtünk méretében. Biztos voltam benne, hogy barátnőm nagyobb halat segített partra, mint én valaha. A mérleg 26,40 kg-nál állt meg. Láttam arcán a mosolyt, nem a rossz vírussal fertőztem meg. Nagyon boldogok voltunk.

Ezt követően már nem vittük vissza a szereléket és a még bentlévő horgot is kivettük, ugyanis a pakolás és a hazaút előtt még mindkettőnknek egy kis pihenésre volt szüksége.

Szerintem életem egyik legjobb horgászatában volt részem. Több 15 kg feletti halat fogunk, mint alattit, egy nehéznek mondható vízből. Nem sokat tudok még a nagyponty horgászatról, de azt hiszem valami ilyesmiről kell szólnia.

Nagyon örülök, hogy ilyen rövid idő alatt is eredményesek tudtunk lenni.

Ezúton is szeretném megköszönni Szabó Ernőnek a sok segítséget.

Bendi



Ha tetszett, kövesd Facebook oldalunkat!