« vissza a blogokhoz

Egy verseny margójára

írta: Zilahi Norbert

Egy nagyon közeli barátom kért tőlem segítséget egy 120 órás, szeptember közepén megrendezett bojlis versenyhez, mivel társa betegség miatt nem tudott volna részt venni rajta. Természetesen a felkérést elfogadtam, hiszen egy olyan versenyről volt szó, amit magam is nagyon szeretek, ugyanis minden csapat 5 legnagyobb pontya számított bele a végeredménybe. Ez egy Keen Carp-os horgásznak úgy gondolom pont ideális.

A verseny a Don Carp Lake-n került megrendezésre. Tekintve, hogy nem horgásztam még a tavon előzetes információgyűjtésbe kezdtem a helyeket és a halállományt illetően és arra a megállapításra jutottam, hogy 5 darab 15 kg körüli ponttyal az 1-2-3. hely simán meglehet bárkinek. Ezen kívül a korábbi évek eredményeiből az is előrelátható volt, hogy a Vip1-es és a Vip2-es helyekkel nagyon nagy csatát fog vívni a mezőny.

A helysorsoláson mi pont a Vip2-es hely mellé, a 18-as helyre húztunk, ami igen jó esélyekkel kecsegtetett. Sajnos azonban az égiek nem igazán voltak velünk, az évszakhoz képest szokatlan meleg időjárás eredményeként a tó szinte „beállt” és a verseny 72. órájában 22 csapatból még 10-11 csapat halat sem fogott. Ilyenek voltunk mi is. Csapattársaim eléggé elkeseredtek, de bíztattam őket, hogy higgyék el, a mi taktikánknak 72 óra után működnie kell.

Ez aztán be is igazolódott, ugyanis még aznap éjszaka 10 darab halat sikerült fognunk és így egész jó helyről várhattuk a folytatást, hiszen az 1-6. helyek között szinte csak 2-3 kg-os különbségek voltak.

Nem sokkal ezután kaptuk a szomorú hírt, hogy a Vip1-es álláson horgászó csapatnak sikerült fognia egy 20,40 kg-os pontyot.

Gyorsan számolni kezdtünk és megállapítottunk, hogy egyetlen 16 kg-os, vagy afeletti halra lett volna szükségünk és átvehettük volna az első helyet.

Az utolsó éjszaka sikerült cserélhető halakat fognunk, viszont sajnos 16 kg fölé nem tudtunk menni, így pár dekagrammal megelőztük a 3. helyezettet, viszont az első helyet nem sikerült elcsípnünk. Másodikak lettünk.

Taktikánkat természetesen 3 napos etetésre alapoztuk és napközben a kőkemény 24 mm-es Keen Carp Bait Service-ben készíttetett bojlikkal a kárászok jelentette problémát is egész jól sikerült kezelnünk. Éjszaka viszont csak 18 és 15 mm-es bojlikat használtunk. Úgy gondolom, hogy az agyontelepített paylake-ken lassan eljutunk oda, hogy csak angliai és franciaországi módszerekkel lehet majd halat fogni.

A verseny margójára: Nagyon jó volt látni, hogy a csapatok nem szórták agyba-főbe a különböző csalikat, mondjuk ebben szerepe volt annak is, hogy a csali mennyisége csapatonként 35 kg-ra volt korlátozva. Ebben a 35 kg-ban csak bojli, pellet és sajnos tigrismogyoró lehetett.

A tógazda mindent megpróbált megtenni a fogás javítása érdekében, többek között azt is, hogy motorcsónakkal végigverette a vizet. Aztán azt, hogy ez mennyire jó dolog, főleg az első helyen álló csapatnak, mindenki döntse el saját maga.

Sajnos voltak problémák a sporttársi irigységgel is, ugyanis egyik éjszaka csapattársam észrevette, hogy a szemközt horgászó csapat etetőhajója az én etetésemen forgolódik. Szerencsére még időben sikerült rákiabálnunk, de egyszerűen nem hittem a szememnek.

Ezt leszámítva természetesen volt jó oldala is a versenynek, sok színes egyéniséget ismerhettem meg és rengeteget tanultam.

Köszönöm mindenkinek, aki szerepet játszott az eredmény elérésében.

Zilahi Norbert



Ha tetszett, kövesd Facebook oldalunkat!